Századok – 1969

Tanulmányok - Szekeres József: A fővárosi népbiztosság 347/II–III

350 SZEKERES JÓZSEF Landler Jenő belügyi népbiztost, hogy másnap tárgyaljon a fővárosi megbizdttak-Jcal.'4 A jegyzőkönyvből világosan kitűnik, hogy az egy kommunista és a két szociáldemokrata népbiztos között olyan mély ellentétek jelentkeztek, hogy az utóbbiak csupán a megbízatásukról való lemondásban látták a megoldás egyetlen útját. A teljes szakadást jelentő ellentét azonban Landler Jenő közreműködésével elsimult, a békítő akció sikerrel járt, és a három fővárosi népbiztos között olyan megállapodást hozott létre, amely lehetővé tette a további együttműködést. Érdemes azonban ezen igen jellemző ellentétnek méginkább a mélyére hatolni, hiszen olyan jelenséggel állunk szemben, ami nem csupán szűkebb témánkra, hanem az egész történelmi szakaszra is jellemző. Sajátságos módon a Nyomdaipari "Dolgozók Szakszervezete országos bizottságának 1919—1923-as jelentésében is találunk — éspedig jóval konkrétabb — adatokat a fenti incidensre vonatkozóan. Erről a jelentés a következőket tartalmazza:,, . . .1919. április 3-án Preusz szaktárs bejelentette, hogy a fővárosi népbiztosi állásáról lemondott. Kimondta, hogy ezt az állást csak hosszas kqpacitálás után vállalta el. Eme elhatározására döntő befolyást gyakorolt a szervezet (ti. a nyomdász szakszervezet — Sz. J.) vezetőségének olyan álláspontja, hogy a fontosabb pozíciókat régi, kipróbált és megbízható szociáldemokraták töltenék be. De miután néhány nap múlva azt tapasztalta, hogy a város lakosságának érdekében hasznos tevékenységet nem fejthet ki, mert becsületes törekvéseit a bolsevisták keresztezik és elgáncsolják, ennek konzekvenciáit levonta és távozott. A bizottság (ti. a nyomdász szakszervezet Országos Bizottsága — Sz. J.) Preusz szaktárs elhatározását helyeslőleg vette tudomásul."5 A jegyzőkönyvrészlet amellett, hogy tökéletesen egybevág a Forradalmi Kormányzótanács ülésének jegyzőkönyvében foglalt adatokkal, azért is különösen figyelemre méltó, mivel egyértelműen kimutatja, hogy a két szociáldemokrata és a kommunista fővárosi népbiztos között kimondottan pártállásukból következő elvi ellentétek éleződtek ki annyira, hogy további együttműködésük lehetetlennek látszott. A nyomdászok Országos Bizottságának jegyzőkönyve azt is kimutatja, hogy Preusz Mór nem csupán a Szociáldemokrata Párt, hanem inkább a nyomdász-szakszervezet megbízásából vállalta el a fővárosi népbiztosi állást, és tette ezt kedve ellenére, inkább csak a szakszervezeti fegyelem nyomására. Ebben annál kevésbé van okunk kételkedni, mert tudjuk, hogy a Forradalmi Kormányzótanács Preusz Mórt eredetileg kereskedelmi népbiztossá kívánta kinevezni, ő azonban ezt határozottan visszautasította. Ezután került sor fővárosi népbiztossá való kinevezésére, amit ugyancsak minden lelkesedés nélkül, csupán hosszas kapacitálásra vállalt. Dienes László — a három fővárosi népbiztos között az egyetlen kommunista —, a Fővárosi Könyvtár igazgatója volt. Társadalomtudományi munkálkodása során jutott el kommunista elvek elfogadásáig, és megalakulásától tagja lett a Kommunisták Magyarországi Pártjának. Személyes érdekeivel, egyéni sorsával mit sem törődve, a párt mellett tartott ki, egész életében. A Kommunista Párt tevékenységének első szakaszában inkább elméleti tevékenységet fejtett ki, kevésbé szerepelt a napi politika előterében. így, amikor 1 A Magyar Munkásmozgalom Történetének Válogatott Dokumentumai. 6. köt. Bpest. 1959. 91. 1. 5 A Nyomdaipari Dolgozók Szakszervezete Országos Bizottságának jelentése az 1918-1923. 'évekről. Bpest. 1924. 17. 1.