Századok – 1969
Tanulmányok - Farkas Márton: Az Osztrák-Magyar Monarchia megmentésének kísérletei és a páduai fegyverszünet 306/II–III
322 FARKAS MARTON Excellenciád tájékoztatásául szolgáljon, hogy minden olyan feltételt elfogadunk, amelyek nem sértik a hadsereg becsületét vagy nem jelentik a kapitulációt." 8 2 17h -kor az alábbi újabb távirat ment Weberhez: „Amennyiben antant csapatok átengedését követelik a Monarchián keresztül, a követelés elutasítandó.8 3 (Előzőleg 17h -kor mindkét hadseregcsoport-parancsnokot táviratilag értesítették Weber útbaindításáról.)84 A fegyverszüneti bizottság elküldésével kapcsolatos döntés megszületése utána hadvezetőség kezdeményezésére a Külügyminisztérium utasította különböző semleges országokban az angol, francia, amerikai kormány képviselőivel immár szoros kapcsolatban lévő megbízottait újabb „fegyverszüneti és békeoffenzíva" megindítására azzal a fenyegetéssel, hogy a „bolseviki forradalom" kitörése napok kérdése, amely beláthatatlan következményekkel jár Nyugateurópára,8 5 és a mielőbbi fegyverszüneti és béketárgyalások esetleges elhúzódásáért „a felelősséget másoknak kell vállalni".8 6 S végül a hadvezetőség azonnali intézkedéseket foganatosított a pólai haditengerészeti felkelés leverésére, illetve lokalizálására. A hadseregfőparancsnokság „monarchiamentő" újabb intézkedéseit azonban a polgári demokratikus forradalmak győzelme, valamint a hadsereg végleges felbomlása hiúsította meg. 4. A Monarchia megmentéséért folyó harc a fegyverszüneti tárgyalásokon (1918. október 30.—november 3.) A fegyverszüneti bizottság elküldése utáni napokban a Monarchia elnyomott népei győzelemre vitték polgári demokratikus-nemzeti forradalmaikat. A Monarchia állami élete gyakorlatilag megszűnt, a Habsburgok államának helyén önálló államok alakultak. A győzelem pillanataiban úgy tűnt, hogy a forradalmi tömegek nemcsak az évszázados Habsburg-uralomnak vetettek véget, hanem a forradalmak a nemzeti függetlenség mellett a szociális felszabadulás lehetőségeit is megteremtették. Ez utóbbiak azonban csakhamar szétíoszlottak a hatalomra jutott nemzeti burzsoáziák politikai gyakorlatában. A forradalmak győzelméért harcoló tömegek, köztük a hadsereg hátországi alakulatainak sok tízezer katonája, akik ösztönös forradalmiságukból következő illúzióik révén a forradalmakat azonosították azzal a forradalommal, amely csaknem egy éve Oroszországban győzött, a kialakuló burzsoá államok hatalmi szerveivel találták magukat szemben, azokkal a szervezetekkel, köztük a burzsoáziák fegyveres erejével, amelyek létrejöttét a szocialista forradalom elkerülésének jegyében a hadvezetőség is támogatta, sőt megmaradt erőivel a burzsoá forradalom győzelméért segítette is. A hadseregfőparancsnokság monarchiamentő terveinek valóra váltását a burzsoá utódállamok létrejöttének folyamata nem zavarta, hanem siettette. A hadvezetőség ezekben a napokban sem mondott le arról, hogy a hátországi 83 HIL: 44. cs.: AOK. Op. Nr. 50000/45, József főherceg: i. m. VII. köt. 559. 1 Arz: i. m. 347. 1. 83 Kerchnawe: i. m. 108. 1. 84 Uo. 85 StAW: PA. I. 966. Krieg-25/33. Friedensverh. Telegr. Nr. 593 és Nr. 753. 86 Uo. Telegr. 603.
