Századok – 1969
Tanulmányok - Ölvedi Ignác: Adalékok Horthy és a Lakatos-kormány katonapolitikájához (1944. augusztus 29.–szeptemer 8.) 30/I
ADALÉKOK HORTHY JíS A LAKATOS-KORMÁNY KATONAPOLITIKÁJÁHOZ 59 Horthyékat az a félreérthetetlen hír, hogy a Szovjetuniótól is fegyverszünetet kell kérni, továbbá Bakách-Bessenyeynek az a közlése, hogy az ügy nem tűr halasztást és be kell kapcsolódni a németek elleni fegyveres harcba, megdöbbentette, valóságos tragédiát jelentett. A sors kegyetlen kezét látták benne, amely átsiklik kívánságaik és akaratuk felett. A nyugatról érkezett hírekben katonapolitikai elképzeléseik összeomlását látták. Mindez — írja Hennyey — az államfőt ,, . . . nehéz helyzet elé állította, mert a kormánnyal egyetértésben, a Kárpátokat és Erdélyt nemcsak magyar, hanem általános érdekből is mindenáron tartani akarta, azonkívül a háborúból való azonnali kilépés ilyen rövid idő alatt már technikailag sem volt megvalósítható.6 9 Azt az átmeneti lélekzetvételi szünetet, amit a rosszabbodott német hadihelyzet idé' zett elő, csak akkor lehetett volna eredményesen kihasználni, ha huzavona nélkül fegyverszünetet kérnek és megnyitják az arcvonalat a szovjet csapatok előtt. Tárgyalások, alkudozások a szeptember eleji helyzetben nem a kilépés sikerét a háborúból, hanem ellenkezőleg a német ellenintézkedések foganatosítását segítették elő. A fő probléma nem a technikai előkészítés hiányában gyökerezett, hanem abban, hogy azokkal a külső feltételekkel, amelyek az átállásra 1944 augusztus végén és szeptember elején kialakultak, Horthy és a Lakatos-kormány nem értett egyet. Ha meg lett volna a határozott szándék a fegyverszünetre, a technikai előkészítést is végre lehetett volna hajtani. Ennek érdekében valók ban semmit nem tettek. A Lakatos-kormány a fegyverszünet kérése helyett a háború folytatását választotta olyan hadászati helyzetben, amikor a szovjet csapatok nemcsak elérték Magyarország határát, hanem helyenként át is lépték azt. A Guderian, tói kapott ígéretek fejében — német kérésre — megtette azt, amire még a Sztójay-kormány sem vállalkozott. Szeptember 5-én hátbatámadta a fasiszta blokkból kilépett Romániát. A román kormány erre válaszként szeptember 7-én hadat üzent Magyarországnak. A német főparancsnokság — a Déli-Kárpátok hadászati fontossága ellenére — a Guderian által beígért segítséget nem tudta megadni. Az alapvetően magyar póttartalékos hadosztályokkal indított támadás meghiúsult. De Horthyékat még ennél is jobban meglepte az a hír, miszerint a szovjet csapatok a Déli-Kárpátok átjáróin átkeltek és Brassó, Nagyszeben, Kolozsvár, Nagyvárad, Arad irányában megkezdték előnyomulásukat. Továbbá, hogy a Keleti, Kárpátokban megkezdődött a 2. Ukrán Front jobbszárnya csapatainak aktív tevékenysége. A keletről és délről megindult szovjet előretörés következményeként az egész székely kiszögellés a szovjet csapatok hadműveleti harapófogójába került, az ottlevő erőket az elvágás fenyegette. A Kárpátok hegyvonulataira alapozott új védelmi vonal még kialakulása előtt szertehullott. A hitleri segítségre, német csapatoknak az országba érkezésére alapított katonapolitikát a bukás fenyegette. A hadászati és hadműveleti helyzetben bekövetkezett rosszabbodás a horthysta vezető körökben zűrzavart és kapkodást idézett elő. A nem várt fordulat hatására Horthy szeptember 7-én néhány miniszterét rendkívüli tanácskozásra hívta. ,,A főméltóságú Űr —- írja Hennyey — azon elhatározását közölte velünk, hogy fegyverszünetet fog kérni. Indokai: Németország a megígért segítséget nem adta meg. Ugyanakkor a megbízható hírek szerint megállapítást nyert, hogy Romániából a Kárpátokon át kb. öt orosz páncélos hadtest van felvonulóban, mely erők ellen Magyarország véd-69 Hennyey Gusztáv: Magyar erőfeszítések ... 23. 1.
