Századok – 1969

Krónika - Tudományos ülésszak a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulója alkalmából (Tóth István) 536/II–III

546 KRÓNIKA A Tanácsköztársaság győzelmének elvi jelentőségót méltatva Kárpáti Sándor végül kiemelte: egyrészt, hogy a fegyveres út nem az egyetlen útja a szocialista forradalom győzelmének, másrészt pedig bizonyította, hogy a proletárforradalom békésen is győzhet bizonyos történeti előfeltételek mellett. S ennek semmi köze sincs a békés belenövés reformista elméletéhez. G. Afanaszjev szovjet professzor, a történettudományok doktora ugyancsak a forradalom viszonylag békés győzelmének kérdéseivel foglalkozott. A Magyar Tanácsköztársasággal ellentótben Oroszországban a hatalom viszonylag békés úton történő megszerzésének feltótelei hiányoztak. Rámutatott arra, hogy a parlamenti úton elért győzelem csak akkor képzelhető el, ha a forradalom erői felkészültek arra, hogy minden területén és minden eszközzel biztosítsák és gyakorolják a hatalmat. A. Pankszejev észt történész, a történettudományok doktora felszólalásában a békés átmenet észtországi tapasztalatait ismertette a második világháborút megelőző időszakban. Ugyancsak a viszonylag békés átmenet kérdéséhez kapcsolódott bolgár tapasztalatokat ismertette Stella Dimitrova kandidátus, bolgár történész. A marxizmus klasszikusainak a békés úttal kapcsolatos elméleti megállapításait fejtegetve Günter Lang, a Karl Marx Politikai Főiskola tanára (Berlin) kapcsolódott Kárpáti Sándor referátumához. A szekció munkájában részt vett külföldi hozzászólók közül többen foglalkoztak a proletár internacionalizmus kérdésével. így M. I. Kulicsenko szovjet professzor, a történettudományok doktora, L. J. Jakovlev kandidátus, a Szovjetunió Minisztertanácsa Archívumi Főigazgatóságának igazgatóhelyettese, O. Une kandidátus, román történész, L. Ny. Nyezsinszkij kandidátus, szovjet történész padig az 1919-os szovjet—magyar viszony néhány kérdéséről szólt. A szekció vitában néhány hozzászóló a magyar szociáldemokrácia 1919-es szerepét vizsgálta. A probléma újszerű megközelítése abban mutatkozott mag, hogy a kérdést a korábbihoz képest árnyaltabban, sokkal differenciáltabban tárgyalták. Noha a hozzászólók elsősorban még csak a behatóbb további kutatást igénylő problémákat jélezték, Fehér András kandidátus, egyetemi docens A magyar szociáldemokrácia 1919-es szerepéről tartott korreferátumában már néhány figyelemre méltó összefüggésre is felhívta a figyelmet. így mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy a szociáldemokrácia proletárdiktatúra alatti szereplésének s a kommunistáknak a jobboldali ós centralista vezetőkkel kapcsolatos politikája megítélésénél tekintetbe kell vennünk azt, hogy a jobboldal ós a centrum nem a vezetők szűk csoportját alkotta, mert mögöttük nem lebecsülendő, szervezett (s éppen a legnagyobb mozgalmi hagyományokkal rendelkező !) rnunkástömagek álltak, s a március 21-én a proletariátus többségének bizalmát élvező baloldali szociáldemokrata vezetők nagy részét is ezer szál fűzte a jobboldali szociáldemokrata vezetőkhöz. A háború, a polgári demokratikus forradalom időszaka ós a kommunista mozgalom kialakulása kétségkívül magtépázta a szooiáldemokratizmust, a reformista vezetők tekintélyét, s jelentős eredményeket hozott a magyarországi rnunkástömagek forradalmi fejlő 1взаЬап. A magyar munkásmozgalomnak 1919 februárjában ез márciusában felfelé ívelő forradalmi fejlődése azonban bizonyos értelemben törést is szenvedett. A két párt egyesülése után a jobboldali és centrista szociáldemokrata vezetőket lényegéban mir пэт támadták a kommunisták. A polgári demokrácia csődje, s az egyesülés kétségkívül a szoaiáldamokratizmus elméleti ós politikai vereségét, a kommunista program előtti kapitulációját jelentette. Ez azonban a szociáldemokrata nevelésű m;inki3tömagek tudatában пэт tükröződött egyértelműen. Sőt, a vezetők e tömagek szamában mag pozitív szarepat is játszhattak, hiszen többségük (elsősorban a pártvezetők) a proletárforradalom m illó álltak. Bár a munkástömagek forradalmi fejlődése mircius 21-e után sam szűnt mag, de lelassult, mert az egyesülésnek ез a hatalom átvébolónak adott formája bizonyo3 értelemben erősítette a szociáldemokrata vezetők pozícióját a munkásmozgalomban. A vezetők március 21-i lépésükkel ugyanakkor tömagkapcsolataikat is szélesíthették. A jobboldali ós centralista szociáldemokrata vezetők hitelét a munká3tö.nagek előtt erősítette, hogy többségük fontos, sőt kulcspozíciókba jutott. Közülük karült ki számos népbiztos, a kormányzótanács elnöke, nagyon fontos pozícióba kerültek a Budapesti Központi Munkástanácsban, a kerületi munkástanácsokban és végrehajtó bizottságokban, Böhm lett a Vörös Hadsereg főparancsnoka, a tanácshatalom szempontjából létfontosságú hadműveletek szervezője stb. Országos viszonylatban még inkább ez volt a helyzet, mert a vidéki nagyobb városoktól eltekintve, a kommunista pártnak korábban alig voltak szervezetei és a vezetésben járatos káderei. Minthogy vidéken a kommunista pártnak alig voltak szervezetei, március 21-e után az esetek nagyobb részéban a két munkáspárt egyesülését sem deklarálhatták. Ahol voltak szociáldemokrata szervezetek, de kommunista szervezet nem létezett, ott a pártegyesülés csupán annyit jelentett, hogy néhány, a szervezetből kimaradt kommunista visszatért a pártba. A vidéki proletár-