Századok – 1969

Krónika - Tudományos ülésszak a KMP megalakulásának 50. évfordulóján (Nagy Ferenc–Vértes Róbert) 516/II–III

524 KRÓNIKA liléjének megfelelően a többségi és nemzetiségi munkások közösen léptek fel a nemzet iségi jogok védelmében Romániában, Csehszlovákiában és Jugoszláviában. A KMP üdvözölte a nemzetiségi haladó erők olyan lépéseit, mint az érsekújvári parlament és a Vásárhelyi Találkozó, amelyek az osztályharcos frontvonalak tisztázódásához járultak hozzá. E mozgalmak megerősödése, kibontakozása ellen a nacionalista erők a revíziós propaganda felszításával léptek fel. Á Dolgozók Lapja 1938 áprilisi száma figyelmeztet: „A trianoni békét lehet úgy is revideálni, hogy ráadásul elvész az is, ami Trianonban megmaradt: Magyarország nemzeti függetlensége." Korreferens rámutatott, hogy a bécsi döntések csak új sérelmekkel tetézték a helyzetet és a nemzetiségi kérdés Hitler politikai zsaroló eszköze lett. A megoldásra való törekvés helyett retorziók, újabb sérelmek táptalajává vált a kölcsönösségi nemzetiségi politika. E rendkívül bonyolult helyzetben nem volt könnyű a nemzet igazi érdekeit meglátni. A párt egy olyan nemzetiségi politikai program kialakításán fáradozott, amely megegyezett az ország, a nemzetiségek valódi érdekeivel ós összhangban volt a társadalmi haladás követelményeivel is. Csatári Dániel kifejezte azt a meggyőződését, hogy az említett problémák feltárásának, történelmi szembesítésének még csak a kezdetén tart a történettudomány. K. Nagy Magda kandidátus, a Párttörténeti Intézet tudományos munkatársa korreferátumában a KMP irodalom- és művészetpolitikájának kialakulásával foglalkozott. Arra kereste a választ, hogy milyen társadalmi rétegből rekrutálódtak a kommunisták célkitűzéseit támogató értelmiségiek. Vizsgálódásaiból azt a következtetést vonta le, hogy a kommunista párthoz eljutó értelmiség Adyval együtt indult; s ebben az indulásban rámutatott Ady géniuszának hatására és a Nyugat című folyóirat szerepére. Ható tényezőként jelölte meg a magyar valóság felmérésének szerepét, amely 1917 —18-ban a haladó intellektuális irányzatokat soraik újrarendezésére késztette. Rámutatott, hogy a fiatal tetterős értelmiségi gárda ankétokon, a Szabadiskola vitáin hangolta egybe nézeteit a történelem által felvetett kérdésekkel, és azokat a Szabad* gondolat és a Ma című orgánumokban fejtette ki. A legradikálisabb értelmiségi körök számára az Októberi Forradalom utáni hónapokban világossá vált, hogy a továbblépés záloga a munkásság és az értelmiség összefogása. Foglalkozott az úgynevezett Vasárnapi Társaság tagjainak — Lukács György, Halász Béla, Bolgár Elek stb. — 1918-as, a forradalmi úton megtett fejlődésével. Rámutatott, hogy a szocialista diákok, a Galilei Kör fiataljai közül éppen a munkásművelődést vállaló csoportok kerültek leghamarabb közel a kommunisták programjához, ós lettek a KMP tagjaivá. K. Nagy Magda felhívta a figyelmet arra, hogy a proletariátus diktatúrájának gondolatához, e gondolat elfogadásához eljutni még az Októberi Forradalomban részt vett értelmiségiek számára sem volt könnyű, mint ahogy ezt a Szabadgondolat 1918 decemberi száma is mutatja, amely a „bolsevizmus" vizsgálatának szánta minden tanulmányát. A hozzászólás további részében összehasonlította a Ma című folyr

óirat köré csoportosult fiatalok és Lukács György útját. Arra a megállapításra jutott, hogy Kassák Lajos — a Ma főszerkesztője — több kérdésben, így a diktatúra kérdésében is korábban látott tisztábban, mint Lukács György, a későbbi fejlődésük során azonban fordított elő- i jelű fejlődésnek lehetünk tanúi. Kassák körének egy csoportja, Komját Aladár, Lengyel József, Révai József hamarosan a kommunisták mellé állt, de megértette a kor szavát a Kassák körül maradt gárda — Márcza János, Uitz Béla, Kahána Mózes stb. és több-kevesebb fenntartással a nyugatosok — Babits, Móricz stb. is. Szekér Nándor a frakciókkal, az ellenzék szerepével és az illegális tapasztalatok kérdésével kapcsolatban néhány visszaemlékezés jellegű mozzanattal egészítette ki Szabó Ágnes főreferátumát. Majd későbbi hozzászólásaiban az ellenzék 20-as években betöltött szerepéről, a legális ós illegális munka összehangolásának nehézségeiről, a MIMOSz-ról szólt. ' Hevesi Gyula akadémikus — méltatva a tanácskozáson elhangzott előadások igényességét, színvonalát — felhívta a figyelmet arra, hogy a párt megalakulását megelőző mozgalmak történetének sok olyan mozzanata van, amelyeknek a kimunkálásával még adós a párttörtónetírás. E mozzanatok között a gyárközi bizottsággal való részletesebb foglalkozás ügyét vetette fel, s visszatekintve a kor küzdelmeire, a gyárközi bizottságban tevékenykedőkre, értékes részletekkel egészítette ki a párt létrejötte előzményeivel foglalkozó előadást. Oénsényi Lajos Borsányi György korreferátumával kapcsolatban tett módszertani megjegyzéseket. Ugyancsak ehhez az előadáshoz fűzött megjegyzést Béki Ernő.