Századok – 1969
Tanulmányok - Hajdu Tibor: Az 1918 októberi polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság története kutatásának újabb eredményei 287/II–III - L. Nagy Zsuzsa: Az 1918 októberi polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság története kutatásának újabb eredményei 287/II–III
300 HAJDÚ TIBOB, őt most a proletárdiktatúra megmaradásának a kérdése érdekli."5 Kun, aki akkor vitatkozott Landlerrel, évekkel később maga is elismerte: „Magyarországon a mezőgazdasági lakosság nyomására kénytelenek voltunk a szabadon álló telkeket, házhelynek szétosztani és meg vagyok győződve arról, hogy ha megtartjuk a hatlamat, kénytelenek lettünk volna a földet is felosztani, ahogy ez Oroszországban történt."6 Régebben szokás volt a forradalom hibáit különböző vezetői, elsősorban legkiemelkedőbb alakja: Kun Béla bűnéül felróni, illetve azt bizonygatni, hogy tapasztalatlanok voltak, nem tanultak még eleget. Lehetséges, hogy a Tanácsköztársaság egyes vezetői személyesen valóban „fejlődtek" később. A történelem általában azt bizonyítja, hogy az igazi nagy forradalmak kiváló vezetőket állítanak előtérbe, akiknek egy része idővel elpusztul vagy az ellentétek, egyéb okok miatt félrevonul és a békésebb körülmények között helyükre kerülők többsége inkább végrehajtó, szervező, mint kezdeményező. Akárhogy is van, bizonyos, hogy a Tanácsköztársaság vezetői, néhány kivételtől eltekintve, kiváló emberek voltak. Minél jobban megismerjük a Tanácsköztársaság építőmunkájának részleteit, annál nagyszerűbben bontakozik ki az a hatalmas romboló és építő munka, amelynek más körülmények között a kitervelésére is kevés lett volna 133 nap. A valóban nem csekély hibák az első hetektől eltekintve óriási és egyre növekvő külső nyomás következményei — ez a nyomás roppantotta végül össze a magyar kommünt és a vereség „belső" okai nagymértékben e külső nyomás következményei. A forradalom hatalmas energiákat szabadított fel. Elsősorban a forradalmi nép alkotó erejét, de a társadalmi haladás szolgálatába állította a forradalommal szimpatizáló vagy éppen csak mindenkori kötelességét becsülettel teljesítő értelmiséget is. Különösen a kultúra területén volt ez így, hiszen a 6 7-es polgárosulás itt hagyott meg legtöbbet a feudalisztikus felfogásból s a kultúra terén fonódtak össze leginkább a két forradalom feladatai. Nem véletlen, hogy a közoktatásügyi tárca volt az egyetlen, amely március 21-én sem cserélt gazdát. Minden területnek megvolt a maga vezérkara és az évszázados elmaradást orvosló programja, amelyet felajánlott a forradalomnak, úgyhogy az ezek megvalósítására fordított eszközök sem anyagi, sem más téren nem álltak arányban a forradalom lehetőségeivel. A Tanácsköztársaság gazdasági életének vizsgálata eléggé elmaradt, bár vannak értékes publikációk. Űgy vélem, e hiány pótlása során nélkülözhetetlen lesz a hozzáférhető termelési adatok összegyűjtése, de mégsem ez a legfontosabb, hiszen gazdasági téren négy és fél hónapra elsősorban a tulajdonviszonyokban és az organizációban beállott változások, másodsorban az elképzelések és tervek, csak harmadsorban az átmenetinek tekintendő termelési eredmények a jellemzőek. Annál inkább, mert a termelést gátló körülmények, a nyersanyag és szénhiány, az áttérés a hadigazdálkodásról béketermelésre, az infláció, általános gazdasági válságra vezető európai jelenségek voltak. A magyarországi sajátosságok közül is első helyen áll a háború és az antant blokádja. Egy alapvető termelési ág, a szénbányászat, pontos statisztikája áll rendelkezésünkre. Eszerint az év első negyedéhez képest jelentős visszaesés 5 Szántó Béla: AMagyar Tanácsköztársaság. Kézirat a Pl Archívumában. "Kun Béla beszéde a Komintern VB 1925-ös plénumán. Pl Archívum, Kungyűjtemény.
