Századok – 1969

Krónika - Tudományos ülésszak a KMP megalakulásának 50. évfordulóján (Nagy Ferenc–Vértes Róbert) 516/II–III

520 KRÓNIKA teiből ítélve a tömegek balratolódását és a proletárdiktatúra perspektíváját tekintve remények keletkeztek a pártban. A júliusi plénum után a Blum-tózisek is elemezték az adott történelmi helyzetet, kimondták — amit a párt a 20-as évek elején alternatívaként már felvetett —, hogy figyelembe véve Magyarországon az adott társadalmi viszonyokat, — éppen a proletárdiktatúra nagyobb esélyei érdekében — a proletárdiktatúráért való küzdelmet demokratikus diktatúrának kell megelőznie. A Blum-tóziseket elvetették. A magyarországi társadalmi viszonyokról adott helyes elemzés ellenére a párt stratégiai célját illetően helytelen következtetés érvényesült, amely sok tekintetben figyelmen kívül hagyta a magyarországi helyzetet és a párt előtt álló feladatokat. A KMP elismerte ugyan a burzsoázia és a proletariátus közötti alapvető ellentéten kívül más osztályellentétek létezését is, azonban ez utóbbiaknak a forradalom jellegét tekintve, nem tulajdonított jelentőséget. A 30-as évek közepére a demokratikus diktatúráért folytatott küzdelem szükségességét hangsúlyozó nézeteket igazolta a magyarországi helyzet. A párt politikájában csak a Kommunista Internacionálé VII. kongresszusa után, 1937-re következett be a fordulat abban a formában, hogy a párt olyan új típusú demokratikus forradalom szükségét vallotta, amely eredményeiben túlmutat a polgári demokrácián, tartalmában a munkás-paraszt demokratikus diktatúrát valósítja meg. A párt elméleti és gyakorlati munkáját következetesen csiszolva dolgozta ki a népfront magyarországi politikáját, az új Magyarország programját. Az előadás befejező részében Szabó Ágnes hangsúlyozta, hogy a KMP 25 éves illegális harca során jelentős erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy politikáját megértesse, elfogadtassa azokkal a társadalmi erőkkel, amelyek készek voltak e politikáért harcolni. Ezeknek az erőfeszítéseknek az eredménye, hogy a párt a helytelen stratégiai célkitűzések ellenére is tudott eredményeket felmutatni, s ez utal egyben arra is, hogy a stratégiai célkitűzés önmagában még nem dönti el a párt egész politikáját. Ahhoz, hogy a párt politikáját a széles tömegek megismerjék, megértsék, a KMP-nek mindenekelőtt a munkásság soraiban kellett növelnie befolyását. A 20-as években alapjában véve helyesen határozta meg a párt azokat a napi követeléseket, amelyekért, a munkásság kész volt harcolni. A szektás politika időleges felülkerekedésével — a 20-as évek végére — a párt taktikai célkitűzéseiben is voltak olyan irreális követelések, amelyek a munkásság soraiban sem találhattak kellő visszhangra. A szociáldemokráciáról adott értékelés is jelentős mértékben akadályozta a pártot tömegbefolyásának kiszélesítésében . A KMP a magyar társadalom más rétegeiben is igyekezett megtalálni szövetségeseit. Az MSzMP létrehozásával akarta megteremteni azt a szervezetet, amely megismertetve a párt politikáját elsősorban a közép- és szegényparasztsággal, párt befolyása alá vonja ezeket a rétegeket. A Kommunisták Magyarországi Pártja politikájával elősegítette, hogy a társadalom különböző osztályai és rétegei felismerjék a fasizmus elleni harc feladatait, megteremtve ezzel az antifasiszta összefogás szubjektív feltételeit. Az I. szekció ülését Borsányi Györgynek, a Párttörténeti Intézet tudományos munkatársának A magyar kommunista mozgalom szociális összetételének kérdéséhez a két világháború közötti időben c. korreferátuma nyitotta meg. A korreferens a párttörtóneti kutatásban eddig kevéssé alkalmazott szociológiai reprezentatív módszerrel az illegális párttagság szociális összetételének feltárását tűzte ki célul. Vizsgálódását a horthysta belügyminisztérium nyilvántartásából kiválasztott 2000 olyan személyre terjesztette ki, akiket kommunista tevékenység miatt a két világháború közötti időben jogerősen elítéltek. Hangsúlyozta, hogy a felmérés több hibalehetőséget rejt magában és nem adhat pontos képet a kommunista mozgalomról. A szociális csoportok körülhatárolásához a foglalkozás szerinti megoszlást vizsgálta. A 2000 főből 1017 az ipari munkásság soraiból került ki, 303 a vasas szakmákból, 189 az építőmunkás, 163 a cipész és szabó, 103 a famunkás, 73 a textilmunkás, betanított és segédmunkás, 50 a bányász, 50 a nyomdász, a további rész pedig a legkülönbözőbb szakmák között oszlik meg. A második nagy csoportot az agrárproletariátus képezi 415 fővel. Az agrárproletárok között sok volt a kommunista érzelmű, ezért arányuk a KMP szervezett tagjai között minden bizonnyal kisebb volt. A proletariátus soraiba tartoznak a kereskedelem, a közlekedés ós a szolgáltatás terén dolgozók, valamint a munkásfeleségek társadalmilag heterogén — 187 fős — csoportja. Az értelmiség számaránya 381 fő. Az egyetemi diplomához kötött foglalkozások körében a 30-as évek végéig alacsony a kommunisták aránya, ebben szerepet játszott — a fasiszta ideológia romboló hatása és rendőri üldözés mellett - a 30-as évek közepéig V.