Századok – 1969

Tanulmányok - Ölvedi Ignác: Adalékok Horthy és a Lakatos-kormány katonapolitikájához (1944. augusztus 29.–szeptemer 8.) 30/I

ADALÉKOK HORTHY JíS A LAKATOS-KORMÁNY KATONAPOLITIKÁJÁHOZ 55 iparügyi miniszter. — Nem szabad olyan választ adni, hogy nem ..." Jurcsek Béla — a németek másik ügynöke — szintén kijelentette, hogy részt akarunk venni . . . jobb, ha mi Dél-Erdélyben védjük határainkat . . . "Az akcióhoz német segítség kérését tartotta szükségesnek.6

2 Ezek után az elnöklő Reményi-Schneller Lajos a következőkben összegezte a minisztertanács állásfoglalását: ,, . . . hajlandók vagyunk Dél-Erdély megtisztításában részt venni, de csak csapataink felvonulása ós felfegyverzése után és csak akkor, ha ez nem jelentené az erők elforgácsolását a Kárpátok vonalában". Az augusztus 26-i minisztertanácson is csak fél megoldás született, a kormány inkább csak elvileg, mint gyakorlatban szeretett volna részt venni. Jól tükröződött azonban a vitából, hogy a Dél-Erdély elleni támadás német kérés volt. A válasz az OKH vezérkarát nem is elégítette ki. Kellemetlen volt számára, hogy a részvételt illetően a magyarok alkudozásba kezdtek. Ebbe robbant bele az augusztus 29-i kormány változás. Azok a személyek, akik a támadást ellenezték (a külügyi és a katonai vonal képviselői) bekerültek az új kormányba. Ehhez járult még a miniszterelnök nyilatkozata, hogy a háborút csak a határok megvédéséért folytatják, de más akcióban nem óhajtanak részt venni. Mindez kellemetlenül érintette a tartalékok hiányával küzködő német vezérkari főnököt és szerepet játszhatott Budapestre jövetelében is. Személyesen akarta meggyőzni Horthyt, Lakatost és Vöröst, hogy a Dél-Erdély elleni hadműveletekben Magyarországnak feltétlen részt kell vállalnia. Sajnos ezekről a megbeszélésekről dokumentumok eddig még nem kerültek elő. A résztvevők emlékiratai nagyon szűkszavúak, vagy egyáltalán nem is utalnak erre a vitára.6

3 A Guderian—Horthy találkozóról, amelyre augusztus 31-én került sor, műveikben mindketten megemlékeznek. Horthy avval dicsekszik, hogy nem kötötte le magát Hitlernek és hogy teljes nyiltsággal feltárta elképzeléseit a jövőre nézve a német vezérkari főnök előtt. A megbeszélés során a magyar vezetők ismertették elgondolásaikat a szovjet előnyomulás feltartóztatására és német csapatokat követeltek, valamint Lengyelországból a magyar seregtestek visszahozását. Hennyey külügyminiszter — a Guderiannal folytatott tanácskozásról — a következőket írja: ,, . . . Magyarország súlyos helyzete közölve lett, vagyis, hogy Magyarország csakis akkor képes feladatának eleget tenni, ha a német haderő északon és délen — Duklánál és Belgrádnál — az arcvonalat biztosítani tudja, továbbá, ha Németország Magyarországnak napokon belül megfelelő haderőt bocsát rendelkezésére . . . "6

4

Guderian a magyar kormánykörök kérését teljes mértékben magáévá tette, sőt kilátásba helyezte, hogy 62

Uo. Mt. jkv. 1944. aug. 26. 63

Hillgruber — a magyar kérdésekkel is foglalkozó nyugat-német hadtörténész — erről a problémáról a következőket írja: „Mivel csak kevés és nagyon gyenge német erők álltak rendelkezésre, Guderian vezérezredes Budapesten Lakatos miniszterelnökkel, a kormányzóval és Vörös tábornokkal folytatott megbeszélésein megkísérelte a magyar vezetőket rábírni arra, hogy vegyenek részt a Dél-Erdély elleni akcióban. Egyidejűleg megígérte a keleti arcvonalon tevékenykedő magyar hadosztályok hazaengedését. Erre a magyar hadvezetés megváltoztatta álláspontját és elhatározta az előretörést a Kárpát-szorosokhoz, hogy a szovjet és román csapatokat a Magyar Alföld felé való előnyomulásukban megakadályozzák." A. Hillgruber : i. m. Lásd még erre vonatkozóan: C. A. Macartney: i. m. II. köt. 335—336. 1. 64

Hennyey Gusztáv: „Külügyminiszteri működésem fontosabb eseményei. (1944. VIII. 29.—X. 16-ig." Nagy Vilmos gyűjteménye. Piliscsaba. Hennyey ezt a visszaemlékezését 1945-ben készítette.) Lásd még erre vonatkozóan: G. A. Macartney : i. m. II. köt. 335. 1.