Századok – 1969

Krónika - Tudományos ülésszak a KMP megalakulásának 50. évfordulóján (Nagy Ferenc–Vértes Róbert) 516/II–III

KRÓNIKA 521 meglevő szektás elzárkózás. A dolgozó kispolgárság a felmérésben 113 fővel szerepel. A nyilvántartottak közül mindössze 140 a nő. Borsányi György végezetül rámutatott, hogy a vizsgálatok során kirajzolódott arányok megközelítően egyeznek a más módszerekkel feltárt eredményekkel. A KMP szervezeti politikájának kérdéseivel foglalkozott Sipos Péternek, a Párttörténeti Intézet tudományos munkatársának korreferátuma. Bevezetésként hangsúlyozta, hogy a magyar szakszervezeti mozgalom szerkezete kedvező lehetőséget nyújtott az illegális politikai párt beágyazódására. A KMP-ben 1919 — 1925 között kialakultak a kommunisták szakszervezeti tevékenységének irányítására vonatkozó reális elvek. Az I. kongresszus előestéjón sikerült ellenzéki áramlatokat kibontakoztatni az egyes szakszervezetekben, s ezek képezték az MSzMP alapját. Az I. kongresszusnak a szakszervezetekben levő szociáldemokrata hegemónia megszüntetését célzó követelése egyben azt is jelentette, hogy más osztályharcos párt tagsága ne legyen kizáró ok a szakszervezetből. 1927 második felében — a szakszervezeteket fenyegető veszély elhárultával — felszínre kerültek a szakszervezeti mozgalmon belüli problémák. Az ellenforradalmi rendszer konszolidálódott és a továbbiakban azon múlott a KMP szakszervezeti politikájának sikeressége, hogy mennyiben tud az új körülményekhez alkalmazkodni. A Komintern és a Profintern kongresszusain illetve plénumain „balra kanyarodás" törtónt, s ez helytelen irányban befolyásolta a KMP-ben 1928 —29-ben kibontakozott viták lezárását. Szántó Bélának a KMP szakszervezeti tevékenységével kapcsolatos irányelveit — amelyek a gyakorlati pártmunka szempontjából nagy jelentőséggel bírtak — a II. kongresszus, mint jobboldali nézeteket elutasította és a szakszervezeti munkát megbénító határozatokat hozott. „Az üzenet a szakszervezetek ellen" jelszó irrealitása, a vörös szakszervezetek alakítására való törekvés sikertelensége 1931 júliusában a Komintern közbelépéséhez vezetett. 1931 őszén létrejött az Egyesült Szakszervezeti Ellenzék, amely a Gömböskormánnyal szemben kezdeményező szerepet vállalt a szakszervezetek védelmében. Az ESzE 1935 második felében már nem tudott elég rugalmasan reagálni a kormány új taktikájára, ezért hátrányos helyzetbe került. Az elkülönülés mindinkább elszigeteltséggé merevedett, a megújuló akcióegység-javaslatok a szakszervezetek egységét féltő munkások szemében külön szervezetnek tüntették fel az ellenzéket. A hibák felismerése a Komintern VII. kongresszusának határozatai nyomán bontakozott ki. A KMP a szakszervezeti munkában — a mindennapi tevékenység legfontosabb területén — valósította meg a magyarországi viszonyokra alkalmazva az új irányvonalat. 1936 elején alapvető fordulat következett be a kommunisták szakszervezeti munkájában. A KMP az ESzE tevékenységét értékelő elvtársi levelében a korábbiaktól eltérően feladatként a szakszervezeti ellenzék szervezeti elkülönülésének megszüntetését és szakszervezeti baloldallá való szélesítését jelölte meg. Befejezésként Sipos Péter a szakszervezetek történetére, s ezen belül a kommunisták szakszervezeti tevékenységének alaposabb tanulmányozására hívta fel a figyelmet. Horváth Zoltánné, a Politikai Főiskola tanára korrefsrátumában a párt 25 éves tömegmunkáját, e tevékenység legfontosabb módszereit, területeit és eszközeit érintette. Rámutatott, hogy a párt feladatát csak az illegális és legális módszerek együttes alkalmazásával oldhatta meg. A párt legális tevékenységének színteréül a szakszervezetek, s mellettük az MSzDP, a munkás kulturális és sportmozgalom szervezetei kínálkoztak. A KMP komoly fáradozások során alakította ki a tömegmunka politikai és gyakorlati módszereit, s arra törekedett, hogy tömegpolitikájában a lenini útmutatásokat juttassa érvényre. E tevékenység során hasznos segítséget nyújtottak a Vörös Szakszervezeti Internacionálé útmutatásai és a Kominternnek a KMP számára adott irányelvei. A legális és illegális munka összekapcsolása hosszú ideig a szakszervezetekben és az SzDP-ben levő szervezett munkásokkal való kapcsolatok kiépítésében jelentkezett. Az 1920-as évek közepére jelentős eredmények mutatkoztak; az MSzMP szervezetileg is biztosította a tömegmunka kiszélesítését. Az MSzMP megszűntével új harci módszereket, formákat keresett a KMP. A kommunista ellenzéki ós szociáldemokrata munkásokból megalakult szakmaközi bizottság akciói során kialakult a szervezetlen, a szociáldemokrata és a kommunista munkások együttműködése. Az ESzE megalakulásával a két szervezet a legális és féllegális tevékenység új kereteit adta meg. A párt tömegpolitikájában végrehajtott módosítások az 1939-es évek közepéreéreztették hatásukat. Ekkora legális munkásmozgalom védelme a tömegmunka középpontjába került. Az 1939 — 40-es évektől a párt irányítása alatt álló szakmai és szakmaközi bizottságok váltak a tömegmunka szervezetei kereteivé. Az MSzDP vezetőségében megerősödött baloldal elősegítette a kommunisták fokozottabb tevékenységét a legális munkássajtóban és a pártszervezetekben. Erre mutat a Népszavában 1941 áprilisában a munkás-paraszt szövetségről megindított sajtóvita; 1941 — 42-ben pedig már sikerültek a szervezett demonstrációk is.