Századok – 1969
Tanulmányok - Gerics József: Árpád-kori jogintézmények és terminológia törvényhozásunk egyik keltezetlen emlékében 611/IV
ÁRPÁD-KORI JOGINTÉZMÉNYEK ÉS TERMINOLÓGIA 627 Árpád-kori eredete mellett az az 1294. adat, amely peres felekre sorozatos meg nem jelenés miatt rótt 20 bírságról szól, „que in toto sexaginta marcos faciunt".81 Az elmarasztalt felet az Árpád-korban szintén szokták olyan módon a bírónak és a pernyertesnek járó elégtétel adására szorítani, mint ahogyan a tanácshatározat előírja. így 1250 és 1254 között a nádor utasította poroszlóját, hogy a győri káptalan emberének jelenlétében iktassa be Osl bán özvegyét Család birtokba „super tanta summa pecunie, sicut continebitur in literis nostris prioribus".82 1276-ban Somogy megye közgyűlésén az ispán királyi parancsra úgy rendelkezett, hogy 125 márkányi kártétel ügyében az ellenszegülő alperesek birtokába vezessék be a kárt szenvedett panaszost és maradjon is benne mindaddig, amíg javára ez az összeg ki nem telik („mansurus in eadem, quamdiu sibi ipsa summa pecunie compleretur").83 Az olyan birtokba-vezetésnél, amely tizenötöd napig való bennmaradásra szólt, a XIII. századi oklevelek nem egyszer megmondják, hogy a dolognak „sine destruccione possessionis", „absque possessionis damno" kell történnie.84 Érdekes, hogy a törvény idevonatkozó szövegezése és az idézett oklevelek formulái között rokonság is megfigyelhető. A szakirodalom még nem tisztázta, hogy a behajtott bírságokból a XIII. században milyen arányban részesedett a bíró és a megye. Arra azonban van adatunk, hogy az ispán feladata volt a nádor által elítélt személyektől megyéje területén a nádornak és a pernyertesnek a javára a bírságot beszedni: „actoribus de populis in comitatu vestro existentibus, qui coram nobis [sc. palatino] i remánserant, iudicia nostra exigeretis et adversariis satisfaceretis", — írja 1250 és 1254 között a nádor a soproni ispánnak. Ezt országos szokásnak mondják („secundum consuetudinem regni"). A beszedett összegből a nádor embere vette fel ura járandóságát és a megyei ispán is részesedett belőle („partém, 1 que nos pro nostris iudiciis contingit, per hominem nostrum nobis mittatis, ( partem vero, que vos contingit, recipiatis vobis, sicut debetis").85 A bíró és az ellenfél javára lefoglalt földek megválthatásának a szomszédok és rokonok részére a törvényben biztosított joga a XIII. században is érvényesült. Amikor a nádor 1250 és 1254 közt utasította poroszlóját, hogy Osl bán özvegyét iktassa be Család birtokba bizonyos neki járó pénzösszeg fejében, egyszersmind határidőt is tüzetett ki arra, hogy a szomszédok, ha akarják, magukhoz válthassák a földet.86 1299-ben a nádor Zemplén megye közgyűlésén ítélt el valakit kártételeiért (propter nocumenta) személyében és vagyonában, birtokrészei pedig a nádorra háramlottak („per formám registri nostri propria in persona remansisset condemnandus, et porciones sue, quas habuit, in terris Nogmezeu, Anduriasfelde et Rubren vocatis, ad nostras [palatini] manus . . . fuissent devolute".) Ezeket a birtokrészeket azután az elítélt fivére kiváltotta a nádortól 6 márkán, a négy szolgabíró és mások becslése alapján, amelyet az egri hiteles hely megbízottja és a nádor emberének jelenlétében bonyolítottak le. Indokolás: „palatínus nec alter aliquis iudex possessiones tali articulo acquisitas contra redempcionem fratrum, cogna-81 ÁUO X. köt. 147 — 148. 1. 82 Ub. Burg. I. köt. 237 — 238. 1. 83 Fejér: CD V/2. 366-367. 1. 81 1288 körül (HOkl 119. 1.), 1299-bon (HO VI. köt. 451. 1.) stb. 85 üb. Burg. I. köt. 237. 1. Dl. 86450. sz. 86 Ld. a 82. jegyzetet. 2*
