Századok – 1969
Tanulmányok - Bónis György: A személynök és bírótársai a Jagellók korában 5/I
24 BONIS GYÖKGY szolgáltatásban megkívánták, hogy a nagybírák derék és jártas férfiakra bízzák helyettesítésüket, az assessorokról pedig kijelentették, hogy derekasság és jogtudás ne hiányozzék belőlük.12 5 Ez a valóságos érdekeket elködösítő fogalmazás olyan hangot ütött meg, melyet a jogalkotás az 1498 : 2. tc. óta nem egyszer megszólaltatott; azt a követelményt, hogy a bírói tanács tagjai ismerjék az ország jogát. Ok tudták és képviselték annak a „pártnak" az érdekeit, amelyhez tartoztak; azzal is tisztában voltak, mit kíván tőlük megyéjük nemessége. De vajon rendelkeztek-e legalább a gyakorlati jogászságnak megfelelő szaktudással ? I Egyetlen tanácsosról bizonyítható, hogy egyetemi tanulmányokat folytatott. Pakosi János 1479-ben beiratkozott a bécsi egyetemre; a későbbi assessor szereplésének évei nem zárják ki az azonosságot.126 Tudjuk viszont, hogyan I rendelkezett Derencsényi György fia neveltetéséről. 1521-ben kelt végrendeletében „ad liberalia rudimenta" szánta fiát. Végrehajtóitól azt kívánta, hogy . otthon jó mestert tartsanak mellette, majd a kellő megalapozás után küldjék Kassára a német nyelv és egyéb tudományok elsajátítására. Amikor itt meg- ( felelő eredményt ért el (bene ornatus), küldjék el a zágrábi püspökhöz, s ez rendelkezzék vele.127 A választás nem volt rossz: otthoni elemi oktatás, a legközelebbi városi iskola, és végül a Padovát járt püspök, Erdődi Simon12 8 pártfogása megnyithatta Derencsényi Farkas előtt a kancelláriai vagy egyházi pálya kapuját. De egyetemről nem is esett szó a végrendeletben ! Ha az assessor , nem tanult embernek akarta volna nevelni fiát, még ennyi iskolát sem kívánt volna meg tőle, amint maga sem végzett ennyit. Ha Pakosi egyedülálló beiratkozásának és Derencsényi nevelési eszményeinek tanulságát általánosítjuk, világos a következtetés: a kúriai ülnökök testülete — kevés kivétellel — nem tartozott sem a kancellária humanistáinak, sem a gyakorlatban iskolázott jogászoknak sorába. Az országos és helyi politika képviselői nyilván annyit tudtak a hazai szokásjogból, amennyi mindennapi életükben (pl. bevallás, osztály, hitbér- és negyedfizetés alkalmából) rájuk ragadt. Az assessoroknak ez az elemi, a bonyolult jogkérdésekben való döntéshez elégtelen jogismerete még inkább kiemeli a bírói tanács szakértő részének, a négy ítélőmesternek a jelentőségét. A hatalmi viszonyokat, az ellentétes érdekeket az ülnökök is jól ismerték, de a jogkérdéseket a protonotariusoknak kellett megoldaniuk. Jól látták ezt a kortársak is. A Batthyány Boldizsár és Turbeltfv Miklós közötti nagy perben pl. Ursus de Ursinis pápai legátus, az egyházi fenyíték eszközeiből kifogyván, a világi kar közbelépését kérte Turbeltfy ellen. Nem véletlen, hogy az ország összes bíráinak általános felsorolása után névszerint említi meg a két királyi, a nádori és az országbírói ítélőmestert.129 Amikor pedig az ügy végül a király elé került, ő Kálmáncsehi Domokos sze-125 Tales etiam adhibeantur iudicibus assidentes, quibus nee virtus, nee probitas nee legum desit peritia. Dl. 66816; Szabó, Orszgy. 206. 1. 126 Schrauf, Anyakönyv 128. 1. — Derencsényi György rokona, István 1617—1519 közt a krakkói magyar burza tagja volt: Schrauf Károly : A krakói magyar tanulók háza lakóinak jegyzéke (Regestrum Bursae . . . Cracoviensis). 1493—1558. (Bpest, 1893), j 21. 1. — Más tanácsosok sem Krakkóban, sem Bécsben nem jártak egyetemre, vö. Album studiosorum universitatis Cracoviensis I. (1400—1489), II. (1490—1561), Cracoviae 1897, 1892; Die Matrikel der Universität Wien II/l. (1451—1518. I.), Graz—Köln 1959. 127 Dl. 72196. 128 Fógel, Lajos 29. l.^és 3. jegyzet. 129 1495: Dl. 101202. Érdekes, hogy az oklevél — nyilván régi formula alapján — a személynök helyett . . . personalis presentie regie maiestatis cancellariis . . . van címezve.
