Századok – 1969

Krónika - Tudományos ülésszak a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulója alkalmából (Tóth István) 536/II–III

540 KRÓNIKA A kormányba belepett Nagyatád i Szabó István, és ha a rendszer nem bukik meg olyan hamar, bizonyosan jelentékeny szerepet játszott volna. 1919 első heteiben létrejöttek az ellenforradalmi erők átcsoportosulását jelző új pártok (Magyar Polgári Párt, Nemzeti Egységpárt, Országos Földműves Párt, Keresztényszocialista Néppárt) és különböző prefasiszta csoportok (pl. MOVE). A forradalmak történetének nagy fontosságú eseménye a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulása 1918. november 24-én. A kommunista párt tevékenysége ebben az időszakban sikeres és egyértelmű volt. Taktikájának helyességét az eredmény minden érvelésnél világosabban igazpl ja. Amiben a referens némileg korrigálta a korábban kialakult képet, az a baloldali szociáldemokratákhoz való viszony kérdése. Történetírásunk általában régebben sem becsülte le a baloldali szociáldemokraták szerepót a forradalomban, de nem vette eléggé tekintetbe, hogy ez a baloldal 1919 elejétől egyre inkább önálló, bár szervezetlen erőként lépett fel, a Katonatanács, illetve Pogány —Moór—Feldmann-féle vezető csoportja pedig teljesen önálló politikát folytatott, amely meglehetősen hasonló volt a német függetlenek balszárnyának irányzatához. A kommunisták februári letartóztatása ellen a baloldal nyíltan nem lépett fel. Még Kunfi is állást foglalt a kommunisták védelmében, a baloldal pedig március elejétől több kérdésben saját önálló irányvonalát követte. (Tárgyalás a kommunistákkal, termelőszövetkezetek szervezése földosztás helyett, államosítás megkezdése, mindenekelőtt pedig a választások bojkottja és tiszta szocialista kormány alakítása.) Az osztályharc kiéleződése és a bebörtönzött kommunisták növekvő népszerűsége is hozzájárult ahhoz, hogy a március tizedike utáni napokban az MSzDP-ben a baloldal ragadta magához a kezdeményezést. Március közepére már olyan helyzet alakult ki, amelyben a polgári politikusok tiszta szociáldemokrata kormánytól várták a szocialista forradalom megakadályozását. Ez viszont csak azt bizonyítja, hogy nem voltak tisztában a munkásmozgalom erőviszonyainak alakulásával, azzal, hogy az adott helyzetben egy szociáldemokrata kormány azonnal a proletárdiktatúra platformájára helyezkedik, ha nem akarja elveszteni a munkásosztály támogatását. Március közepén a munkásság direktóriumai sorra vették át a közigazgatás irányítását Kaposvárott, Szegeden, Szekszárdon, Miskolcon stb. Budapesten a szakmák és az üzemek dolgozói egymás után követelték a kommunisták szabadonbocsátását. Döntő fordulatot jelentett a március 18-i esepeli határozat. A csepeli határozat után a munkásság, a fővárosi helyőrség többsége és velük a baloldali szociáldemokraták csatlakoztak a kommunistákhoz. Ebben a helyzetben nyújtotta át március 20-án Vix alezredes a de Lobit tábornok által aláírt, de Vix nevéhez fűződő hírhedt jegyzéket. Vajon szükség volt-e móg a proletárforradalomhoz e jegyzékre — tette fel a kérdést Hajdú Tibor — vagy e nélkül is megtörtónt volna? Megállapítható, hogy a jegyzék átadása nem volt váratlan fordulat, hanem az utolsó csepp, amelytől a pohár kicsordult. A belső forradalmi válság feltótlenül elvezetett volna a proletárforradalomhoz március végéig, mindenesetre még az április 13-ára kitűzött választások előtt. A Vix-jegyzék nélkül azonban lefolyása aligha lett volna ennyire sima. A burzsoázia kezét megkötötte az, hogy a hatalom birtokosának el kellett volna fogadnia a diktátumot; elutasítani egy polgári kormánynak kész öngyilkosság, ez csak a világforradalom platformjáról volt lehetséges. Magyarán, a jegyzék akkor érkezett, mikor az új forradalom már csak napok kérdése volt, de megbénította a hatalmon levők ellenállását, a proletárforradalom támogatójává tette — legalább egy időre — a hazafias értelmiséget, a kispolgárságot és a tisztikart. „Öntsünk olajat az új kormányzat kerekeire" — mondta Károlyi, a szovjet kormány megalakulása után, Jászi, Buza és más hívei hasonlóan nyilatkoztak. Károlyi, Szende vezető állást vállaltak, a Berinkey-kormány szociáldemokrata tagjai közül Böhm ós Kunfi népbiztos lett. A Vix-jegyzék elősegítette a forradalom békés úton való győzelmét, de csak egyik oka volt annak. Azt szokás mondani, hogy a burzsoázia nem adja át a hatalmat önként, dehát a politikai hatalom nem is volt egyértelműen a burzsoázia kezében. Egy befejezetlen, a kettőshatalom állapotában levő forradalom útja dőlt el, mielőtt még az új, polgári demokratikus rendszer megszilárdult volna. A kommunista párt politikájának célja éppen az volt, hogy megelőzze a polgári rendszer konszolidációját, a polgári földosztást stb. A proletárforradalom hívei fel voltak fegyverezve és éppen a fővárosban sokszoros túlerőben voltak a rendőri ós polgári karhatalmi alakulatokkal szemben. Más kórdós, hogy a burzsoázia ós az arisztokrácia mint osztály, nem nyugodott bele a hatalom elvesztésébe és hamarosan harcot indított visszaszerzésére. Felvetődött a kérdés, hogy a tények ismeretében reális, ésszerű volt-e a proletárdiktatúra proklamálása.