Századok – 1969
Krónika - Tudományos ülésszak a KMP megalakulásának 50. évfordulóján (Nagy Ferenc–Vértes Róbert) 516/II–III
530 KRÓNIKA dialektikájának bonyolult kapcsolata magában foglalja a fázisbeli, időbeli, hangsúlybeli eltéréseket is, a szocializmus építésében e két oldal önmozgása, viszonylagos önállóságuk alapján. Ily módon a politikai hatalom szilárdságának, a politikai viszonyok stabilitásának megteremtése, a széles méretű politikai összeütközéseknek felszámolása nagyobb lehetőséget teremt, hangsúlyt ad a gazdasági építés feladatai megoldásának. Jelenleg hazánkban létrojöttek a feltótelek a gazdaság fejlesztése kérdéseinek előtérbe kerüléséhez (az ellenforradalom után a politikai feladatok megoldása állott előtérben). Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a politika feloldódik a gazdaságban. Az előadó a kérdés összegezéseként rámutatott arra, hogy felszabadulás utáni történetünkben nagyszerű győzelmek elérését segítette a gazdaság és politika kapcsolatának dialektikus értelmezése, máskor ennek elmulasztása lényeges hibák forrásává vált. Hozzászólásának második részében a gazdasági irányítás reformjáról, a reformnak az államigazgatás ós államhatalom egész rendszerére várható hatásáról beszélt. A gazdasági irányítás reformját továbbhaladásunk kulcsának tekinti, hiszen gazdasági fejlődésünk meggyorsításáról, ezzel együtt szocialista rendszerünk politikai alapjainak, a munkásosztály és a dolgozó osztályok szövetségének további szilárdításáról, erősítéséről van szó. A felkórt hozzászólások sorát lezárva Simon Péter kandidátus, a Párttörténeti Intézet tudományos főmunkatársa, a magyar mezőgazdaság szocialista átalakításának néhány lényeges kérdését elemezte. A korreferens a felszabadulás utáni demokratikus reformoknak a mezőgazdaságra és a falu osztálytagozódására gyakorolt hatását elemezve megállapította, hogy ezek együttesen döntő mértékben a mezőgazdaság szocialista irányú fejlődését készítették elő. Ilyen értelemben az 1945-ös földreform hatalmas csapást mórt az agrárkapitalizmusra, sőt politikai következményeiben az egész magyar kapitalizmusra. A kisajátítás ós felosztás a mezőgazdaság nagy- és közép-kapitalista szektorát söpörte el ós jelentősen megnyirbálta a kulák-kapitalizmust is. A földreform csak a dolgozó paraszti kistulajdont szaporította, a kis magántulajdonossá vált dolgozó paraszt pedig csak úgy fejleszthette volna belterjessé gazdálkodását, növelhette volna árutermelését és emelhette volna életszínvonalát, ha szövetkezetekbe tömörül és a szövetkezetekben az egyéni gazdálkodásról fokozatosan kolletkív, szocialista szövetkezeti gazdálkodásra tór át. A fejlődésnek ezt az útját kellett volna biztosítania a földművesszövetkezeti mozgalomnak, amely a második nagy demokratikus reform volt falun és amelynek eredeti jelentőségét az előadó a földreforméval azonosnak tartja. Ezek a szövetkezetek alkalmassá válhattak volna a kisparaszti gazdálkodásban rejlő tartalékok felszínre hozására és egyúttal a mezőgazdaság szocialista útra terelésére. Mint ismeretes, 1948 őszétől olyan szövetkezeti és gazdaságpolitika érvényesült, amely a földművesszövetkezetekből kifejlődő falusi szövetkezetek útját lehetetlenné tette, tevékenységi körüket a falusi vegyeskereskedések, kocsmák, hússzékek fenntartására ós a begyűjtési tevékenységben való némi közreműködésre szűkítette le. Röviden érintette a kulákság elleni osztályharcot 1945 — 48 között, megállapította, hogy a későbbi hivatalos beállítással ellentétben a kulákság elleni osztályharcot nem 1948 után vívtuk meg, hanem 1945 nyarától 1947 őszóig (1947 őszétől 1948 nyaráig a helyi közigazgatásból és a gazdasági vezető szervekből is kiszorultak). A kulákság elleni gazdasági harc a földreformtörvónnyel kezdődött, és további lépéseivel 1949-ig a kulákság mint osztály gazdasági ereje egészében csökkent. A további korlátozást célzó intézkedések helyett 1948 —49-ben bevezetett rendelkezések a kulákság idő előtti likvidálását vonták maguk után. A továbbiakban a pártnak a mezőgazdaság szocialista átszervezésére vonatkozó politikáját vizsgálta, az 1948 februári gazdaságpolitikai irányelveket, az 1948 áprilisi szövetkezeti irányelveket, majd ez utóbbinak a Tájékoztató Iroda 1948 júniusi határozata után törtónt és 1949 tavaszáig végbe ment fokozatos módosítását. A proletárdiktatúrába történő gyorsított átmenet érdekében ós a feszített, majd túlfeszített ütemű nehézipari fejlesztés érdekében Rákosiék 1948 nyarától kezdve a mezőgazdaság egyre fokozódó mértékű megterhelésének útjára léptek (beadási kötelezettségek kiterjesztése, piac szűkítés és ennek tovább szűkítése, a kulák gazdaságok nagy mértékű terhelése). A fokozatosság betartását és általában a gazdasági feltóteleket nélkülöző szövetkezeti politikát a fiatal, igaerő hiánnval küzdő és főleg szem termelő kollektív gazdaságok fokozottabb mértékben megérezték mint az egyéni gazdaságok. Befejezésül pártunknak az ellenforradalom utáni gazdaságpolitikájában, a szövetkezeti politikában bekövetkezett változásait összegezve megállapította, hogy az átszervezéssel lezárult a magyar parasztság történetének hosszú, nehéz korszaka, és elkezdődött egy új, tényleges társadalmi felemelkedést ígérő és hozó, a régi falusi életet gyökeresen átformáló szocialista korszalra.