Századok – 1969
Tanulmányok - Gerics József: Árpád-kori jogintézmények és terminológia törvényhozásunk egyik keltezetlen emlékében 611/IV
636 OKIlICS JÓZSEF szenének is, állott a korabeli bírói gyakorlat rendelkezésére ilyen konkrét útmutató munkálat. Feltehető tartalma közeli rokona lehetett a keltezetlen tanácshatározatnak. Ilyenféle jogszabályok alkotása is kiegészítette tehát a III. András-kori törvényhozást. III. András törvényhozásának a tanácshatározat tartalmához és az Anjou-kori jogfejlődéshez való viszonyát illetően tekintetbe kell venni az alábbiakat is. Az eddigi szakirodalom az 1298. évi törvényben konkrét világi büntetőjogi és eljárási jogi vonatkozásra vagy terminus technicusra kevésbé figyelt fel. Ki kell azonban emelni, hogy ilyen vonatkozás van a törvényben: a 12. cikk például azokat, akik elkövetett erőszakosságaik jóvátételének elismerését hatalmaskodva csikarják ki, a kiközösítésen kívül hűtlenséggel beszennyezetteknek (inf idelitate notati) nvilvánítva állíttatja a királv ítélete elé.13 6 Másrészt az előző fejezetben bizonyítottuk, hogy XIII. századi jogunk ismerte a hatalmaskodás (factum potentiae) fogalmát. Ezért az 1298. évi törvényben előforduló ilyen kifejezésekben: potenter agentes (4. art.), per potentiam sibi remissionem pr оси rare (12. art.), nobiles ad sibi serviendum vi vei potentia artare (33. art.)137 a cselekmény hatalmaskodásként való elbírálását is kereshetjük. Harmadszor: az Árpád- és Anjou-kori bizonyítási eljárások összefüggése szempontjából fontos rendelkezést tartalmaz a 13. és 14. cikk. Ezek szerint „a király úrnak külön erre kiküldött embere és a minden megyébe a múltbeli és leendő fosztogatások kivizsgálására és tudakolására rendelt 4 nemes tegyen hitet a király úrnak a káptalanok tanúsága szerint ahol ezeket a büntetésre méltó dolgokat elkövették vagy elkövetik. Ha pedig a mondott 4 nemes félelemből vagy jóindulattól, vagy jutalmat fogadva el, vonakodnék, vagy az ilyen fosztogatásokról azokkal szemben, akiket ismernek, hamis jelentést merne tenni, a tettet elkövetvén, nyomban a most hozott kiközösítésbe essék, és a király úr ítélete alá tartozzék."13 8 Egy oklevél hivatkozása alapján talán közelebbről is megvilágítható, milyen eljárás szabályozásának tekintette a korabeli gyakorlat ezt a törvényt. 1298. október 6-án ti. Szabolcs megyének a nádor által tartott közgyűlésén Péter birtokainak lerombolásával vádolt két embert. Ekkor az oklevél szerint „a négy esküdt [ti. a szolgabírák] ... az Tstennek és a királyi koronának tartozó hitükre, a király úr közgyűlésén kimondott kiközösítés terhe alatt, és az összes többi nemes is, felhívásunkra Péter említett leromboltatásáról az élő szó szózatával azt jelentették, hogy azok [ti. a bepanaszoltak] ... az összes előbb mondottakat . . . elkövették Péter rovására, . . . tanúságot tévén e tekintetben."13 9 A szakirodalom 136 Kovackich : i. m. 113. i. A „nota infidelitatis"-ról ld. Bónis: i. m. 105. és ím. : Hűbériség ós rendiség a középkori magyar jogban. Kolozsvár [1947]. 530—532. 1. 137 Kovackich: i. m. 108, 113, 129. 1. 138 ,,(art. XIII.) Dummodo per Hominem Domini Regis ad hoc; specialiter transmissum et quatuor Nobiles in qualibet Provincia, ad inquirendas et sciendas spoliationes praeteritas, et futuras deputatos Domino Regi fides fiat, sub Testimonio Capitulorum: ubi haec dampnatione digna fuerint commissa vei fuerunt. (art. XIV.) Si verő dicti quatuor Nobiles ob favorem, vei timorem, aut recepto pretio recusare, vei hujusmodi depraedationes false suggerere de his, quos noverunt. praesumpserint, Excommunieationem incurrant, ex nunc latam ipso facto, nichilominus Domini Regis cédant Judicio, poem; contra eos pronuncianda." (Uo. 114. 1.) 139 ..quatuor iuräti, . . in fide eorum deo et regie corone débita sub vinculo ex comunicationis in generali congregacione regis extunc lato ac alii universi nobiles per nos
