Századok – 1969

Tanulmányok - Szekeres József: A fővárosi népbiztosság 347/II–III

A FŐVÁROSI NÉPBIZTOSSÁG 349 kifejezetten három népbiztos kinevezését említi Vincze Sándor, Preusz Mór és Dienes László személyében.2

Ámde március 21-e után a „népbiztos"-i cím Budapesten és vidéken egyaránt elterjedt, ami arra késztette a Forradalmi Kormányzótanácsot, hogy április 3-i ülésén határozatilag leszögezze, hogy a népbiztosi cím csupán azokat a vezetőket illeti meg, akik valóban valamelyik népbiztosság élén állanak és hogy a népbiztosságok képviselői alkotják a Forradalmi Kormányzótanácsot, amely ilyenformán lényegében a népbiztosok tanácsává alakult át.3 A Forradalmi Kormányzótanács április 3-i ülésén elfogadott népbiztoslistán már nem szerepel a három fővárosi népbiztos, akik egyébként addig sem vettek részt a Forradalmi Kormányzótanács ülésein, sőt már a Forradalmi Kormányzótanács április 1-i ülésének jegyzőkönyve is „fővárosi megbízottakról" s nem a március 21-i határozat szerinti fővárosi népbiztosokról tesz említést. Ennek ellenére is tény, hogy Vincze, Preusz és Dienes működésük egész ideje alatt használták a fővárosi népbiztosi címet, a főváros népbiztossága nevében adtak ki rendeleteket, határozatokat és hogy a fővárosi hivatalos lap is „Budapest Népbiztossága Hivatalos Közlönye" címmel jelent meg egészen április 17-ig. A fővárosi népbiztosság nagyobb arányú pozitív tevékenységének mindezek ellenére nem a vitatható közjogi helyzet volt az akadálya. Ennél sokkal inkább fékező tényezőt jelentett a népbiztosok tevékenységét súlyosan gátló elvi, ideológiai ellentét, amely egyetlen napra sem szűnt meg közöttük. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a három népbiztos közül kettő (Preusz és Vincze) szociáldemokrata, míg Dienes László kommunista volt. Bár történelmi tény, hogy a két munkáspárt március 21-én egyesült, szervezeteik feloszlatását kimondották és létrehozták a munkásosztály egységes politikai pártját, mely a Magyarországi Szocialista Párt nevet viselte, mégis a két irányzat távolról sem olvadt össze olyan szoros politikai, ideológiai, szervezeti egységgé, mint amilyenre szükség lett volna a proletárdiktatúra vezetőszerepének betöltéséhez. Politikailag és emberileg teljesen érthető, hogy ez a két tábor, a március 21-i egyezmény ellenére sem válhatott összeforrott, polikailag valóban azonos célokért harcoló testvéries kollektívává. A két munkáspárt elvi ellentétei különböző fórumokon, de a közélet minden területén, hol nyílt, hol leplezett formában, szüntelenül kiütköztek a tanácshatalom egész fennállásának időszakában. Az ellentétek jelentkeztek mindúntalan a fővárosi népbiztosság testületén belül is. Ez aköriilmény annál inkább is szembetűnően jelentkezett, mivel Preusz Mór és Vincze Sándor korábban a Szociáldemokrata Párt jobbszárnyához tartoztak, míg Dienes László a Kommunisták Magyarországi Pártján belül is a párt baloldalán helyezkedett el. A fővárosi népbiztosok között meglevő politikai ellentétek megnyilvánulását a Forradalmi Kormányzótanács április 1-i üléséről felvett jegyzőkönyv is tükrözi. Eszerint: „ . . . Kun Béla külügyi népbiztos felolvassa Dienes fővárosi népbiztosnak hozzá intézett levelét, mely szerint Vincze Sándor és Preusz Mór fővárosi megbízottak bejelentették lemondásukat. A Kormányzótanács megbízza 2 Budapesti Közlöny, 1919. márc. 24. 3 Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy pl. Nagykárolyban az ottani kegyesrendi szerzetes tanárok egyik társukat közoktatásügyi népbiztossá választották. A Vas megyei direktórium pedig minden járás élére egy-egy népbiztoshelyettest nevezett ki. 5 Századok 1969/2—3