Századok – 1969

Tanulmányok - Ölvedi Ignác: Adalékok Horthy és a Lakatos-kormány katonapolitikájához (1944. augusztus 29.–szeptemer 8.) 30/I

56 ÖLVEDI IRNÁC Hitler beleegyezése esetén újabb hadianyagot, valamint légierőt küldenek és hogy Magyarországot úgy fogják védeni, mintha saját területük lenne. Ebből arra kell következtetnünk, hogy Guderian meggyőződött arról, hogy Magyar­ország nem követi Románia példáját, a kiugrás közvetlen veszélye nem áll fenn. Ennek legdöntőbb bizonyítékát a német csapatok kérésében láthatta és elégedett lehetett, hogy a jövőben a hadosztályokat a magyar kormány kéré­sére irányíthatják ide. Guderian és a horthysta vezetők megbeszélésein a már ismertetett kér­déseken kívül szerepelt még a magyar fővezérség felállítása. A magyar vezér­kar a hadműveletek irányítását Magyarország térségében mindenáron meg akarta szerezni. Ebben Guderian nem engedett. Megígérte viszont, hogy meg­szüntetik a hadosztályparancsnokságoknál ellenőrzés végett létrehozott nagy­létszámú német törzseket és az összeköttetési rendszert viszonossági alapokra helyezik. A tárgyalások eredményeivel mindkét fél elégedett lehetett, ami félre­érthetetlenül bizonyítja, hogy a Lakatos-kormány katonapolitikai elképzelései megfeleltek a németek elgondolásának is. A szovjetellenes háború folytatásá­ban Hitler és Horthy 1944 szeptember elején is teljesen egyetértettek. A kor­mányváltozás tehát nem okozott zavart. Ellenkezőleg, megkönnyítette a szét­vert német egységek sorainak rendezését, feltöltését és lehetővé tette, hogy a hadászati arcvonal áttörése után mintegy 750 km mélységben új védelmi terep­szakasz kiépítését kezdjék meg. A Guderian és a magyar állam politikai, kato­nai vezetői között lefolyt tárgyalások arról tanúskodnak, hogy a német ma­gyar háborús kapcsolatban augusztus végén és szeptember elején bizonyos változás történt. 1944. március 19-től a német vezérkar csak utasításokat adott, amelyeket Vörös János vezérezredes ellentmondás nélkül igyekezett megvaló­sítani. Az augusztus végi hadászati helyzetben a németek kénytelenek enged­ményeket tenni és tárgyalni. Ezt bizonyítja Guderian pesti látogatása, amely­nek egyik alapvető célja volt Magyarországot megnyerni a fasiszta blokkból kilépett Románia megtámadásához. Az új helyzetben erre nem lehetett egy­szerűen parancsot adni, a kormányt meg kellett nyerni az ügynek. Ennek fejében a német vezérkari főnök ígéretet tett csapatok küldésére, a magyar egységek hazaengedésére, a német ellenőrző törzsek megszüntetésére és az összeköttetési rendszer kölcsönös viszonossági alapokra való helyezésére. Mindezek kétségtelen a németek gyengeségét mutatják, és arról tanúskodnak, hogy Horthyéknak katonai vonatkozásban is sikerült bizonyos „önállóságot" visszahódítani. Horthy és a Lakatos-kormány egyik fő törekvése az időnyerés volt. Ez megmutatkozott a Guderiannal folytatott tárgyalásokon is. Mindent készek voltak áldozni és vállalni, hogy feltartóztassák a szovjet hadsereget, míg megérkeznek a nyugati szövetségesek. Annyira beleélték magukat ebbe, hogy katonapolitikájukon akkor sem változtattak, amikor már a nyugati szövet­ségesek is tudomásukra adták, hogy Magyarországot a fenyegető katasztrófá­tól csak a fegyverszünet mentheti meg. A Lakatos-kormány szeptember első napjaiban a háború folytatására több fontos intézkedést tett. Ezzel szemben a fegyverszünet érdekében Bakách-Bessenyey György kérése és javaslata ellenére sürgönyváltáson kívül más nem történt. Még a Lakatos-kormány megalakulása előtt, augusztus 26-án. Horthyhoz Bernből egy üzenet érkezett. „Kérve-kérem rendelje el csapataink azonnali

Next

/
Thumbnails
Contents