Századok – 1969
Tanulmányok - Farkas Márton: Az Osztrák-Magyar Monarchia megmentésének kísérletei és a páduai fegyverszünet 306/II–III
A MONARCHIA MEGMENTÉSÉNEK KÍSÉRLETEI 321 haditengerészeti bázisának, a pólai hajóhad és helyőrség legénységének október 28-ára tervezett forradalmi felkeléséről szóló hírek követték egymást. A hadvezetőség, amelyre egyfelől a délnyugati és délkeleti arcvonal forradalmi jellegű felbomlásának veszélye,7 9 másfelől a már kirobbant prágai forradalom ténye, a budapesti, zágrábi, bécsi forradalom s azok kapcsán a hátországi alakulatok forradalmi csatlakozásának lehetősége (amely Prágában már megtörtént) nehezedett, azonnal felismerte, hogy a frontkatonaságtól eddig meglehetősen elszigetelt hátországi forradalmi gócok és a délnyugati arcvonalon felbomló csapatok közötti térbeli kapcsolat lehetősége teremtődik meg: a pólai hadikikötő körzete ui. az ellenség hadászati áttörése kibontakozásának következményeként összeomló délnyugati arcvonal hadműveleti területéhez tartozott, de egyben beleesett a forradalmi hátország övezetébe is. A pólai felkelés így katonapolitikai és általános politikai szempontból rendkívül veszélyes helyzetet teremtett. A hadvezetőség október 28-án délután újabb súlyos elhatározások előtt állt. Korántsem lehet azonban azt mondani, hogy elvesztette volna a fejét. Intézkedéseiben abból a koncepcióból indult ki, hogy a legfontosabb feladat továbbra is a hadsereg mindenáron való megmentése és a forradalmak elleni felhasználása; így az alábbi sürgős intézkedéseket foganatosította: elfogadta Boroevicnek azt a javaslatát, hogy az ellenséges területeket fokozatosan, önként ki kell üríteni (amivel a wilsoni követelésnek is eleget tesznek, s amelyet október 17-én a felbomlás veszélye miatt nem valósítottak meg). De a kiürítés ütemét az ellenség nyomásától kell függővé tenni ama megfontolásból, hogy az ellenséges állandó tűzhatás lehetőséget ad némi rend megteremtésére a visszavonulásban, miáltal lehetőség nyílik egy esetleges újabb ellenállás megszervezésére (a hadvezetőség egyik elképzelése szerint az ún. 1917-es állásokban) vagy legalábbis az ellenséges területek egy részének megtartására, azoknak a fegyverszüneti tárgyalásokon zálogként való további kijátszása céljából. Ez az intézkedés azt is célozta, hogy a hadsereg mozgásának uralásával a fegyverszünetig a hadsereg keletre és északra irányuló visszaözönlését még ellenséges területeken lefékezik, mivel ott az említett taktikai manőverezéshez feltételezhetően még elég tér állna rendelkezésre, anélkül, hogy a hátországi övezetet érintették volna és a fegyverszünet szabta feltételekkel a hadsereg újjászervezését még ott megkísérlik.80 Csaknem ugyanebben az időpontban született meg a Hadseregfőparancsnokság nagyhorderejű döntése a Weber gyalogsági tábornok parancsnoksága alatt álló fegyverszüneti bizottság azonnali útbaigazításáról. Az erre vonatkozó parancsot október 28-án 15h 45'-kor adták ki.8 1 A parancs kimondta: „A helyzet szükségessé teszi a fegyverszünet azonnali megkötését, ezért szükséges, hogy Excellenciád az egész bizottsággal a tárgyalások céljából elinduljon. Mindazokat a feltételeket, amelyeket Wilson állított fel, elfogadtuk. Készek vagyunk egy fegyverszünet azonnali megkötésére és a fronton folyó teljesen értelmetlen vérontás befejezésére. 79 „Da ist von höchster Wichtigkeit, sich über das Weitere sofort klar zu werden und Entschliel3ungen politischer Wendung herbeizuführen, wenn nicht Anarchie und damit Katastrophe für Monarchie und Armee mit unabsehbaren Folgen eintreten soll." Ld. Kerchnawe: i. m. 104. 1. (Boroevié jelentéséből.) 80 Boroevic javaslatát és az AOK parancsát ld. Kerchnawe : i. m. 103. oldalon. 81 Kerchnawe : i. m. 107—108. 1.
