Századok – 1969
Tanulmányok - Gerics József: Árpád-kori jogintézmények és terminológia törvényhozásunk egyik keltezetlen emlékében 611/IV
626 OKIlICS JÓZSEF A birsagium szót használja V. István privilégiuma 1271-ben és IV. László oklevele 1276-ban.7 3 A királyi bírsággal 1213-ban találkozunk először, mint peregyezség meg nem tartása esetére kikötött büntetéssel,7 4 és ettől kezdve gyakran szerepel.75 Vele szemben az egyszerű bírságot „iudicium consuetudinarium"-nak nevezi II. András 1224-ben.7 6 Az egyszerű bírság XIII. századi súlyára és mennyiségére van adatunk, a királyi bírságéra pedig legalább közvetve következtethetünk. Hajnik szerint az Anjou-korban az egyszerű bírság 3 márka volt, amint ezt a törvény is rendeli, a királyi bírság pedig, amelynek mennyiségéről a törvény nem szól, 6 márka.7 7 A tanácshatározatnak a kancelláriai kiadványok és hiteleshelyi küldöttek díjazására vonatkozó része — Szentpétery szerint — XIII. század végi gyakorlatot szentesít.7 8 Ez a megállapítás érvényes a bírságokról szóló cikkelyekre is. A már említett 68. cikkely szerint ugyanis egy ekealja lefoglalt földet 3 márkán lehetett a bírótól vagy a perbeli ellenféltől megváltani „iuxta regni consuetudinem ab antiquo conservatam" (lásd a 71. jegyzetet). A 3 márkás megváltási ár tehát, mint ,,régi szokás", az Arpád-kor végén is érvényben kellett, hogy legyen. Másrészt ez a megváltási ár a törvényből és az Anjoukori gyakorlatból ismert egyszerű bírság mennyiségével is azonos volt. A bírság összege eszerint 1 ekealja föld megváltási árához igazodott. A törvényszöveg a 3 márkás megváltás Árpád-kori eredete mellett szól, ez pedig arra vall, hogy az értékben neki megfelelő egyszerű bírság 3 márkája szintén megvolt már a XIII. században.79 így egyszerű bírság terhének tekinthető pl. az a 3 márka, amelyet 1274-ben a vasvári káptalan előtt kötöttek ki a szerződést , esetleg perrel megtámadó félre, vagy a kölcsönösen vállalt szavatosság netáni megszegőjére, aki „ante litis ingressum parti alteri in tribus marcis tenebitur", és az a 3 márka is, amelyet az alországbíró 1296. évi döntése szerint abban az esetben tartozott fizetni ellenfelének perbelépés előtt Jakab ispán, ha nem , jelent volna meg a fogott bírák előtt, vagy ítéletüket nem fogadta volna el. Az alországbíró egyébként azért helyezte kilátásba ezt a poenát, mert a per ' akkor már hosszú ideje húzódott.80 Pozitív bizonyíték a 3 márkányi bírság 73 Endlicher : i. m. 623. 1. és HO VIII. köt. 184. 1. 74 Az egyezség szerint az alperesek 17 márkát adnak a felperesnek, valamint kielégítik a bírót és a poroszlót; ha elmulasztják, „portarent regale iudicium" (Reg. Var. 158. 1. Nr. 8). , 75 1229-ben, szolgagyőri várjobbágyok földperében („dicti iobagiones in quatuor iudiciis regalibus remanserunt, et si quis eorum processu temporis presentem causam retractare temtaverit, non erit audiendus, priusquam quatuor iudicia regalia persolverit", HO VII. köt. 17. 1.), 1237-ben (alaptalan pereskedésért, HOkl. G. 1.), 1252-ben („quod . . . rem iudicatam . . . deduxit in scrupulum récidivé questionis" HO VI. köt. 63. 1.), 1275 körül (a fogott bírák ítéletét el nem fogadó fél fizeti, HO VI. köt. 162. 1.) stb. 76 ,,si vero [Saxones] coram quocunque iudice remanserint, tantummodo iudicium consuetudinarium reddere teneantur" (Andreanum, Franz Zimmermann—Garl Werner: Urkundenbueh zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. I. köt. Herrmannstadt, 1892. 35. 1.) "Perjog 442. 1. 78 Magyar Oklevéltan, Bpest. 1930. 124. 1. 2. jegyzet. 79 Az egyszerű bírságoknak perbeli mulasztásokért való kiszabására érdekes példa az az eset, amikor a határidőről elmaradó felet egyszerre annyi bírságban marasztalják el, ahány ellenfele a perben volt. így 1262-ben a határidőről elmaradó felperesnek 13 bírságban való elmarasztalását mérlegelik 13 megidéztetett alperes ellenében (Krit. jegyz. 1796. sz.). s0 ÁUO IX. köt. 96. 1. és X. köt. 218. 1. /
