Századok – 1969
Tanulmányok - Ölvedi Ignác: Adalékok Horthy és a Lakatos-kormány katonapolitikájához (1944. augusztus 29.–szeptemer 8.) 30/I
ADALÉKOK HORTHY JíS A LAKATOS-KORMÁNY KATONAPOLITIKÁJÁHOZ 53 A német főparancsnokság Románia elvesztése után tehát minden vonatkozásban érdekelt volt abban, hogy Magyarország teljes erőbevetéssel folytassa a küzdelmet. Bár itthon minden Veesenmayer tudtával és hozzájárulásával történt, Hitler mégis Budapestre küldte vezérkari főnökét, hogy a további együttműködést a magyar politikai és katonai vezetőkkel megbeszélje. A német hadvezetés jobbszárnyának stabilizálására, megerősítésére a „Dél-Ukrajna" és az ,,F" hadseregcsoport arcvonalának összekapcsolását tervezte. Ezzel a Keleti és a Déli Kárpátok, valamint a Nyugati Balkán vonalában tartós védelem kiépítésére törekedett. Ez azonban 1944 augusztus végén már csak abban az esetben volt elképzelhető, ha a németek a Déli Kárpátok átjáróinak birtokbavételével megelőzik a szovjet csapatokat. Dél-Erdélyben viszont jelentős számú román erők állomásoztak. A szorosok megszerzése csak abban az ' esetben volt lehetséges, ha az 1. és 4. román hadsereg csapatait szétverik. f Hitler augusztus 27-én jóváhagyta a tervet. Az OKH (Oberkommando des Heeres) azonban azonnal ütközetbe vethető erőkkel nem rendelkezett. Egy lehetőség maradt: rávenni a magyarokat, támadják meg a fasiszta blokkból kilépett Romániát. Guderian Budapestre jövetelének ez volt egyik célja. A Dél-Erdély elleni támadást egyes művek úgy tárgyalják, mintha az magyar kezdeményezésre indult volna meg.6 0 Horthyék és Lakatosék felelős-I ségét nem csökkenti az, ha megmondjuk, hogy a terv német volt és végrehajtá» sára Guderian kérte a magyar hadvezetést. A magyar politikai és katonai vezetés ezzel a kérdéssel először az augusztus 25-i minisztertanácson foglalkozott. Ezen az ülésen a Sztójay-kormány tagjai a Románia kiválása következményeként előállott hadiszituációt vitat\ ták meg. A tájékoztatót Vörös János vezérezredes tartotta. A hadihelyzetet elemezve kijelentette, hogy a németek a Balkánt „ . . . fokozatosan fel fogják adni*. Rámutatott arra, hogy Németország helyzete nyugaton is „kritikussá vált ... s hogy még Hitler is komolynak ítéli ..." Úgy értékelte, hogy a német hadvezetés „ . . . legsürgősebb katonai problémája ma Délkeleten a román hadsereg lefegyverzése és az oroszok megállítása.61 Ezek után Magyarországgal foglalkozott. A várható eseményeket a honvéd vezérkar főnöke jól látta. Rámutatott például arra, hogy az ország hadihelyzete rossz, hogy délről rövidesen támadás éri és hogy Magyarországnak sem ereje, sem elegendő harceszköze nincs ahhoz,,, . . . hogy arománokkal egye) sült nagy orosz erőkkel szemben sikeresen . . . huzamosabb ideig . . . felvegye a harcot". A miniszterek egyetértettek ugyan abban, hogy a támadás Románia ellen kívánatos lenne, mégis két csoportra szakadtak: a helyzetet józanabbul megítélőkre és a szélsőséges kalandorokra. A honvédelmi miniszter és a vezérkari főnök kifejtették, hogy Magyarországnak Dél-Erdély lerohanásához nincs katonai ereje, ,, . . . erre a célra nincs katonaságunk és nincsenek páncélosaink". Ez az egyik szempont, amiért a hadsereg vezetői ellenezték Dél-Erdély lerohanását. Politikai meggondolásokból pedig a vezérkari főnök úgy értékelte, 60 KTB/OKW 809. 1. „A magyar kormány politikai okok miatt fontosnak tartotta a magyar csapatok Erdélybe történő bevonulását." Magyarázat ezzel kapcsolatban nincs. A feljegyzést a Lakatos-kormány szept. 4-i állásfoglalására vonatkoztatják. Azt, hogy ez a német hadvezetés tervébe tartozott, elhallgatják. Lásd még erre vonatkozóan: Az egyetemes és magyar hadművészet története. (Rövid összefoglalás). (TIT/2, köt.) Bpest, Zrínyi Katonai Kiadó. 1961. 67. 1. 61 01. Mt. jkv. 1944. aug. 25. (Aug. 25-ig a szovjet csapatok áttörték a „Dél-Ukrajna" hadseregcsoport arcvonalát, és több mint 100 km-t nyomultak előre. A 6. német és a 3. román hadsereget bekerítették.)
