Századok – 1969
Tanulmányok - Farkas Márton: Az Osztrák-Magyar Monarchia megmentésének kísérletei és a páduai fegyverszünet 306/II–III
A MONARCHIA MEGMENTÉSÉNEK KÍSÉRLETEI 337 d'Esperay francia tábornokhoz, hogy szüntesse be a balkáni antant csapatok előnyomulását és ismerje el ő is a páduai fegyverszünetet.15 1 Az első világháború négyéves szenvedéssorozata a fegyverszünet aláírásával — legalábbis jogilag — lezárult. Az egykori Osztrák-Magyar Monarchia vezetői elismerték az irtózatos katonai vereséget és a háború elvesztését. A háború azonban a fegyverszünet aláírása után is továbbfolyt: egyrészt a délnyugati fronton, ahol az olasz főparancsnokság november 3-án tett nyilatkozata alapján folytatta az előnyomulást, másrészt Eranchet d'Esperay hadserege semmi hajlandóságot nem mutatott arra, hogy a páduai fegyverszünet érvényességét elismerje és a délkeleti arcvonalon a hadműveleteket leállítsa. Azonkívül megkezdődött a román hadsereg előnyomulása is, amit később követett a cseh alakulatok benyomulása Szlovákiába. November 4-én 15h -kor azonban az olasz főparancsnokság a fegyverszüneti szerződésben vállalt kötelezettségeinek megfelelően a délnyugati arcvonalon a harci cselekményeket beszüntette és a Stilfser hágó—Male,-—Mendel—Schurn—Val Sugana—Pontebba—Grado vonalig előretört csapatok által elfogott osztrák-magyar katonákat, mintegy 300 000 embert hadifogolynak nyilvánította.152 A fogságbaesettek nagyrésze a 10. és 11. hadsereg embere volt, mivel ezeknek a hadseregeknek visszavonulási útját az előnyomuló olasz csapatok elvágták. Az adatok szerint 13 osztrák és 3 magyar hadosztály fogságba kerülése következett be,15 3 amely miatt a hadvezetőség november 4-én Weberen keresztül tiltakozást jelentett be az olasz főparancsnokságnál s követelte az emberek szabadonbocsátását.154 A tiltakozásnak, amelynek formális voltát az események bebizonyították, eredménye nem lett.15 5 Míg a két világháború közötti hivatalos magyar történetírás a hadvezetőséget ezért a „balfogásért" . CLZCIZ 8.Z ellenségeskedések azonnali beszüntetésének egyoldalú elrendeléséért, amely 300 000 ember fogságbaeséséhez vezetett, mélységesen elítélte, az osztrák hivatalos felfogás azzal mentette Waldstättent, hogy Linder parancsának kihirdetése után nem tehetett mást.156 Az osztrák történetírás ezzel a hadvezetőség Lindert beugrató taktikájának szellemében foglalt állást. A magyar oktobristák és sajátos módon az osztrák és magyar legitimisták viszont azt állították, hogy Waldstätten szántszándékkal ejttette fogságba a felfegyverzett, éhes és rongyokban járó elkeseredett katonák 300 000-res tömegét, hogy megszabadítsa Ausztria és az utódállamok kormámányait azok lefegyverzésének gondjaitól.157 Megítélésünk szerint Waldstätten november 2-án 0 órakor a Weber és a hadseregcsoportparancsnokok számára kiadandó parancsba az ellenségeskedések azonnali beszüntetéséről szóló mondat beírását még nem a fogságbaejtés szándékával javasolta. Ez csak az olasz hadvezetőség november 3-án llh 08'kor, Weber által jelentett magatartásának lett logikus következménye. Wald-151 HIL: Polg. dem. forr. 8. cs.: rádiótávirat másolat. 1918. nov. 4. jelzet: HÜM 27 867/Eln. 10. oszt. A táviratot megküldték Kövessnek (a délkeleti arcvonal parancsnoka) és Franchet D' Esperaynek is. 152 Vö. Arz: i. m. 379. 1. 153 Kb. 13 gyaloghadosztály, 3 lovashadosztály és az ún. Rivai védelmi szakasz. Ld. Rubint D.\ Az összeomlás. Bpest. 1922. 285. 1. 154 HIL: 44. es.: AOK Op. Geh. Nr. 2107-1918. nov. 4. 10h 15'-kor. 155 Nyékhegyi : i. m. 32. 1., Arz: i. m. 379. 1. 156 Vö. ÖULK VII. köt. 730-731. 1., Arz: i. m. 379. 1. 157 Vö. Juhász Nagy S.: A magyar októberi forradalom története. Bpest. 1945. 188-189. 1., Arz: i. m. 378. 1.
