Századok – 1969

Tanulmányok - Ölvedi Ignác: Adalékok Horthy és a Lakatos-kormány katonapolitikájához (1944. augusztus 29.–szeptemer 8.) 30/I

38 ÖLVEOI IGNÁC toztatta. „Románia hadüzenete és Bulgária erősen közelálló kiugrása 1944 augusztus végén egy új keleti arcvonal létrehozását követelte meg a semmiből" — írják az OKW hadinaplójában.2

1 A német hadvezetés a balkáni és a magyarországi hadászati irányok lezárására nem rendelkezett tartalékokkal, megvert hadseregcsoportjaitól pedig nem tudott erőket elvonni. A fasiszta főparancsnokságnak még arra sem volt lehetősége, hogy lefékezze a szovjet csapatok lendületét. Romániában a német alakulatoknak megállásra sem volt idejük. A Ia§i—kisinyovi hadművelet eredményeként a szovjet csapatok előtt megnyílt az út Bulgária, Jugoszlávia és Magyarország felszabadításához. Magyarország a lasi—kisinyovi hadművelet és Románia átállása után A „Dél-Ukrajna" hadseregcsoport szétverése nemcsak Románia és Bul- * gária a fasiszta blokkból való kiszakadásához teremtett előnyös hadászati feltételeket, hanem a horthysta Magyarország számára is. A magyar fegyveres erők létszáma 1944 szeptember elején az augusztus végi mozgósítás és szervezések után, a határőr, valamint a csendőr és rendőr alakulatokkal együtt meghaladta a félmilliót. A honvédség több mint kétharmada — mintegy húsz hadosztálynyi erő — az 1. és 2. tábori hadsereg állományában Kárpát-Ukraj- ' nában és Észak-Erdélyben összpontosult. A határokon kívül ekkor már csak a II. tartalék hadtest volt Lengyelországban.2

2

Az ország belsejében lényegében csak kiképzés, mozgósítás és átszervezés alatt álló póttartalékos alakulatok maradtak, de ezeket is feltöltés után a délkeleti határövezetbe vonták össze. Az augusztus végi és szeptember eleji mozgósítások, átszervezések és csapatmozgatások lényege, hogy az ország északkeleti, keleti és délkeleti határaira minél több erőt vonultassanak fel. Ez teljes mértékben megfelelt a német hadvezetés érdekeinek is. Ezért a magyar vezérkar az 1. hadsereg kivételével augusztus végén és szeptember elején szabad kezet kapott a csapatok hadműveleti mozgatására is. Az 1944 szeptember elején hazánk területén állomásozó német csapatokat két csoportra oszthatjuk: a) a megszálló erőkre; b) a Romániából visszavonult „Dél-Ukrajna" hadseregcsoport maradványaira. Ezek összlétszáma a légierő kikéjiző és ellátó alakulatainak kivételével megközelítette a 140 ezret. A megszálló német csapatok száma 1944 júliusára nagyon lecsökkent.23 Németország katonapolitikai helyzetének, erőviszonyainak értékelése, valamint az ismert német adatok alapján az a következtetés látszik a legelfogadhatóbbnak, hogy a román átállástól egészen szeptember 10-ig az ország belsejében nem félmillió,2

4

hanem mindössze három-négy német hadosztálynyi erő állomásozhatott. Az arcvonal helyzete már 1944 tavaszán és nyarán arra 21

KTB/OKW: 816. 1. 22

HIL: A békeelőkészító bizottság katonai iratai. XV/10. csomó: Adalékok a Horthy-hadsereg szervezetének és háborús tevékenységének tanulmányozásához. HM. Központi Irattár 1961. (Összeállította: Dr. Csima János) 138—231., 239., 263—268. 1. A 12. és 23. tartalékhadosztályok hazaszállítása augusztus 30-án megkezdődött. 23

A Magyarországon állomásozó német megszálló erők létszámára vonatkozóan lásd: ölvedi Ignác: Kritikai megjegyzések Tóth Sándor: A szovjet hadsereg felszabadító harcai Magyarországon c. művéhez. Századok, 1967/3—4. sz. 624—626. 1. 24

Országos Levéltár (OL.) Minisztertanács (Mt) jkv. 1944. aug. 29.; Horthy Miklós: Emlékirataim. Buenos Aires. 1953. 263. 1. és Hennyey Gusztáv: i. m. 19. 1. Valamennyien a megszálló német csapatok létszámát 500 000-ben jelölik meg.