Századok – 1969
Tanulmányok - Gerics József: Árpád-kori jogintézmények és terminológia törvényhozásunk egyik keltezetlen emlékében 611/IV
ÁRPÁD-KORI JOGINTÉZMÉNYEK ÉS TERMINOLÓGIA 63í> meg, hogy „kiváltság bemutatására . . . három terminus volt".6 4 A veszprémi káptalan 1270-ben — egyéb okok mellett — azért veszítette el nehezék-szedési jogának védelmében indított perét, mert erre vonatkozó privilégiumát „in tribus terminis ad hoc sibi successive et legitime [assig]natis curavit minime exhibere."65 A birtokper során az oklevelek bemutatására engedélyezett három határidő alighanem egy peren kívüli eljárással kapcsolatos szokásban gyökerezett, ti. birtokátruházás esetén a birtokot elidegenítő felet háromszor szólították fel arra, hogy az eladott birtokra vonatkozó, nála levő korábbi okleveleket mutassa fel, és ha ezt nem tette, akkor ezeket az okleveleket érvénytelenítették.6 6 VI. Aránylag sokat foglalkozik a tanácshatározat a perbeli bírságokkal. Terminológiai szempontból érdekes, hogy alkalmazza a magyar eredetű latinosított birsagium szót.6 7 Megkülönböztet 3 márkás egyszerű bírságot és királyi bírságot (gravamen iudiciorum regalium).68 Az előbbivel az alperest, a másikkal a felperest sújtja, ha okleveleik bemutatására perhalasztást kérnek. A bírságok behajtásáról akként rendelkezik, hogy ha valakit hatalmaskodásért, hamis oklevél felmutatásáért vagy patvarkodásért elmarasztaltak, akkor „birtokait a bírák vagy embereik ne prédálják fel, hanem az ilyen elítélt birtokrészét az egyik esküdt jelenlétében le kell foglalni a bíró és a perbeli ellenfél javára, és ezek mindaddig tartsák birtokukban feldúlás nélkül (absque desolatione), ameddig az elítélt a rendes bírónak és az ellenfélnek nem teljesíti az elégtételt a bárok határozata szerint."69 A kisebb bírságok esetén „akkora részt kell az előbb mondott módon lefoglalni, amennyi a bíráknak jár az elégtételadás idejéig".7 0 A lefoglalt földet a végrehajtást szenvedő vagy „alii, quibus congruit" (tehát bizonyára a rokonság és a szomszédok) megválthatták ekealjánként 3 márkán.7 1 A behajtott bírságot — a panaszos kárának megtérítése után — így kellett megosztani: rész teljes egészében a sértett félnek, (lesus) jár, [a másik] l /2 részből: 2/3 a perben ítélkező ,rendes bíró'-é (iudex Ordinarius), 1/3 a behajtást végző esküdt nemeseké (iurati)."72 A bírságokkal foglalkozó fentebbi előírások Árpád-kori vonatkozásairól a következőket mondhatjuk. 04 Perjog. 197. 1. 1. jegyzet; „[Tehanus] sernél, secundo et tertio monitus [privilégium suuin] exhibere nullatenus voluisset." (Fejér: CD III/2. 141. 1.) 65 Zichy О. I. köt. 25. 1. 66 Ipacs comes 800 márkáért eladott Bánk bánnak olyan földet, amelyet Imre királytól kapott. Az adásvételt 1212-ben megerősítette a király is, és Imre adománylevelét érvénytelenítette, hogy az eladó vagy utódai erre hivatkozva ne háboríthassák Bánkot a tőlük vett föld birtokában: ,,Ypoch in presentia nostra constitutus et requisitus super illó privilegio, si haberet, se privilégium habere illud omnino denegavit, et semel et secundo et tertio citatus coram nobis, ut idem privilégium apportaret, minime apportavit." (НО VIII. köt. 13. 1.) 67 51. art.. Kovachich : i. m. 154. 1. 68 64. és 65. art Kovachich: i. m. 167. és 172. 1. 69 50. art. Kovachich: i. m. 151 — 152. 1. 70 51. art. Kovachich: i. m. 154. 1. 71 68. art. Kovachich: i. m. 177. 1. 72 57. art. Kovachich : i. m. 158.1. Az itt közölt szöveget javítja Szilágyi : i. rn. 160.1. 2 Századok 1969/4. sz.
