Századok – 1969

Krónika - Tudományos ülésszak a KMP megalakulásának 50. évfordulóján (Nagy Ferenc–Vértes Róbert) 516/II–III

528 KRÓNIKA tikus forradalomban címen tartotta meg hozzászólását. Kapcsolódva Szabó Bálint előт adásának e kérdéssel foglalkozó megállapításaihoz, a kongresszuson megfogahnazott politikai irányvonalat mind a politikai harc kimenetele, mind a szocialista forradalom elméletének továbbfejlesztése szempontjából vizsgálta. A párt politikai irányvonalának jelentős lépésekónt emelte ki, hogy az MKP — helyesen — 1946 őszén és a III. kongresszuson politikája középpontjába nem a proletárdiktatúra vagy polgári demokrácia, a szocializmus vagy kapitalizmus közvetlen kérdését helyezte, mert ez összekovácsolta volna a magántulajdont fóltő középrétegeket a reakciós tőké3 elemekkel. Azt az utat, ti m slv a szocializmus irányába visz, a kongresszus a népi demokratikus útban jelölte mag. A uépi demokrácia mint a munkásosztály vezette népi hatalom lehetővé teszi, hogy polgárháború nélkül haladjunk a szocializmus felé, és akkor még úgy gondolták — nom taktikai állásfoglalásból, hanem ez volt a nemzetközi és a magyar mozgalom elvi állásfoglalása , hogy a szocializmusba való átmenet magvalósítható a népi demokrácia államában a proletárdiktatúra létrehozás л nélkül. A korreferens ezt elvileg helytelen állásfoglalásnak értékelve hozzátette, a hiba jelentőségót kisebbítette az a tény, hogy a szocializmus célkitűzését a párt sosem veszítette szem elől. A továbbiakban a hatalom balratolódásának, osztály tartalma fokozatos átalakításának célkitűzését átfogóan megfogalmazó jelszót, a „Ki a nép ellenségeivel a koalícióból !" vizsgálta. Rámutatva, hogy a cél a Kisgazdapárt megtisztítása útján a burzsoázia kiszorítása volt a hatalomból, ugyanakkor a jelszó a koalíció és a többpártrendszer fenntartását is jelentette. A kongresszus a gazdasági program kidolgozásában a reális helyzetet figyelembe véve adta ki a „Nem a tőkéseknek, a népnek építjük az országot" jelszót. A nemzetgazdaság demokratikus reformjának programja nem a szocializmusba való közvetlen átmenet stratégiáját, hanem a kapitalizmus fokozatos, lépésről-lépésre történő felszámolását célozta. A program részben a burzsoázia megosztását szolgálta, főként a középrétegek, elsősorban a dolgozó parasztság tartós szövetségesnek való megnyerése érdekében volt fontos. Tehát a program nem a tulajdonosok és a munkások között húzta meg a határvonalat, hanem egyrészt a nagytőkés spekuláns elemek, másrészről a munkások, a kistulajdonosok között. A párt agrárpolitikájával kapcsolatban az előadó rámutatott arra, hogy a kongresszus a mezőgazdaság fejlődésének amerikai útjával a népi demokratikus fejlődóst állította szembe. Olyan programot hirdetett, amelyben a mezőgazdasági termelés fellendítésével megszilárdítja a paraszti kistulajdont, biztosítja a parasztság felemelkedését, mindezt a munkás-paraszt szövetségről szóló lenini tanítás bátor és helyes alkalmazásával. A hozzászólás befejező részében a kongresszusnak a Kisgazdapárt demokratáihoz intézett felszólításával foglalkozott, ezzel kapcsolatban a burzsoá-kulák centrumnak a pártvezetésben betöltött szerepével ós végül a III. kongresszus tevékenységének egyik fő negatívumával, a népi bizottságok problémájának elhanyagolásával. Ez utóbbi kérdésről megállapította, hogy ez hiba volt a párt tömagbafolyásának, további erősítésének szempontjából, mert figvelmen kívül hagyta a napi bizottságok jelentőségét mind a hatalomért folytatott politikai harcban, mind a tőkés szektor munkásellenőrzése szempontjából. Ságvári Ágnes kandidátus, a Történettudományi Intézet főmunkatársa korreferátumában a nemzetközi politika és belpolitika kölcsönhatásáról beszélt a népi de nokratikus forradalom időszakában. A háborúban vesztes fél csatlósaként összeomlott Horthyrendszer maradványait felszámoló új országunk sorsát a háborús szövetság magállapodásai, a győztes hatalmak katonai ез igazgatási intézkedései döntő mértékben maghatározták. A békeszerződés ratifikációjáig terjedő pariódusból - amely egyúttal a szocialista forradalom kibontakozásának időszaka is volt — a jaltai egyezményből következő helyzetet vizsgálta. A szerződósbői érvényesülő elv volt az összes antifasiszta erők bevonása, a burzsoá erők és a kommunisták kormányzati együttműködós9. Ez a formula érvényesült a Magyar Függetlenségi Front első kormányának összetételében, a horthysta tábornokok és politikusok kormányba kerülésében is. A jaltai szerződés értelmében a megszálló katonaság szerepe megnövekedett. Míg nyugaton a szövetségesek hadserege, keleten a szovjet hadsereg volt a nemzetközi szerződések végrehajtásának letéteményese. Nyugaton az ellenállási mozgalomból kibontakozott új demokratikus hatalmi szerveket a fasizmus előtti burzsoá kormányzat restaurálása érdekében az angol — amerikai megszálló seregek szétverték. Ugyanakkor a szovjet vezetés alatt álló szövetséges ellenőrző bizottság területén azok az erők kaptak támogatást, amelyek a démokratikus formák antifasiszta, antiimperialista programok radikális érvényesítésére törekedtek. A korreferens foglalkozott azokkal az angol —amerikai törekvésekkel, hogy a szovjet hadsereg által megszállt országokban működő szövetséges ellenőrző bizottságokban növeljék befolyá-