Századok – 1969
Tanulmányok - Ölvedi Ignác: Adalékok Horthy és a Lakatos-kormány katonapolitikájához (1944. augusztus 29.–szeptemer 8.) 30/I
60 ÖLVEDI IRNÁC telen."7 0 Az egybegyűltek Horthy elgondolása ellennem emeltek kifogást és a koronatanács azonnali összehívását határozták el. A koronatanács még aznap este összeült. A hadihelyzetről szóló tájékoztatót Vörös János vezérezredes, a vezérkar főnöke tartotta.7 1 A katonai helyzetet rendkívül súlyosnak értékelte és rámutatott arra, hogy a Keleti és a Déli-Kárpátokon átkelt szovjet seregek feltartóztatására a magyar csapatok képtelenek. A kedvezőtlen hadihelyzetet a vita során valamennyien elismerték. Azt sem vonta kétségbe senki, hogy Németország a háborút elvesztette. Azzal a véleménnyel, hogy minden további vérontás céltalan és arra kell törekedni, hogy a háborút befejezzék — Horthy szerint — mindenki egyetértett. A tanácskozáson foglalkoztak azzal is, hogy minden bizonnyal „feltételnélküli" megadással kell számolni. De mégis megjelölték azokat az elveket, amelyek érvényesítésére fegyverszüneti tárgyalások esetén törekedni kell. Ezek egyike a következő volt: „a szövetségesek járuljanak hozzá, hogy a német erők az országból akadálytalanul kivonulhassanak, mert Magyarország nem hajlandó és nem is fog szövetségese ellen harcba lépni".7 2 Horthynak és kormányának ez a szemlélete döntő szerepet játszott abban, hogy Magyarország nem szakított Németországgal. Vita alakult ki a hogyan kérdésében. Lakatos miniszterelnök a fegyverszünet kérésének megtárgyalására a parlament összehívását javasolta. Végül is a koronatanács Csatay honvédelmi miniszternek azt a javaslatát fogadta el, hogy ne siessék el a dolgot és mindenek előtt intézzenek a német főparancsnoksághoz ultimátumot. Ebben közöljék: ha 24 órán belül nem küldenek öt páncélos hadosztályt a dél-erdélyi arcvonalra, akkor a harcot nem tudják folytatni és kénytelenek fegyverszünetet kérni.7 3 Ezzel Horthy is egyetértett; felkérte Lakatos miniszterelnököt és a vezérkar főnökét, hogy a határozatot még aznap este (1944. szeptember 7-én) közöljék Veesenmayerrel és Greiffenberg tábornokkal, a német katonai meghatalmazottal. Erről a beszélgetésről az OKW naplójába a következőket jegyezték be: „A koronatanács követelte, hogy a németek 24 órán belül küldjenek öt páncélos hadosztályt, mert ellenkező esetben Magyarország minden lépést fenntart. Arra a kérdésre, hogyan kell ezt érteni, a miniszterelnök azt válaszolta, ellenkező esetben Magyarország azonnali fegyverszünetet ajánlana" a szövetségeseknek. Ezután „ . . . alkudozás kezdődött a tekintetben, hogy melyek azok a német erők és egységek, amelyekkel a Hennyey : Külügyminiszteri működésem fontosabb eseményei. 2. 1. 71 Vörös János neve szerepel ,,az egymás útját egyengető nyilasok" — Horthy Miklós sajátkezűleg 1943 januárjában összeállított és Nagy Vilmos honvédelmi miniszterhez címzett névjegyzékében. Veesenmayer azt jelentette Vörösről, hogy jól együtt tud vele működni, ő hajlandó a németek minden kívánságát teljesíteni. Vörös igyekezett is a német főparancsnokság bizalmát kiérdemelni. Még 1944 szept. elején is követeli, hogy „szövetségesi hűséggel" ki kell tartani a németek oldalán, és a háborút folytatni kell. Az események hatására, a szovjet csapatoknak a Kárpátokon való átkelésére Vörös módosít állásfoglalásán és szept. 7—8-án a fegyverszünet kórésót javasolja. Ekkor egyedül ő foglal állást a fegyverszünet mellett. Minden bizonnyal ezzel magyarázható, hogy Horthy őt is bevonta tervébe. Vörös János vezérezredes azonban a fegyverszünet .katonai előkészítésére semmit nem tett. Erre a feladatra, ami — el kell ismerni — nem volt könnyű, gyengének, határozatlannak bizonyult. Elvben a fegyverszünet mellett volt, félt azonban annak gyakorlati végrehajtásától. Ezért a döntő pillanatban visszakozott és eljátszotta kettős szerepét. Helyettesének és a vezérkar osztályvezetőinek kérésére október 15-én kiadta a parancsot a harc folytatására a németek oldalán. 72 Hennyey Gusztáv: Magyar erőfeszítések . . . 19—20. 1. 73 OL. Mt. jkv. 1944. szept. 8. Lásd még erre vonatkozóan Hennyey idézett munkáit.
