Századok – 1969

Tanulmányok - Hajdu Tibor: Az 1918 októberi polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság története kutatásának újabb eredményei 287/II–III - L. Nagy Zsuzsa: Az 1918 októberi polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság története kutatásának újabb eredményei 287/II–III

1918-19 KUTATÁSÁNAK ŰJAB 13 EREDMÉNYEI 301 csak a salgótarjáni medencében volt, érthető okból. A tatai szénvidéken 18% körül volt a visszaesés, a főváros, illetve Esztergom környékén, Brennbergbányán minimális emelkedés is kimutatható. A Budapestre szállított szén azonban a blokád miatt alig haladta meg az előző év azonos időszakában nyilvántartott mennyiség felét. Természetesen adódik a Tanácsköztársaság és Szovjet-Oroszország gazdaságpolitikájának összevetése. Ennek kapcsán már régebben is felmerült a kérdés, hogy a Tanácsköztársaság gazdasága megfelel-e a hadikommunizmus ismérveinek. Nézetem szerint a Tanácsköztársaság gazdaságában feltalálható sok rokon vonás az oroszországival, de hadikommunizmusról mégsem beszélhetünk. Egyrészt nem volt szükség rá: nem volt olyan nagy az ínség, másrészt nem volt lehetséges: a külső nyomás és a belső ellenforradalom ereje, a munkás-paraszt szövetség gyengesége a javak elosztása terén nem tett lehetővé hasonló radikalizmust. Annál gyorsabb volt a szocializálás üteme, nemcsak a rendeletekben, de még a természetszerűleg valamennyire elmaradó végrehajtásban is. Tehát hadikommunizmus helyett pontosabb a szocializmus haladéktalan, ugrásszerű megvalósításának gazdaságpolitikájáról beszélni. A rendelkezésemre álló idő kevés volt a Tanácsköztársaság történetének részletes méltatására és elemzésére, csupán néhány fontosabb témára próbáltam utalni. A következő felszólalások azonban bizonyosan sokkal gazdagabb képet fognak rajzolni az 50 éve végbement nagy forradalomról. Befejezésül néhány olyan feladatot említenék meg, amelyeknek elvégzése jórészt még előttünk áll. Miután a párttörténet, a hadtörténet, a külpolitika feltárása terén jelentős eredményeket értünk el, ideje lenne tüzetesebben megvizsgálni a forradalom belső struktúráját, túlmenve az olyan általános fogalmakon, mint munkásosztály vagy kispolgárság, sokoldalúan, ha úgytetszik, a történeti szociográfia fegyvertárát is igénybevéve tisztázni a magyarországi társadalom szerkezetét és mozgását, megalapozva mind a politikai irányzatok bázisának pontos meghatározását, mind az életmód, az életszínvonal, a termelési mód alakulásának részletes és összetett vizsgálatát. Különösen a falusi és városi kispolgárság összetétele áll még tisztázatlanul előttünk, néhány érdekes kezdeményezés után is. Meg kellene vizsgálni a társadalom politikai arculatát alapvetően meghatározó termelési viszonyok mellett az olyan más tényezők érvényesülésének arányát, mint a nemzeti, vallási struktúra, az állam külön helye, konkrét helyzetekben létrejövő ideiglenes erőcsoportok kialakulása. A helytörténetírás művelése is hozzájárulhat ebhez és más kérdések megoldásához is, ha sablonok vagy kuriózumok felvázolása helyett az általános és a konkrét, a szándék és a megvalósulás viszonyának tudományos vizsgálatára törekszik. Végül, ismereteink jelenlegi fokán, égető szükséggé vált a külföldi levéltári és más források, valamint a külföldi történetírás eredményeinek jobb megismerése és kritikai vizsgálata. Ez viszont nem képzelhető el a korszakkal foglalkozó külföldi kollégáinkkal való nem formális, hanem alkotó együttműködés nélkül. / * A magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulója alkalmából tartott tudományos ülésszakon (1969. márc. 17—19.) elhangzott referátum. Századok. 1969/2—3.