Századok – 1969

Krónika - Tudományos ülésszak a KMP megalakulásának 50. évfordulóján (Nagy Ferenc–Vértes Róbert) 516/II–III

KRÓNIKA 527 akaratlanul a polgári demokrácia platformjára helyezkedett, a burzsoá restauráció útját egyengette. A párt válságából, a munkáshatalom veszélybe kerüléséből, a párt lenini erői képesek voltak kétfrontos harcban kialakítani az adott követelményeknek megfelelő politikai irányvonalat, és a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulásával új szakasz kezdődött pártunk fejlődésében. A napjainkig tartó szakasz vizsgálatában az MSzMP politikájában a hibák kijavítását és az új irányvonal néhány kérdését elemezte; így a proletárdiktatúra lenini értelmezésének helyreállításából következő új vonásokat (a proletárdiktatúra mechanizmusában, a pártmunka módszereiben és stílusában, a szövetségi politikában, az adminisztratív módszerek elvetését, az eszmei-politikai irányító munka előtérbe kerülését). A pártvezetés elvetette az osztályharc szükségszerű és állandó éleződéséről korábban vallott hamis felfogást és azt az elvet alkalmazta, hogy a hibás nézetek és nem azok hordozói ellen kell harcolni, megteremtve ezzel az alkotó viták légkörét. Ezeket az elveket érvényesítette a mezőgazdaság szocialista átszervezésében, a gazdasági mechanizmus reformjában is. Tehát az MSzMP politikájának sikere abban gyökerezik, hogy a korábbi hibákat úgy javította ki, hogy mindenkor figyelembe vette az új viszonyok követelményeit, ily módon az élet által felvetett kérdésekre új válaszokat tudott adni. Befejezésül az előadó a történettudomány új kutatási módszereinek azon törekvéseit emelte ki, amelyek a különböző lehetőségek, alternatívák feltárásával segítik a történelmi múlt helyes értékelésének kialakulását, de a jelen és jövő kérdéseiben való eligazodást is. A szocialista építés korábbi formáit és módszereit eleve elhibázottnak tekintő állásfoglalásokkal szemben hangsúlyozta, hogy ha valóban értékes következtetésekre akarunk jutni, akkor azt is elemezni kell, hogy miért az egyik vált valóra a lehetőségek közül és miért nem a másik. Az egyes kérdések megítélésénél, átfogó értékelése esetén nem szabad csupán azt vizsgálni, mennyiben voltak ezek fejletlenebbek a mai követelményekhez viszonyítva, hanem azt is, hogy az egyes időszakok mennyiben jelentettek előrelépést, hogy az egyes irányzatok vagy személyek mi újat adtak a korábbiakhoz képest. ^ A második szekció vitáját Száméi Lajos a jogtudományok doktorának, egyetemi 1 anszékvezető tanárnak korreferátuma nyitotta meg, és ebben a szocialista demokrácia ós az alkotmányosság viszonyát elemezto. Abból indult ki, hogy a szocialista demokrácia azonos a szocialista alkotmányossággal olyan értelemben, hogy a szocialista alkotmányosság összes intézményei egyszersmind a szocialista demokrácia megteremtésének, kibontakozásának feltételeit is hivatottak megteremteni. Az alkotmányosságot az határozza meg, hogy a társadalom állami berendezkedése megfelel-e a politikai alapelveknek, amelyek az alkotmányban mint jogi alapelvek jelennek meg. Ebből a szempontból vizsgálva az 1949-es magyar alkotmányt — amely az 1930-os sztálini alkotmány meglehetősen pontos másolata volt — megállapította, hogy az nem valósította meg az alkotmányosság szempontjából azt a maximumot, amelyet a maga idején is megvalósíthatott volna. Hatályban levő alkotmányunk a mai követelményeknek már nem felel meg, mert keretszerű ós egy sor alkotmányos intézményünk túlhaladt az alkotmány formai keretein. Az új alkotmány kidolgozásánál az első feladat a szocialista jogállamiság megfogal-I mazása, ami alatt az állampolgári alapjogok jogi garanciáját, emellett az állampolgári jogok körének kibővítését, az állampolgári jogok érvényesítése fórumának megteremtését, az ügyészi jogkör kiterjesztését, az országgyűlés, illetve a bíróság által ellenőrzött jogszabály-alkotás bevezetését érti. A másik feladatot, az állampolgári egyenlőség megoldását a jogilag ugyan el nem ismert, de ténylegesen létező privilégium rendszer megszüntetésében, ellenpontok létrehozásában a hatalmi jogosítványt gyakorló szervek ellensúlyozására, a közéleti tevékenység nyilvánosságának továbbfejlesztésében ós a közvélemény tájékoztatásának teljesebbé tételében foglalta össze. A harmadik feladatot, a valóságos tanácsrendszer megteremtését a következőkben indokolta: jelenlegi tanácsrendszerünk — amely eltér a marxi és lenini koncepciótól — elsősorban csupán igazgatási rendszer. A tényleges döntési jogok nem a tanácsok, hanem a végrehajtó bizottságok, igazgatási és szakigazgatási szervek kezében összpontosulnak. Ezért az új alkotmányban a tanácsi testület hatáskörét kell törvénybe rögzíteni, az igazgatási szerveket a tanács alá kell rendelni. Végül biztosítani kell, hogy a tanácsi vezetés minden szinten sokkal jobb kommunikációs kapcsolatban legyen a lakossággal mint jelenleg, hogy egyetlen döntés semmilyen szinten ne szülessék a lakosság kívánságainak ismerete nélkül. A korreferensek közül következőnek Blaskovits János, a Politikai Főiskola tanszékvezető tanára Az MKP III. kongresszusa a párt politikai irányvonaláról a népi demokra-16*