Századok – 1969
Tanulmányok - Gerics József: Árpád-kori jogintézmények és terminológia törvényhozásunk egyik keltezetlen emlékében 611/IV
618 OKIlICS JÓZSEF Török Pál hatvan évvel ezelőtt tett megállapítása a szakirodalomban alig keltett visszhangot, még bíráló észrevételt sem, pedig interpretálása, ha nem is a nyelvileg egyetlen, kizárólagosan helyes megoldás, mégis közvetlenül megközelíti a lehetséges megoldások egyikét a törvényhely értelmezései közül. Hol és milyen értelmű alkalmazását lehet találni az „esse in aliquem" fordulatnak, amely a magyarázandó problémát felveti? Magam a zsoltárok szövegére és Izaiás próféta könyvére utalhatok, mint ahol fontos szóbajöhető párhuzamok vannak. A törvényszöveg fogalmazóját a királyi kancellária (vagy talán egyik hiteleshelyünk?) klerikusai között kell keresni. Ezek a psalteriumot még alapfokú tanulmányaik során tankönyvként használva ismerték meg, az officiumok alkalmával hetenként imádkozták és így szövegét betéve tudhatták. Eleve is nagy tehát a valószínűsége annak, hogy írásbeli teendőik végzésekor a zsoltárok jólismert fordulataiból egyet-mást fel is használtak. Az idevonható kifejezés két zsoltárban is előfordul, egymáshoz eléggé közel és összecsendülésük csak elősegítette a kifejezés megrögződését az emlékezetben. Ez a zsoltárhely, mindkét változatában, így hangzik: „Esto mihi in deum protectorem et in domum refugii, ut salvum me facias" (Ps. 30,3) illetve: ,,Esto mihi in deum protectorem et in locum munitum,ut salvum me facias" (Ps. 70,3). Itt az „esse in aliquem (aliquid)" jelentése tisztán kivehetően: ,valamivé lenni, valamivé válni, fieri'. A 30. zsoltárnak ez a részlete a húsvét előtti hetedik vasárnap miseszövegének introitusát is bevezette, az Esto mihi vasárnap névadója lett és az oklevelekben időjelölő kifejezéssé merevedett. Kancelláriában, hiteleshelyen tevékenykedő embernek semmi esetre sem lehetett ismeretlen a fordulat, a törvényszöveg fogalmazója is feltehetően a zsoltárszövegből kivehető, iménti értelmében használta.28 (Azonos értelmű bibliai hely Is. 56,6: „esse in servos".) 29 Ennek figyelembevételével a 45. artikulus vizsgált „ex quibus duodecim" mondatának fordítása ez lehetne: „a 12 nemes közül négynek szolgabíróvá kell lennie". Ez a fordítás a törvényszöveggel mindenesetre összhangban van és a felhozott párhuzamok is támogatják, bár egyéb értelmezési lehetőségeket sem zár ki. Nyelvi szempontból tekintve, azt a jelentést ugyan kifejezetten nem tartalmazza, amelyet Török Pál tulajdonított neki, hogy ti. a király nevezte ki a szolgabírákat, hanem azt írja elő, hogy a szolgabíráknak az uralkodó által kirendelt 12 nemes közül kell kikerülniük. Arról nincs szó, hogy milyen módon. A szöveg ilyenfajta értelmezése mellett kinevezhette őket maga a király, de választhatták a szolgabírákat az uralkodó által kirendelt 12 személy közül a nemesek is. A törvény a nemesi megye szervezetére nézve olyan intézkedést tartalmaz, amely a szolgabírákat legalább olyan mértékben mutatja királyi közegeknek, mint a nemesi önkormányzat tisztségviselőinek. A szöveg nyelvi elemzése szerint Török Pál megállapítása legalább megközelítően helyes. 28 A 30. és 70. zsoltárból idézett résznek ezt a jelentését még közelebbről megvilágítja a 60. zsoltár egyik rokon verse: „Deduxisti me, quia factus es spes mea, turris fortitudinis, a facie inimici" (Ps. 60.4). Ezek az egymás tőszomszédságában levő zsoltárhelyek szinte sugallták a rajtuk iskolázott klerikusnak az „esse in aliquem (aliquid) " kifejezésnek „fieri" értelemben való használatát. A kifejezés előfordulásának hazai példáját István király kisebb legendája is tartalmazza: „essent in exemplum" (Szentpétery: Scriptores rerum Hungaricarum . . . Bpest. 1938. II. köt. 399. 1.). 29 ,,Et filios advenae, qui adhaerent Domino, . . . ut sint ei in servos, . . . adducam... in montem sanctum meura."
