Századok – 1969

Tanulmányok - Ormos Mária: A Rajna-vidék német megszállásának közép-európai hatása 664/IV

674 ORMOS MÁRIA seregben egyesek mérséklőén léptek fel Hitlernél. A francia politikai köröket a jellemzett várakozások és feltételezések miatt a végső fejlemények március első napjaiban minden előzetes értesülés, figyelmeztetés ellenére végeredményben készületlenül érték. A német kormány a tervezett lépést illetően március 3—4-ig lényegében véve az alábbi információk birtokába juthatott: Anglia nem készül ellenakcióra, Olaszország abban az esetben sem lép fel, ha Anglia és Franciaország ellenakciót indítanának, Franciaország csak szövetségeseivel és elsősorban Angliával együtt akar eljárni, s arra az esetre, ha magára marad, nincs elképzelése. Időközben Flandin francia miniszterelnök arról értesült, hogy a brit kabinet véleményezése szerint a rajnai kérdés „nem képez vitális brit érdeket", tehát, hogy Angliától támogatást nem lehet remélni. Ez a negatív válasz egyébként szerepet játszott abban, hogv afrancia—szovjet szerződés ratifikációs okmányát a kormány gyorsan a szenátus elé terjesztette, melynek külügyi bizottsága március 4-én azt elvileg elfogadta. A vita során a szerződést rendkívül heves támadások érték. Ez a körülmény nemcsak a szovjet kormánykörökben keltett bizonyos elkedvetlenedést, minthogy előrevetítette, hogv a francia kormány nem igyekszik majd a szerződésnek pozitív tartalmat adni, de másfelől ugyanebből az okból kifolyólag bátorítást adott a német kormánynak is. Mi volt a helyzet a közép-európai francia szövetségesekkel ? Egyedül a csehszlovák kormány látszott követelni és egyúttal szükség esetén követni is egy erőteljes francia ellenállást. A többiek ugyan sorra nyilatkozatokat tettek arról, hogy szövetségi kötelezettségeiknek eleget tesznek — ezt tette a román és a lengyel kormány —, e kötelezettségek azonban csak Franciaország megtámadása esetére szóltak, de nem vonatkoztak a rajnai zóna megszállására. A német elhatározás szempontjából a döntő napok március 2. és 5. között voltak. Angol forrás szerint Hitler az ügyet március 2-án a minisztertanács elé vitte, ahol döntés egyelőre nem született. A német vezető körök véleménye megoszlott. A katonai tényezők vissza akarták tartani Hitlert ettől a lépéstől, s annak helyességéről a külügyminisztérium vezetői sem voltak meggyőződve. Kétségen kívül állt, hogy abban az esetben, ha Franciaország — egyedül — fegyverhez nyúl, Németországnak a győzelemre nincs esélye. Bár a német hadsereg számszerint már igen jelentős volt, felszerelése még nem történt meg, a modern harci osztagoknak még csak modelljei álltak készen, s hasonló volt a helyzet a légierő terén is. A német felfegyverkezés méreteiről elterjedt és a németek által tudatosan terjesztett hírek nem feleltek meg a valóságnak, de arra jók voltak, hogy pszichológiai hatást, mindenekelőtt félelmet keltsenek. Hitler erre a pszichológiára és a már ismertetett politikai tényezőkre épített, amikor jelentős belső ellenzékkel szemben — főként Ribbentrop, Göring és Fritsch tábornok támogatásával az oldalán -az akció végrehajtása mellett döntött. Március 5-én a német külügyminisztérium tájékoztatta a londoni, párizsi, római és brüsszeli német nagyköveteket arról, hogy március 7-én Hitler a Reichstagban bejelenti a demilitarizált zóna megszállását. Megküldött egyúttal egy memorandumot, melyet a nagyköveteknek március 7-én délelőtt kellett a megfelelő kormányoknak átadni. Március 6-án a francia nagykövet értesült arról, hogy ezen a napon Göring magán-Reichstagtilést tart, s megtudta, hogy néhány napja lázas és titkos belső mozgás folyik a birodalomban. Nyugtalanná válva audenciát kért Neurath-tól, aki azt