Századok – 1969
Tanulmányok - Gerics József: Árpád-kori jogintézmények és terminológia törvényhozásunk egyik keltezetlen emlékében 611/IV
tï28 OERICS JÓZSEF torum et vicinorum de iure non possit possidere".87 Ez a nádori oklevél a bírságbehajtás érdekes mozzanatairól is tudósít: fontos a hivatkozása az elmarasztaltakról vezetett registrumra és az az elvszerű indokolás, amellyel a lefoglalt birtokok kiváltását magyarázza. Feltűnő, hogy a birtokot a becslés alapján 6 márkáért váltották ki; ez az összeg egész számú többszöröse (kétszerese) annak a 3 márkának, amelyért a törvény szerint ki lehetett váltani 1 aratrumnyi földet. A törvénynek a bírságokról szóló intézkedései ezek szerint jól összhangba hozhatók azzal, amit az oklevelekből a XIII. századi bírságokról és behajtásukról megtudhatunk. VII. Jogtörténetünk egyik nevezetes kérdése, mikor tűnik fel jogszolgáltatásunkban a hatalmaskodás, a közbűncselekmény és a hamis oklevél felmutatásának fogalma, a fej vesztési ítélet és bizonyítási eszközként az inquisitio. Ezekről a nevezetes tanácshatározatnak több cikke is intézkedik.88 Inquisitio tartását a 45. cikkely hagyja meg „in factis potentiae, homicidii, iniurarium, furti, latrocinii ct aliorum similium".8 9 Ide számított az is, „siquis aliquem non causaliter, sed potentialiter ex concepta malitia" ölt meg (52. artikulus)9 0 , valamint az is, ha nemes ember másnak a tulajdonát „potentialiter in campis vei extra villám receperit et ratione liuius in facto potentiae convictus extiterit" (56. art.)91 . A „factum criminale"-t, a bűncselekményt a 48. art. említi, mint amelvben a nádor, az országbíró és más rendes bíró ítélkezik.92 A hamis oklevél felmutatása (exhibitio falsarum litterarum) műkifejezést az 50. és 79. cikkben olvashatjuk.9 3 A szándékos gyilkosság büntetése az 52. cikk szerint: „vindicta capitis", 94 és ugyanezzel torolták meg a 79. cikkely szerint a hatalmaskodást, patvarkodást, tolvajlást, rablást és a hamis oklevél felmutatását is.9 5 Az ismertetett törvényhelyek XIII. századi vonatkozásai igen közeliek. Az Árpád-kori jogi terminológia aránylag gyakran beszélt „hatalmaskodva" („potencialiter, per potenciám") elkövetett jogsértésekről: birtokból való kiűzés, birtok átruházására kényszerítés, erőszakos birtokfoglalás esetén,9 6 87 HO VIII. köt. 397 — 398. 1. 88 Vö. Szilágyi: i. m. 157 —159. 1. 89 Kovackich : i. m. 144. 1. 90 Uo. 154. 1. 91 Uo. 157. 1. 92 Uo. 150. 1. 93 Uo. 151. és 191. 1. 94 Uo. 154. 1.; a szöveget javítja Szilágyi: i. m. 158. 1. 95 Kovackich : i. m. 191. 1. 96 A zalai serviensek oklevele szerint 1232-ben Atyusz bán ellen azt a panaszt emelték, hogy a veszprémi egyház birtokát „iniuste occupasset et oecupatam violenter per suam potenciám detineret" (Zalai Oki. tár II. köt. 643. 1.), — 1279-ben a király ítéletlevele szerint Kányi Tamás Orosfalut potencialiter occupaverat" (ÁUO XII. köt. 252. 1.), — 1289-ben a győri káptalan előtt tiltakoznak egy birtokátruházás ellen, mert ,,mediante potencia vei pocius impressione . . . usque ad metum mortis et amissionem possessionis" történt (HOkl. 114. 1.), — 1291-ben az esztergomi káptalan előtt azért tiltakoznak, mert a sértettet ,,viri potentes de suis possessionibus non secundum iudicium, sed per potenciám et violenciam expuliss<>nt" (Fejér: CD VI/1. 220. 1.), — 1292-ben azért jelentenek be
