Századok – 1969
Tanulmányok - Gerics József: Árpád-kori jogintézmények és terminológia törvényhozásunk egyik keltezetlen emlékében 611/IV
ÁRPÁD-KORI JOGINTÉZMÉNYEK ÉS TERMINOLÓGIA 63í> kozásai szinte megkívánják a kiegészítést, a bírói gyakorlat számára való konkretizálást és a közelebbi útmutatást. A III. András-kori udvari bíráskodás folyamatos, megszakítatlan működése, az alországbíróság tudatos fejlesztése és az ott folyó jogászi munka színvonala önmagában is támogatna ilyen feltevést. Sokat mondhat ebből a szempontból az imént idézett alországbírói ítélet. A III. András udvarában folyt igazságszolgáltatás és jogászi munka megítélését tekintve fontos dolog, hogy az ítéletlevél a vádlottak cselekményének elbírálásánál az 1298. évi törvényre hivatkozik: hangsúlyozza, hogy tettüket a törvény kibocsátása után követték el (a törvény 1298. augusztus 5-én kelt, az alperesek pedig 1298. szeptember 15-én garázdálkodtak). Van azonkívül egyéb nagyfontosságú részlete is az oklevélnek. Miután tudniillik az elkövetett erőszakoskodás minősítése az 1298. évi országgyűlés „institúció seu ordinacio"-ja alapján történt, a máglyahalálra szóló ítélet így hangzik: „ydem in exhibicione falsarum litterarum tanquam falsarii in suis defensionibus omnino defecerunt, iuxta statuta regni in eorum personis igne concremandos et morte débita condemnandos eosdem sentencialiter decrevimus." A probléma lényege a „statuta regni" magyarázata. A legkézenfekvőbb megoldás az volna, ha ezt az 1298. évi törvényre való hivatkozásnak tekinthetnénk. Ezt azonban nem tehetjük, mert a törvény az exhibicio falsarum litterarum-mal nem foglalkozik. Fordíthatnánk egyszerűen „az ország szokásjogának" is. Ebben az esetben érdekes példáját láthatnánk annak, hogyan ötvöződik az ítélkezési gyakorlatban a szokásjog az írott törvénnyel, hogyan egészíti ki egyik a másikat. Ügy látszik azonban, ennél többről lehet szó. XII. és XIII. századi forrásaink ti. statutumon (legtöbbször) királyi (olykor magán) akaratnyilvánítást és írásba foglalt intézkedéseket, törvényeket is értenek. Érdekes II. Géza egyik oklevélarengája: „longa etas patrum precedencium curavit statuta et décréta sua per testamenti descriptionem . . . oblivionidefendere", az 1267. évi törvény szintén praesens statutum"-nak írja magát.133 „Statutum"-nak jelöli magát ugyanígy több cikkében az 1298. évi törvény is: „haec statuta" (5. és 29. artikulus), „praesentia statuta" (41. art.), „saluberrima statuta" és „haec carta statutorum" (44. art.),134 számos cikkelye pedig ,,statuimus"-szal kezdődik. Van tudomásunk Károly Róbert írásba foglalt „statutum seu decretum"-áról is.13 5 Az alországbíró ítélete kifejezetten támaszkodik az 1298. évi törvényre. Ezért nagyon valószínű, hogy a nótárius a „statutum regni" kifejezés alkalmazásánál a statutum-nak a törvényben előforduló „írott jogszabály, írott rendelkezés" jelentésére gondolt, és az ítéletlevélben a szót ugyanabban az értelemben használta, mint amelyet a keze ügyében volt törvény sugallt neki. A „statuta regni" idézését ekként bizonyára írott jogszabályra való hivatkozásnak tekinthetjük. Egyik intézkedésének lényegét, a hamis oklevél felmutatásának máglyahalállal való büntetését fenntartotta az alországbíró ítélete. Okkal tehető fel, hogy egyéb cikkelyei is voltak és ezek hasonló (büntetőjogi) vonatkozású intézkedéseket tartalmaztak. Keletkezésének körülményeiről sokat ugyan nem tudunk, de alighanem III. András törvényhozásának terméke lehetett. Ha az 1298. évi törvény rendelkezései nagyon általánosaknak tet-133 Ub. Burg. 21. köt. 1. 1., Bónis: i. m. 84. 1. 360. jegyz. 134 Kovachich : i. m. 109, 124, 136. és 138. 1. 135 Szilágyi: i. m. 164. 1.
