Századok – 1969

Krónika - Tudományos ülésszak a KMP megalakulásának 50. évfordulóján (Nagy Ferenc–Vértes Róbert) 516/II–III

518 KRÓNIKA zására törekedve — javaslatot tettek a munkástanácsok azonnali létrehozására. A hazai baloldali szocialisták első átfogó programja három fő célt tűzött a munkásosztály harca elé: azonnali békét, a feudalizmus maradványainak eltörlését és hogy a magyarországi proletariátus kezébe vegye az ország sorsának intézését. A harcban a parasztságot elsőrangú szövetségesként vették számításba, és a szocialista forradalom kibontakozását elősegítő munkás-paraszt demokratikus hatalom körvonalait vázolták fel. Bár mindezek csak javaslatok maradtak, s nem jutottak el a tömegekhez, mégis félreérthetetlenül jelezték, hogy a baloldal közeledik a történelmi feladatok és megoldásuk útjának felismeréséhez. Gyakorlatban október utolsó napjaiban a szocialista baloldal jelentős része tevékeny résztvevője volt a polgári demokratikus forradalmat győzelemre segítő katona- ós munkásfelkelés szervezésének és irányításának. A polgári demokratikus forradalom kedvezőbb lehetőségeket teremtett a forradalmi munkásmozgalom kibontakozása számára-A forradalmi szocialisták november első napjaiban egyre határozottabban szálltak szembe a polgári demokratikus illúziókkal és november második felében már a továbbhaladás központi kérdésévé a proletárdiktatúra vált. A Szabadgondolat bolsevizrnussal foglalkozó különszámában Jászi Oszkár, Varga Jenő, Lukács György, Polányi Károly fejtették ki nézetüket e kérdésben. A Világszabadság hasábjain Nyisztor György a bolsevizmus és szocializmus elválaszthatatlanságát vallotta. A hazai baloldali forradalmi szocialisták közös csoportosulása által vallott nézeteket az 1918. november 16-án a parlament előtti téren terjesztett röplap foglalta össze, és szocialista köztársaságot követelt. 1918 november közepére a hazai baloldal — szemben s szociáldemokrata állásponttal — a szocialista átalakulás felé való továbblépést hirdette azonnali proletárforradalom, vagy a szocialista forradalomba átnövő következetes polgári demokratikus forradalom útján. Mindkét elképzelés a munkásosztály vezető szerepének követelésén, a munkás-paraszt szövetség megteremtésén nyugodott. A baloldal azonban nem látta még azt, hogy a szocialista forradalomra való felkészülés alapvető követelménye à forradalmi ós reformista erők gyors polarizációja és a forradalmi erők tömörítésével új típusú proletárpárt létrehozása. Az előadó referátuma befejező részében az oroszországi hadifogoly kommunisták szerepót elemeztea KMP létrehozásában. Megállapította, hogy az internacionalista, szocialista irányzatok és csoportok önálló kommunista párttá alakulását az első világháborút követő forradalmi válság különösen meggyorsította. A forradalmi krízis hatása mellett a folyamat kiegészült az Oroszországban kommunistává fejlődött magyar munkásmozgalmi harcosok tapasztalatainak érvényesülésével. Kun Béla társaival együtt elsőkónt értette meg és fejtette ki, hogy a kialakult történelmi helyzetben érlelődő magyar forradalom a proletariátus és forradalmi pártja vezetésével eljuthat a történelem által napirendre tűzött szocialista forradalomhoz. A hadifogoly kommunisták új perspektívát nyitott felismerése a proletárforradalmat azonban nemcsak közeli, hanem közvetlen feladatnak tekintette. A polgári demokratikus feladatok jelentőségének lebecsüléséből több politikai hiba fakadt a Tanácsköztársaság s a mozgalom későbbi története során is. Az oroszországi Magyar Csoport nemcsak felismerte az MSzDP forradalmi harc vezetésére való képtelenségét, hanem látta az új típusú forradalmi párt létrehozásának szükségszerűségét is. A hadifoglyok százezreihez juttatta el Oroszországban, s a hazatérők segítségével Magyarországon a társadalmi haladás forradalmi megvalósításának lenini eszméit. Ay november közepén Kun Béla vezetésével hazatérő magyar kommunisták a szocialista forradalom stratégiájának és taktikájának lenini elméletét és valóra váltott gyakorlatát állították szembe a szociáldemokratizmussal. Mindez meggyorsította a baloldali szocialista csoportok tömörülését, egy már előrehaladott folyamat kiteljesedését, a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulását. A hazatértek és az itthoniak egymásratalálása tette lehetővé, hogy a magyar munkásmozgalom forradalmi elemei a KMP-be tömörülve a magyar munkásság elé állhattak, hogy felkészítsék a szocialista forradalom megvívására ós véghezvitelére. Leszögezte a szerző azt a történelmi igazságot, hogy a KMP létrejöttével kezdetét vette az a folyamat, amelynek során a magyar munkásmozgalom magába fogadta a leninizmus tanításait, s évtizedek során a hazai helyzet sajátosságainak megfelelően egyre inkább megtanulta azt alkalmazni, alkotóap tovább fejleszteni. A kommunista mozgalom két világháború közötti történetének néhány vonására hívta fel a figyelmet Szabó Ágnes, a Párttörténeti Intézet tud. főmunkatársának előadása. Ennek elíjö részében a kommunista párt újjászervezésének folyamatát elemezte a szerző. A párt, amely 1918 őszén a politikai küzdelmek élére került, 1919 augusztusában látszólag jelentéktelen társadalmi tényezővé zsugorodott. Ahhoz, hogy a kommunista mozgalom a magyar politikai élet tényezőjévé váljék, ki kellett alakítani az új helyzetnek megfelelő