Századok – 1969
Tanulmányok - Farkas Márton: Az Osztrák-Magyar Monarchia megmentésének kísérletei és a páduai fegyverszünet 306/II–III
338 FAKKAS MÁRTON statten a november 2-ról 3-ra virradó éjszakán a Schnellerrel folytatott telefonbeszélgetés és a hadseregcsoportparanesnokok újabb és újabb kétségbeejtő jelentéseinek nyomasztó hatása alatt — Linder parancsának logikusságát elismerve — a fegyverszünet elérésének ós a visszaözönlő, fosztogató katonaság részükről történő megfékezésének elengedhetetlen feltételét az ellenségeskedések azonnali, egyoldalú beszüntetésében látta. Ezzel, mint arról már szó volt, Zeidler, Arz és a király is egyetértettek. A parancs kiadása után Waldstättent lépése helyességéről az újabb és újabb jelentések még inkább megerősítették. November 1-én 20h 40'-kor az Isonzo-hadsereg parancsnoka jelentette, hogy az ellenség folytonos támadása közben gyorsuló felbomlási folyamat elérte azon fokát, amikor már az illetékes parancsnokságok a helyzetet áttekinteni is képtelenek.15 8 Napközben még meg tudták nevezni azokat a csapatokat, amelyek újólag lázadtak fel. De november 2-án 15h -kor a Belluno-csoport parancsnoka már csak általánosságban jelentette, hogy a délszláv és cseh csapatok a Pustertal előtt állanak és ha nem kap azonnal 4 vonatszerelvényt számukra, elpusztítják az egész környéket. 17h -kor pedig a 11. hadsereg parancsnoka közölte, hogy a gépkocsi oszlopok sofőrjei megtagadták a parancsot és a menekülő hadsereg szétszórt alakulatai mindenütt rabolnak és fosztogatnak. Ez utóbbit erősítette meg a 20h 50'-kor küldött újabb jelentés is, amelyben azonban már arról volt szó, hogy a Brenner hágón átjutott csapatok Innsbruckban garázdálkodnak. 22h ЗО'-kor jelentették: ,, ... a csapatok Trientet dúlták fel." A Belluno-esoport november 3-án llh30'-kor küldött jelentése szerint a Pustertalban mindaz, amitől féltek,bekövetkezett: A csapatok maradványai „fegyveres hordákba verődve" kíméletlenül rabolnak és fosztogatnak. Nyomatékosan kérik, hogy a nemzeti tanácsok küldjenek fegyveres erőt a „hordák" megfékezésére. 17h 45'-kor a Belluno-esoport újabb segélykiáltást adott le: a 42. honvéd hadosztály felbomlott kötelékei a Pustertal előtt állnak és beláthatatlan következményei lesznek, ha nem tudják őket azonnal elszállítani. Ebben a kétségbeejtő helyzetben érkezett meg all. hadsereg parancsnokának egy jelentése, amelyből kiderült, hogy a fosztogató, visszaözönlő katonatömegek egy részének fogságbaesése nagyban könnyített a hadseregparancsnokság s a helybeli hatóságok, sőt a lakosság helyzetén.159 Ettől kezdve a november 4-én 10h 15'-kor Weberen keresztül eljuttatott tiltakozásról már senki sem beszélt. A „kedvező tapasztalatok" alapján all. hadsereg parancsnoka, november 4-én 12h ЗО'-kor javasolta: a Hadseregfőparancsnokság kérje fel az olasz hadvezetőséget a Brenner hágó olasz csapatokkal való elzárására. Boroevic értesülve a 11. hadsereg javaslatáról, 19h 20'-kor hasonló jellegű kérést terjesztett elő a Pustertal, a Pelső-Piave, Isonzo völgye és a Görztől keletre eső térség antant megszállására (és természetesen ezzel az „osztrák -158 „Allgemeine Lage ist nicht mehr zu übersehen." Ld. Kerchnawe : i. m. 126. 1. Megjegyzendő, hogy а к. и. к. Hadügyminisztérium ún. likvidáló bizottsága a háború után felszólította az egykori csapatparancsnokságokat, hogy írásban számoljanak be csapattesteik októbervégi —novembereleji utolsó napjairól, mivel az AOK-nak már akkor fogalma nem volt arról, hogy az egyes csapattestek hol vannak és mit csinálnak. Ld. Kerchnawe: uo. 159 A jelentés ezt szemérmesen így fejezte ki: „Selbst Gefangennahme ist ein minderes Los als Verhungern und Verheerung von ganz Nordtirol !" Ld. Arz: i. m. 379. 1.; vő. még Juhász Nagy S.: i. m. 188—189. 1.
