Századok – 1969
Tanulmányok - Ölvedi Ignác: Adalékok Horthy és a Lakatos-kormány katonapolitikájához (1944. augusztus 29.–szeptemer 8.) 30/I
50 ÖLVEDI IRNÁC Ennek megvalósulását úgy képzelték, el hogy keleten újabb magyar hadosztályok bevetésével, német segítséggel a Kárpátok terepadta lehetőségeinek jó kihasználásával feltartóztatják, a legrosszabb esetben lefékezik a szovjet csapatok előnyomulását, ezzel biztosítják, hogy az ország nyugati részébe megérkezzenek az angolszász csapatok. Ez volt a lényege a Lakatos-kormány katonapolitikájának, mindent ennek a célkitűzésnek rendeltek alá. Ez a döntés arról tanúskodik, hogy a kormány az 1944 augusztus végére kialakult kedvező hadászati helyzetet figyelmen kívül hagyta és felújította az egyszer már csődbe jutott elképzeléseket. A koncepció nem új. Ez volt a magyar uralkodó osztályok reménye, attól a pillanattól, amikor tudomásul kellett venniök, hogy Németország elvesztette a háborút. Ahogy a szovjet csapatok közeledtek az ország határaihoz, a magyar uralkodó körökben ez az elképzelés egyre erősödött, és mint a rendszer átmentésének egyetlen lehetőségét latolgatták. Az elgondolás Kállay Miklóstól származik és az angolok balkáni partraszállására épült. Azt a tényt, hogy 1943-ban Horthy és Kállay az angolszászokat várták, velük kötöttek előzetes megállapodást és kötelezettséget vállaltak, hogy ha az amerikai —angol csapatok elérik Magyarország határát, a németek ellen fordulnak, meg tudjuk magyarázni. Egy év alatt azonban a katonapolitikai helyzet gyökeresen megváltozott. 1943 augusztus végén és szeptember elején, amikor Magyarország és Anglia képviselői között tárgyalások folytak az előzetes megállapodásról, a szovjet hadsereg még 800- 1000 km-re volt a Kárpátoktól. 1944 augusztus végén a 2. Ukrán Front csapatai mintegy 800 km széles arcvonalon útban voltak Magyarország határai felé. A 3. Ukrán Front előnyomulása pedig sejteni engedte, hogy tevékenységének fő iránya Bulgária és Jugoszlávia, azaz a Balkán lesz. Ebből arra is lehetett volna következtetni, hogy a Balkánra angol amerikai csapatok valószínűleg nem érkeznek. Horthyék ezt az alternatívát Kállay bukása után is fenntartották annak ellenére, hogy tarthatatlanságát a semleges országokban működő magyar követekhez küldött levelében—1944. március 1-én —maga Kállay is beismerte.5 3 A hadműveleti területre vezényelt, nem kimondottan németbarát magasabb parancsnokoknak erről a tervről, mint egyetlen lehetségesről beszéltek. Kéry Kálmán vk. ezredes — az 1. magyar hadsereg volt vezérkari főnöke — 1944 júniusában a harctérre indulás előtt Csatay honvédelmi minisztertől azt kapta útravalóul, hogy ,, . . . az orosz hadsereget a Kárpátok előtt, vagy a Kárpátokban ..." addig vissza kell tartani, amíg az angolszászok délről és délnyugatról közelebb érnek.5 4 A vezérkari főnök általános helyettese — László Dezső vezérezredes — erről a problémáról a következőket vallotta: „Az elgondolás változatlanul az volt: Kelet felé a végsőkig harcolunk és késleltetjük az oroszok előnyomulását, a 53 Az, hogy „. . . angol—amerikai csapatok az orosz katonák előtt érik el ezt a térséget és Közép- ós Kelet-Európa jövőjót az angol—amerikai politika fogja meghatározni — ez a feltételezés nem hat a jelenben. Ma az orosz hadsereg közelebb van határainkhoz és az orosz politika kezd behatolni Közép- és Kelet-Európába". Ez annak elismerése, hogy elképzelései csődbe jutottak. A Horthy-rendszer átmentésének ezt az útját eltorlaszolták. Nicholas Kállay: Hungarian Premier. A personal account of a nations struggle in the second World War. (Magyar miniszterelnök. Személyes beszámoló egy nemzet harcáról a második világháborúban. New York. 1954. 397—400. 1.) 54 HIL. Tanulmányok. 262/2699. Kéry Kálmán visszaemlékezése.
