Századok – 1969

Krónika - Tudományos ülésszak a KMP megalakulásának 50. évfordulóján (Nagy Ferenc–Vértes Róbert) 516/II–III

KRÓNIKA 517 küzdelmek teljes megtagadásaként értékelte, vagy ezzel ellentétes, de szinténhamisnézetre, amely szerint a párt minden haladónak minősíthető történelmi jelenség közvetlen folytatója. Ezekkel összefüggésben ismertette Rákosiéknak azt — a kommunista mozgalomnak súlyos kárt okozó — felfogását, amely a pártot minden haladó nemzeti mozgalom közvetlen folytatójának tekintette, de a szociáldemokrata munkásmozgalmi múlttal való kapcsolatot megtagadta. Az ülésszak feladatát abban foglalta össze, hogy a marxista történészek úgy járulhatnak hozzá pártunk 50. évfordulója méltó ünnepléséhez, ha az eddiginél is mélyrehatóbban elemzik a magyar kommunista mozgalom ötven évét, ha újabb gondolatokkal serkentik a párt történetének teljesebb feldolgozását, a még meglevő „fehér foltok" eltüntetését. Az ülésszak első előadója Milei Gyorç/y, a Párttörténeti Intézet tudományos főmunkatársa A KMP létrejöttének történelmi körülményei c. előadásában — rámutatva a KMP megalakulását előkészítő ideológiai küzdelem történeti feltárásának fontosságára — a magyarországi baloldali szocialisták eszmei fejlődését vizsgálta. Abból a történelmi tényből indult ki, hogy a századforduló magyar társadalma előtt kettős feladat, a megoldatlan polgári demokratikus átalakulás befejezése és a szocialista feladatok megoldása állott. 1917 —1918-ban a magyar történelmi fejlődés kulcskérdése volt, hogy megvannak-e a magyar munkásmozgalomban azok az erők, amelyek felismerik a történelem által napirendre tűzött kérdések forradalmi megoldásának lehetőségét és szükségszerűségét. A magyar szocialistákat felkészületlenül érte a forradalmi sodrás. Az MSzDP vezetői nem értették meg az osztályharc területén bekövetkezett változásokat, a szocialista forradalmat csak mint távoli szükségszerűséget ismerték el. Noha 1917 októberének hatására az MSzDP vezetőiben is felvetődött a két forradalom egymáshoz való közelsége, mégis az 1918. október 8-i kiáltványban és az október 13-i kongresszuson stratégiai célként — lehetőleg forradalom nélkül — a polgári demokratikus feladatok megoldását jelölték meg. Ezt a munkásosztály gyengeségével indokolták, amelyet nem tartottak képesnek arra, hogy egymaga vegye kezébe a politikai hatalmat. Ugyanakkor figyelmen kívül hagyták a parasztsággal, a nemzetiségekkel kialakítandó forradalmi szövetséget. Ennek megfelelően a szociáldemokrata vezetők fékezték a proletariátus önálló forradalmi harcát s a forradalom győzelmét követően is arra törekedtek, hogy a társadalmi változások polgári demokratikus keretek között maradjanak. Az MSzDP említett ténykedése egyenes következménye a szociáldemokrata pártok többségében eluralkodott reformizmusnak, a centrista erők tehetetlen nézeteinek, folytatása, újabb betetőzödése a pártok 1914-es csődjének. Mindez megteremtette az objektív alapot a forradalmi munkástömegek és a pártvezetőség politikájának szembekerüléséhez, e politikával ellentétes forradalmi nézetek és csoportok kialakulásához. A proletariátus 1917—18-ban kibontakozott forradalmi mozgalmai arra mutattak, hogy a tömegek forradahni cselekvőképessége már túllépte a szociáldemokrata kereteket, e küzdelem során életre hívta, megerősítette a maga forradalmi csoportjait. A hazai csoportok tevékenysége 1917 végén 1918 elején elsősorban a munkásságmozgalmainak kezdeményezésében, befolyásolásában ós vezetésében jutott kifejezésre. A baloldali szocialisták és csoportjaik ugyanakkor megkezdték a szociáldemokrata politika elvi bírálatát is, főképpen taktikai kérdésekben szálltak vitába a vezetőség álláspontjával. Az általuk megjelölt harci eszközök szindikalista hatást tükröznek. A tömegekhez intézett felhívásaikban, különböző gyűléseken hangoztatott követeléseikben és a hozott határozatokban keveredik a politikai párt jelentőségét lebecsülő szindikalizmus és annak túlhaladása, az a pozitív vonás, hogy a reformista pártvezetőség helyett keresik a forradalmi politika megvalósítására alkalmas szervezetet. Az 1918-as januári tömegsztrájk utáni hónapokban meggyorsult a forradalmi erők ós a pártvezetőség szembekerülése. A forradalmi szocialisták illegális röplapjai leleplezték a pártvezetőségnek a proletariátus érdekeit mellőző politikáját és a proletárforradalom, a szocialista állam célkitűzését sze gezik szembe az MSzDP reformista politikájával. A szerző Szabó Ervin tevékenységéről szólva kifejtette, hogy jóllehet ő maga nein jutott el a forradalmi párt létrehozásának gondolatáig, de az orosz Október és a hazai forradalmi fellendülés hatására túllépte szindikalista korlátait és segített megérteni a polgári demokratikus célkitűzések meghaladásának szükségszerűségét. Ily módon is pozitív szerepet játszott a KMP eszmei előkészítéséhez vezető folyamatban. Az előadás a továbbiakban a hazai baloldali szocialisták akcióprogramjának megvalósítását kíséri nyomon. Elemzi az MSzDP 1918. október 13-i kongresszusának munkáját, ahol a baloldali küldöttek — az önálló proletárpolitika szervezeti alapjának létreho-