Századok – 1969
Tanulmányok - Farkas Márton: Az Osztrák-Magyar Monarchia megmentésének kísérletei és a páduai fegyverszünet 306/II–III
330 FAKKAS MÁRTON kell, hogy Lindernek ekkor még nem volt tudomása a feltételekről, annak ellenére, hogy a Kriegsarchiv és a budapesti Hadtörténelmi Levéltár első világháborúval kapcsolatos aktái szerint a liadvezetőség a fegyverszüneti feltételeket november 2-án 7h 10'-kor táviratban közölte Linderrel. Ma már kideríthetetlen, hogy igaz-e vagy sem; feltételezhető, hogy a táviratot visszafogták, vagy valami más okból nem tudott róla Linder. Tény, hogy Linder a fegyverszüneti feltételekről — akkor is csak nagy vonásokban — először 9h 15'-kor, a Waldstättennel folytatott telefonbeszélgetés során értesült.114 Linder említett válaszának megérkezése után a had vezetőségen belül fordulat állt be Linder parancsát illetően, mivel végérvényesen eldőlt a fegyverszüneti feltételek elfogadásának kérdése is. Arz vezérkari főnök november 2-án reggel 8h és 9h között, kiemelvén a feltételek pozitív perspektíváit, a királynak javaslatot tett a fegyverszüneti feltételek azonnali elfogadására.115 Arz továbbá utasította Waldstättent, hogy Linder parancsát táviratilag, de minden kommentár nélkül továbbítsák a hadseregcsoportparancsnokságoknak.116 Míg a király a feltételek elfogadásáról véglegesen dönteni nem tudott, Linder távirati parancsát az illetékes parancsnokságok megkapták. Vajon mi lehetett az oka, hogy ezen két nagyjelentőségű döntés a hadvezetöségben szinte ugyanabban az időén született meg? Megítélésünk szerint mind a fegyverszüneti feltételek, mind a Linder parancsa nyomán beálló lehetőségek, illetve következmények mérlegelése döntött. A hadvezetőség az első döntés meghozatalánál kétségkívül abból indult ki, hogy a feltételek elfogadása azonnal véget vet a háborúnak, még mielőtt a felbomlott alakulatok elérik a hátországot és a feltételekadta lehetőségekkel a kiürített területekről visszavont katonatömegből megkezdheti a húsz békebeli hadosztály felállítását, ami komoly fegyveres erőt jelenthet a Monarchia megmentése útján. Ebben az összefüggésben a Linder parancsának folytán előálló helyzet a hadvezetőség terveit nem gátolta, sőt bizonyos mértékig segítette is. A hadvezetőség a harcot ugyanis november 2-án déli 12h-ig vagy du. 15h-ig kívánta folytatni. Az időpont megválasztása a királyi döntéstől függött, mert közben kísérletet tettek az olasz hadvezetőséggel való közvetlen kapcsolat felvételére, hogy a jelzett időig ténylegesen leállítsák a hadműveleteket. A hadvezetőség az olasz főparancsnokság ezirányú pozitív döntésében feltétlenül bízott. Ha tehát 9l l 15' -tői 12h -ig vagy 15h -ig a magyar alakulatok a fegyvert le is teszik, annak gyakorlatilag jelentősége úgy sincs, legfeljebb az ellenség olyan fegyverek egyrészének bitokába jut, amelyeket a fegyverszünet alapján úgy is át kell adni. A más frontszakaszokon történő fegyverletétel pedig csak sietteti a fegyverszünet aláírását. Ami pedig a magyar katonák fogságbaesésének kérdését illeti, a Hadseregfőparancsnokságnak nem fájt a feje, hogy a „lázadásokat kezdeményező magyar csapatok" egyrésze olasz fogságba kerül. Mindezen megfontolások alapján Waldstätten november 2-án 9h-kor telefonon felhívta Lindert és a magvar csapatok fegyverletételének részleteiben is megállapodott vele.117 114 HIL: 44. CS.: AOK Op. Geh. Nr. 2162-1918. nov. 2. Távirat feladva: 7h 10'-kor. 115 Vö. ÖULK. VII. köt. 716.1. 116 ÖULK VII. köt. 716-717. 1. 117 A Linder és Waldstätten közötti telefonbeszélgetést közli Kerchnawe: i. m. 134-136. 1.
