Századok – 1969

Tanulmányok - Gerics József: Árpád-kori jogintézmények és terminológia törvényhozásunk egyik keltezetlen emlékében 611/IV

ÁRPÁD-KORI JOGINTÉZMÉNYEK ÉS TERMINOLÓGIA 63í> szerint ez az oklevél a közgyűlési tudományvétel, az ún. requisitios eljárás egyik legkorábbi, Árpád-kori példája és az eljárás lényege az igazmondásra előzetesen tett eskü, valamint a közös testületi tanúságtétel. Abból, hogy az oklevél az igazmondásra előzetesen tett eskü vinculumaként az 1298. évi törvényben kimondott kiközösítésre hivatkozik, az következik, hogy az ítélkezési gyakorlat a törvény idézett 13. és 14. cikkelyében a közgyűlési tudományvétel bizonyos mozzanatainak szabályozását is látta. Ez bizonyára megfelelt a törvényhozó szándékának is. Az a tény, hogy a törvényt a közgyűlési tudományvételre vonatkozó intézkedésnek tekintették, a^ XIV—XV. században annyira fontos requisitios eljárásnak nem pusztán Árpád-kori eredetét, hanem akkori viszonylagos elterjedtségét is bizonyítja. III. András törvényhozása az 1298. évi törvényben és a csak említésből ismert „statuta regni"-ben ezek szerint igen fontos dolgokat szabályozott: a per jogban — a praxis tanúsága szerint — a közgyűlési tudományvételt, a büntetőjogban a hűtlenség egyik esetét, valamint a hamis oklevél felmutatásának büntetését és talán a hatalmaskodását is. Ezek a mozzanatok III. András csak hiányosan ismert törvényhozásának helyesebb megítéléséhez segíthetnek önmagukban is, de nem kevésbé hozzájárulhatnak az utolsó Árpádkirály uralmának közelebbi, pontosabb ábrázolásához. Kitűnik ti., hogy ekkor le nem becsülhető értékű jogszabályalkotó tevékenység is folyt, amely fontos, bár eddig kevéssé méltányolt alapokat vetett az Anjou-kori eljárási és büntetőjog fejlődéséhez. III. András és az akkori központi kormányzat nagyszabású törvényhozói és közigazgatási feladatok megoldásán fáradozott. A nagy cél az államkormányzat szerény működésének biztosítása volt a hihetetlenül nehéz körülmények között. A központi bíráskodás feladatát az alországbírói intézmény tervszerű fejlesztésével oldották meg. A megyei szervezet működésébe is belenyúltak — legalább helyenként — a szolgabírák kinevezése útján, a központi hatalom érdekeinek megfelelően. Tanúi lehetünk a már „rendi" formákat mutató országgyűlések működésének, választott consiliariusokból álló királyi tanács tevékenységének, római és kánonjogi műveltségű jogászok erőfeszítéseinek. A tragikus helyzetben levő királyi hatalomról vallott felfogásuk talán kicsendül azon békekötés oklevelének arengájából is, amelyet András király nevében Lodomér és János, a jogtudós érsekek intituláltak 1291 augusztusában Albert osztrák herceg megbízottaival együtt: „A Szent Lélek sugalmazására írásba foglalt jog fennen hirdeti, hogy az országok földjének ( = terrarum) nagyhatalmú fejedelmei számára, akiket a törvény nem korlátoz, a legnagyobb dicsőség az, ha a törvény kényszerétől szabad fejüket maguktól, önként hajtják a törvény igájába."140

Ez a II. Frigyes hagyományaitól141

ihletett osztrák— requisiti super premissa destructionc Petri oraculo vive vocis retulerunt, quod iidem . . omnia premissa . . . Petro intulissent . . . testimonium peribentes in hae parte" (Zichy О. I. köt. 89. 1. Idézi Hajnik : Perjog. 300.1. 1. jegyz. és Istványi Géza : A generalis congregatio, Klny. a Levéltári Közlemények 1939 és 1940/41. évf.-ból, 12 —13. 1. Az oklevél értékelése uitt. Eredetije: Dl. 76177 sz. 140 „Prepotentibus terrarum prineipibus lege solutis glóriám esse sumam cervices suas a legum ut dictum est necessitate libéras, ydonee sponteque subicere iugo legis sibique felicem necessitatem ad meliora compellentem iuxta divinarum oracula paginarum imponere sacro conscriptasuggerente spiritu iura clamant." f(Fejér: CD VT/1. 180. 1. Ub. Burg. II. köt. 251. 1. Az arengában citált Digesta-idézetet [I. 3, lex 31: „princeps legibus solutus est"] kiemeli Lindeck-Pozza uo. 253. 1. jegyz.) 141

Vö. Bonis: Petrus de Vinea leveleskönyve Magyarországon, Filológiai Közlöny,