Századok – 1969

Krónika - Tudományos ülésszak a KMP megalakulásának 50. évfordulóján (Nagy Ferenc–Vértes Róbert) 516/II–III

KRÓNIKA 519 ezervezeti kereteket, politikáját s e politika érvényrejuttatásának módszereit, a pártnak újjá kellett szerveznie önmagát. E feladatok alkották a párt 25 éves illegális munkájának tartalmát. A fiatal kommunista mozgalomnak — a forradalomban botöltött vezető szerepe ellenére—sok mindent újra kellett kezdenie, sőt az újrakezdés során kellett megtanulnia. Szinte teljesen hiányoztak az illegalitásban hasznosítható tapasztalatok. A pártnak meg kellett tanulnia a marxizmus —leninizmusnak mint tudománynak és tudományos módszernek az alkalmazását a nem forradalmi korszakokban is. A lenini tanítások elmélyítéséhez és a magyarországi viszonyokra való alkalmazásához egy történeti időszakra volt szükség, melynek során vitákban alakultak, tisztultak a nézetek. A párt sorainak újjászervezéséhez nem rendelkezett sem alapos szervezeti tapasztalatokkal, sem a munkához bázisul szolgáló szervezetekkel. A szervezkedés megindulásának színtere a szakszervezetek voltak, s a 25 éves illegalitás egész ideje alatt a legális szakszervezeti mozgalom képezte a kommunista mozgalom fő szervezeti bázisát. Az illegalitás viszonyai szinte lehetetlenné tették a rendszerespártéletet. A demokratikus centralizmus elvéből elsősorban a centralizmus érvényesült s kevés lehetőség nyílott a pártdemokrácia elsajátításának alkalmazására. A magyarországi viszonyok miatt csak időleges eredményekkel járt az a törekvés is, hogy megvalósítsák a Kommunista Internacionálé által szorgalmazott, üzemi sejteken felépülő alapszervi hálózat létrehozását. A KMP szervezeti bázisa alapjában véve a legális munkásszervezet volt, ez viszont nehezítette a kommunista pártfegyelem megismertetését, elfogadtatását, elodázta a szociáldemokratizmussal való leszámolást és élesztgette a legalitás iránt támadt illúziókat. E tényezők elkerülhetetlenné tették a pártépítéssel kapcsolatos vitákat, amelyekben a lenini pártépítési elvek mechanikus értelmezése csapott össze a magyarországi sajátosságokat esetenként túlhangsúlyozó nézetekkel. A gyakorlat bizonyította be azt, hogy a legális szervezetek felhasználása nem mond ellent a lenini elvek érvényesítésének, hiszen éppen azok az erőfeszítések jártak sikerrel, amikor a KMP a legális mozgalomba ágyazta szervezeteit és irányításukban a pártópítés lenini elveit alkalmazta. Az illegalitásban kifejtett küzdelem hozta meg azt az eredményt, hogy a párt szervezett erőként léphetett a legalitás korszakába. A továbbiakban az előadó a párt politikáját történetileg elemezte. Megállapította, hogy a párt — a lenini alapelvekből kiindulva — újjászerveződésének szinte első pillanatától kezdve nagy intenzitással látott hozzá az uralomra jutott ellenforradalmi rendszer jellegének és a magyar társadalom osztálystruktúrájának, politikai erőviszonyainak vizsgálatához. Szabó Ágnes áttekintette a KMP-nek a magyarországi társadalmi viszonyokról kialakított különböző nézeteit. Egy ideig tartotta magát az a nézet, amely az ellenforradalmi rendszert osztályoktól független katonai hatalomként jellemezte, ós létezett olyan felfogás is, amely a kispolgárságot tartotta a hatalom birtokosának. Az 1921-ig terjedő időszakban az a megfogalmazás tükrözte a reális valóságot, amely szerint a politikai és gazdasági konszolidációban érdekelt nagybirtokosok és finánctőkésok állnak az ellenforradalom fegyveres osztagai mögött. A rendszer jellegét fasiszta diktatúraként jellemző álláspont a 20-as évek végén vált általánossá a KMP-ben. Az I. kongresszus politikai tézisei tartalmazták az ellenforradalmi rendszer osztálytartalmának megközelítően pontos i meghatározását, amelyek két uralkodó osztály — a nagybirtok ós a nagytőke — együttes hatalmaként jellemzik azt. A két uralkodó osztályt illetően a 20-as évek legvégén, majd a II. kongresszuson eltérő állásfoglalás jelentkezett, amikoris a proletárdiktatúra stratégiai célkitűzésének védelmében egy uralkodó osztályról szóltak. A 30-as évek közepén tért vissza a párt a két uralkodó osztály diktatúráját valló megállapításhoz. A KMP elemezte a többi társadalmi osztály ós réteg helyzetét is. Az I. kongreszszuson feltárta azokat az objektív okokat, amelyek a kispolgárság és a parasztság egyes rétegeit az uralkodó osztályok mellé, illetve azokkal szembeállították és rámutatott azokra a szubjektív tényezőkre is, amelyek szembeállították ezeket az osztályokat nemcsak az 1919-es proletárdiktatúrával, hanem a polgári demokratikus forradalommal is. Az előadó referátumának második felében a párt stratégiai és taktikai célkitűzéseit vizsgálta. Felhívta a figyelmet arra, hogy a proletárdiktatúra stratégiai célként való fenntartása mellett a KMP a 20-as évek elejétől foglalkozott — elméletileg ós gyakorlatilag is — a demokratikus diktatúra és proletárdiktatúra összefüggéseivel. 1920-ban a KMP — a világforradalom győzelmében bízva — elvetette a polgári demokráciáért való harcot, azonban 1921-ben visszatért e problémára s a 20-as évek közepén — amint ezt az MSzMP programja és egész tevékenysége is bizonyítja — ismét előtérbe került a demokratikus diktatúráért való küzdelem gondolata. Az első jelentős visszalépés e harc programjától az 1928 júliusi plénumon történt, amikor az ellenforradalmi rendszer felélénkülő ellentó-