Századok – 1969

Tanulmányok - Gerics József: Árpád-kori jogintézmények és terminológia törvényhozásunk egyik keltezetlen emlékében 611/IV

622 OKIlICS JÓZSEF szorra pedig kiáltsa ki és így az összes eféle pereket a harmadik határidőben be kell fejezni.4

8 A szakirodalom szerint az Árpád-korban (legalább is a XIII. században), valamint később is az Anjouk alatt, egészen Lajos uralmának végéig a hétszeri perbehívás volt szokásos, és olyan törvényes rendelkezés, amely az eljárást a vizsgált tanácshatározathoz hasonlóan rövidítené (ti. kétszeri idézés után kikiáltás), legközelebb csak 1439-ből ismeretes.49 Ennek ellenére Árpád-kori perjogi emlékeinkben vannak olyan mozzanatok, amelyeknek vonatkozásait nehéz volna tagadnunk a tanácshatározat végzésével. Mindenekelőtt a Szent László III. törvényeként ismert dekrétum 26. cikke pecséttel való háromszori perbehívást ír elő és a még ez után is távolmaradó alperes pervesztését és szolgaként való eladását hagyja meg.50

1236-ban a székesfehérvári olvasókanonok perbe fogta Dénes nádor előtt az ecseri udvarnokokat, mert egyik birtokának határjeleit önkényesen lerontották. Az udvarnokok két idézésre nem jelentek meg, sőt közben a kanonok két faluját lerombolták, udvarispánját elzavarták és a második idézést lebonyolító pristaldust meg is verték. A bíró ezért harmadik határnapot is állapított meg és elrendelte, hogy ez alkalommal fizessék meg a kétszeri távolmaradásukért rájuk rótt bírságot. „Quia eciam tune non per se, sed per homines nomine symeon scilicet et Petrum filium Albeus comparuerunt, nec responderunt, magistro Z[canonico] eciam tunc personaliter comparente, et quia tunc in tcrcio termino simpliciter remanere debuissent propter negligentiam, cum non de furto ageretur, propter minam tarnen eos in judicio adjudicavimus et eis terminum quartum assignavimus."51 Az oklevél megjegyzéséből kiviláglik, hogy ha lopásról lett volna szó, akkor az udvarnokokat a harmadik terminuson való meg nem jelenés után elítélték volna úgy, mint ahogyan az alábbi két esetben ekként járt el a bíróság. 1273-ban a nádor a Zala megye közgyűlésén közfelkiáltás útján tolvajsággal, rablással és nyilvános bűnösséggel vádolt két testvért személyükben és vagyonúkban elmarasztalt, mert „iuxta regni consuetudinem legitime presentibus omnibus ad justificandum se semel, secundo et tertio evocati пес ad primam, secondam, tertiam, immo ad nullam congregationem nostram venire procurarunt".52

Ugyanez történt Somogy és Zala megye együttes közgyűlésén 1276-ban. Itt szintén közfelkiáltással tolvajnak és rablónak bélyegezték Orbonaki János fiát, Martonost, aki „tribus terminis assignatis" nem jelent meg. Felhatalmazták szomszédját, Panyit fiát Jakabot, hogy Martonost megölhesse, ahol megfoghatja, úgy, hogy birtoka is reá szálljon.53 1299-ben a király fej- és jószágvesztésre ítélte Rafain bán ellenében útonállásért Aba nembeli János fiát Lászlót. László ugyanis az előző év július 31-én 48 „Reus, vei ille, contra quem fit querimonia, solum bis debet evocari et tandem tertio proclamari per nobiles supradictos. Et sic universe cause in factis premissis emerse, vel exorte in tertio termino omni dissirmilatione semota debent terminari" (Kovachich : i. m. 148. 1.). 49

Hajnik: Perjog, 197 — 199. 1., Szilágyi: i. m. 165. 1. 60

Závodszky Levente : A Szent István, Szent László és Kálmán korabeli törvények és zsinati határozatok forrásai. Függelék: A törvények szövege. Bpest. 1902. 179. 1. 51

HO VI. köt. 30. és köv. 1. —A pert azután az udvarnokok elvesztették, hármukat megnyírták és teljes kártérítést vállaltak. 52

Fejér: CD V/2, 136-137. 1. 53

HÖ II. köt. 22 — 23. 1. — Keltezését Karácsonyi János állapította meg: A hamis, hibáskeltű és keltezetlen oklevelek jegyzéke 1400-ig. Bpest. 1902. 120. 1. 176. sz.