Századok – 1969

Tanulmányok - Ölvedi Ignác: Adalékok Horthy és a Lakatos-kormány katonapolitikájához (1944. augusztus 29.–szeptemer 8.) 30/I

ADALÉKOK HORTHY ÉS A LAKATOS-KORMÁNY KATONAPOLITIKÁJÁHOZ 35 vonalon olyan nagy horderejű események történnek, amelyek esetleges német ellenintézkedések foganatosítását teljesen lehetetlenné teszik. Veesenmayer feljegyzése szerint a Hitler főhadiszállásáról visszatért Miklós Béla vezérezredes információjának hatására Horthy kérette Sztójayt és közölte vele, hogy a katonai kormány megalakításának tervét végleg elvetette. A miniszterelnököt megerősítette hivatalában és felkérte, hogy tegyen javaslatot az ún. „nemzeti összefogás" kormány megalakítására. Horthy tervének kategorikus elutasítása arról tanúskodik, hogy a fasiszta vezetés a Balkánon és Közép-Európában még mindig elég erősnek érezte magát és nem alkudozott csatlósaival. A német hadászati elgondolásokban hazánkra továbbra is feltétlenül szükség volt, nélküle nincs Balkán, nincs román olaj. A fasiszta hadigépezet fő éltetője a ploeçti olajvidék volt. Ehhez viszont az út Magyarországon keresztül vezetett, ami helyét és szerepét — 1944 nyarán — a német hadászati tervekben jelentősen megnövelte. Ezt tükrözi Hitler megbeszélése a keleti arcvonalról Alfred Jodl vezérezredessel és Hermann Fegelein SS Gruppenführerrel 1944. július 31-én a ,,Wolfsschanze"-ban: A ,, . . . keleti arcvonal megszilárdításától — jelentette ki Hitler — még valami más is függ: az összes kis balkáni állam: Románia, Bulgária helytállása, és természetesen ettől függ Magyarország ésTörökország magatartása is. Ezért bizonyos biztonsági intézkedéseket kell foganatosítanunk. A legfontosabb számunkra és marad is a magyarországi térség megtartása. Élelmezési szempontból az egyetlen lehetséges pótlása annak, amit másutt elveszítünk, nyersanyag szempontjából pedig értékes forrása a bauxitnak, a mangánnak stb. Közlekedésileg pedig ez a kulcsa délkeletnek. Ezért a magyar térség biztosításának létfontosságú jelentősége van. De annyira fontos, hogy ezt egyáltalán nem lehet túlbecsülni. Éppen ezért nagyon megfontolandó, mit tudunk az újonnan létesített alakulatokból mindjárt odaküldeni, vagy ott felállítani, hogy bármikor képesek legyünk, ha szükséges Horthy úr államcsínyének elébe vágni, vagy azt megelőzni."13 A megbeszélés során Hitler még egyszer visszatért Magyarországra. Hangsúlyozta, hogy: „Nem lehet messzemenő tervet készíteni, mert ez a legközelebbi napokban halomra dőlhet. Elég, ha Magyarországon felkelés tör ki, vagy valami hasonló történik. Amit tehát meg akarunk tartani, azt most kell biztosítani. Én megfontolnám, mit lehet még Magyarországba belepumpálni."1

4 Ezek a kijelentések július 31-én hangzottak el, olyan hadiesemények után, amelyek Magyarország földrajzi fekvésének, gadasági és katonai erejének szerepét megnövelték. A Belorussziában (június 23-án), Nyugat-Ukrajnában (július 13-án) indított szovjet támadó hadműveletek után a német főparancsnokság is megértette, hogy a szovjet fegyveres erők következő nagyerejű támadó tevékenysége csakis a „Dél-Ukrajna" (Heeresgruppe Südukraine) hadseregcsoport ellen a Balkán felé irányulhat.15

Ilyen körülmények között Németországnak nem volt közömbös, hogy abban az országban, amelynek 13 Hitlers Lagebesprechungen. (Die Protokollfragmente seiner militärischen Konferenz 1942—1945.) Stuttgart. 1902. 589. 1. 14

Uo. Lásd még erre vonatkozóan: Irodalmi Újság (Párizs), 1962. november 15. Veesenmayer 1962-ben Gosztonyi Péternek adott nyilatkozatában 1944 nyarára vonatkozóan a következőket mondotta: „A front még messze volt, túl a Kárpátokon, s a Führer Magyarországgal kapcsolatosan úgy intézkedett, hogy az országot elő kell készíteni a küszöbön álló harcokra." 15

A Nagy Honvédő Háború története 1941—1945. Bpest, Zrínyi Kiadó. 1966. 4. köt. 110. ós 219. 1. 3«