Századok – 1969
Tanulmányok - Farkas Márton: Az Osztrák-Magyar Monarchia megmentésének kísérletei és a páduai fegyverszünet 306/II–III
314 FAKKAS MÁRTON a fegyverszüneti tárgyalások megkezdésére. Közben a német kormány is megfogalmazta Wilsonnak küldendő újabb jegyzékét, amelyben Németország elfogadta Wilson valamennyi feltételét és hajlandónak mutatkozott a Monarchiával együtt a megszállt területek kiürítésére.45 Az osztrák-magyar hadvezetőség a jegyzék elküldése után (október 13.) visszavonta az „időhúzást a területek kiürítésére" Webernek adott parancsát, annál is inkább, mert a német jegyzék még a nyugati szövetségesek és Németország közös kiürítési bizottságának létrehozásába is belement. Ezekután a hadvezetőség nem tehetett másként, mint legkomolyabban hozzálátott a kiürítés konkrét terveinek elkészítéséhez. Ezért október 14-ére Badenbe hívta össze a délnyugati arcvonal vezérkari főnökeit és közölte velük az olasz területek kiürítésének elhatározott szándékát. A vezérkari főnökök azonban, akiket ez a bejelentés korántsem lepett meg, kijelentették: amennyiben a hadsereget megmozdítják, menthetetlenül felbomlik, rázúdul a hátországra és anarchiát csinál.4 6 Br. Waldstätten vezérőrnagy, a hadműveleti osztály főnöke azonban meggyőzte őket a tervezett kiürítés szükségességéről, mivel annak külpolitikai következményei biztatóknak Ígérkeztek.47 YValdstätten érveinek hatására a vezérkari főnökök nemcsak a visszavonulás útvonalát határozták meg, hanem a terveket is kidolgozták és úgy döntöttek, hogy valamennyi magasabb parancsnokság október 15-ének éjszakájáig írásban is megkapja az arra vonatkozó parancsokat. A kiürítést elrendelő és végrehajtó parancsok október 16-ig meg is érkeztek a csapatokhoz. A parancsok szerint a tiroli arcvonal 10. hadseregének főhadiszállásán tüstént megbeszélést tartottak a 10. és 11. hadsereg magasabb parancsnokai,4 8 és október 17-re elrendelték a megszállt területek kiürítésének megkezdését, ami a mondott napon meg is történt. A kiürítés végrehajtásának azonban iszonyatos következményei lettek: egész ezredek bomlottak fel és rendetlenül, fegyveresen özönlöttek hátrafelé. Az arcvonalparancsnokság ezek után a kiürítési parancsokat azonnal visszavonta és a még megbízhatónak mutatkozó alakulatokkal a visszaözönlők útját lezárta, illetve igen nagy erőfeszítéssel az eredeti állásokba terelte vissza. A hadvezetőség mindenről értesülve azonnali hatállyal letiltotta a csapatok bármilyen megmozdítását s úgy döntött, hogy az ellenség 1918 nyara óta várt nagy támadását az eddigi állásokban próbálja meg felfogni.49 — A kiürítés kudarca a Hadseregfőparancsnokságnak a fegyverszüneti és béketárgyalások megindításával kapcsolatos eddigi számításait halomra döntötte. S ebben a főszerepet a fegyveres erő nagy többségét kitevő délnyugati hadsereg játszotta, amely október 24-én, az olasz offenzíva megindulásakor, számos alakulatának nyílt lázadásá-46 StAW: PA. I. 966. Krieg—25/33: Telefonjelentés Berlinből Nr. 16333-1918. okt. 11., a német jegyzék szövegét idézi Kerchnawe : i. m. 46. oldalon: „Die deutsche Regierung erklärt sich im Einvernehmen mit der Österreichisch-Ungarischen Regierung bereit, zur Herbeiführung eines Waffenstillstandes den Räumungsvorschlägen des Präsidenten zu entsprechen." 46 ÖULK VII. köt. 587 — 588. 1. 47 Waldstättent a KÜM feltehetőleg informálta a dániai osztrák-magyar külképviselet távirati jelentéséről, amelyben a német válaszjegyzék megérkezése után kialakult viszonylag barátságosabb antant és amerikai magatartásról volt szó. Ld. StAW: PA. I. 966. Krieg—25/33: Telegr. Nr. 55/p. c. 48 József főherceg: i. m. VII. köt. 474. 1. 49 ÖULK VII. köt. 588. 1.
