Századok – 1969

Krónika - Tudományos ülésszak a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulója alkalmából (Tóth István) 536/II–III

KRÓNIKA 537 korábban senki volt: a munkáshoz, a paraszthoz, a kisemberhez, azokhoz, akiknek segítségével hatalomra jutott, akiket új tettekre ösztönzött. Lenin történeti felismerésére utalt, aki a Tanácsköztársaság kikiáltását követő néhány nap múltán megállapította: a magyar forradalom egyszerre; rendkívül gyorsan kommunista irányba terelődött, mert a kommunisták mögött óriási tömegek álltak. Pach Zsigmond Pál annak a reményének adott hangot, hogy a megvitatandó kérdéseket minden résztvevő a forradalmi események újraéléséből fakadó büszkeséggel ós tisztelettel, egyben a marxista történész tárgyilagos valósághű szemléletével vizsgálja, mert tudatában van annak, hogy a forradalmak nagysága soha nem jelent hibátlanságot, tökéletességet. A történész a részletek minél behatóbb feltárására, kritikai elemzésére törekszik, de mindig az egész megértését, a lényeg feltárását tekinti fő céljának. Ezt követően Ajtai Miklós az MSzMP KB PB póttagja, miniszterelnök-helyettes nyitotta meg az ülésszakot. Ünnepi megnyitójában az 1918— 19-es forradalmi éveket népünk eddigi szabadságharcos küzdelmének csúcspontjakónt méltatta. Röviden végigtekintve a 133 nap történetén, kiemelte, hogy a proletárdiktatúra győzelme és rövid fennállása alatt munkásosztályunk bizonyítékát adta államalkotó képességének. Bebizonyította, hogy az osztályharc sok évtizedes iskolájának legkiválóbb osztályöntudatos káderei olyan politikai tapasztalatokra tettek szert, amelyekkel képesek voltak a történelmi fordulót véghezvinni. A Magyar Tanácsköztársaság létéből fakadó elméleti tanulságok mellett arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar tanácshatalom, mint a szocialista világforradalom része, nemcsak a magyar nép, hanem az egész haladó emberiség ügye is volt. Ez az összefonódás nemcsak szavakban, hanem kölcsönös internacionalista tettekben is megnyilvánult. A Magyar Tanácsköztársaság, amelyet a külső túlerő vert le, a magyar nép egész további fejlődését befolyásolta, hatásával és tanulságaival együtt szerves része szocializmust építő mai munkánknak. Az első ülésen hangzott el Hajdú Tibor kandidátusnak, a Pl főmunkatársának: Az októberi polgári demokratikus forradalom és a Magyar Tanácsköztársaság története kutatásának új eredményei; ós Liptai Ervin kandidátusnak, a Hadtörténeti Intézet vezetőjének: A Magyar Tanácsköztársaság nemzetközi politikai és katonai helyzetének főbb elvi-történeti kérdései című referátumai. Ezt követően a tudományos tanácskozás két szekcióban folytatta munkáját. Az elsőben: A Tanácsköztársaság történetének főbb elvi és politikai kérdéseiről 25 magyar és külföldi korreferátum és hozzászólás, majd Hajdú Tibor zárszava hangzott el. A vitaülés vezetője Andics Erzsébet akadémikus, tanszékvezető egyetemi tanár volt. A második szekció: a Magyar Tanácsköztársaság és a nemzetközi helyzet. A Tanácsköztársaság forradalmi háborúja témakörben 17 magyar és külföldi korreferátum és hozzászólás, majd ezt követően Liptai Ervin zárszava hangzott el. A szekció-vitát Otta István vezérőrnagy, a Hadtörténelmi Intézet és Múzeum parancsnoka vezette. A rendezőszervek új vitafórumként kerekasztal-konferenciákat is szerveztek, ahol elsősorban a külföldi résztvevők és a kérdések legismertebb hazai szakértői kötetlen beszélgetést folytattak. A patriotizmus —nacionalizmus —internacionalizmus viszonyáról a Tanácsköztársaság történetében, illetve a Magyar Tanácsköztársaság nemzetközi hatásáról folytatott a két csoport kerekasztal-beszélgetést. Az elsőben Ráníci György, a történettudományok doktora, a Történettudományi Intézet igazgatóhelyettese és Siklós András kandidátus, egyetemi docens, a másodikban Zsigmond László, a történettudományok doktora, tanszékvezető egyetemi tanár, és Gábor Sándorné kandidátus, a Pl tudományos főmunkatársa voltak a beszélgetés elnökei, illetve vita vezetői. A tanácskozást befejező plenáris ülésen a két szekció vitavezetője ós a kerekasztalbeszélgetések elnökei beszámoltak a végzett munkáról, s végül Vass Henrik, az MSzMP KB Párttörténeti Intézet igazgatójának elnöki zárszavával fejeződött be a háromnapos ülésszak. A következőkben — a jegyzőkönyvi teljességre való törekvés nélkül — Hajdú Tibor előadásához kapcsolódva ismertetem az első, Liptai Ervin referátumához kapcsolódva pedig a második szekcióban elhangzott korreferátumokat, hozzászólásokat, ős a szekciók, illetve a kerekasztalbeszólgetések munkájáról a záró plenáris ülésen adott beszámolókat. Hajdú Tibor referátumában először az elmúlt évtizedben a forradalmak történetének kutatásában elért eredményekről adott számot. Rámutatott arra, hogy a részeredményeken túl, a legutóbbi évek történeti felfogása mindenekelőtt az egymást követő kót forradalom viszonyának megítélésében változott. Még az 50-es évek végén is lebecsültük bizonyos fokig a polgári demokratikus forradalom jelentőségét — mondotta referátumában Hajdú Tibor —, ós csak azóta tisztázó-