Századok – 1969
Krónika - Beszámoló Betlen Oszkár kandidátusi disszertációjának vitájáról (Csurdi Sándor) 275/I
KRÓNIKA 275 tulajdonnal rendelkező bányászok sorolhatók, a bányász-agrárproletárokat tévesen kapcsolja a szerző ehhez a kategóriához. Befejezésül az opponens leszögezte, hogy a disszertáció szerzőjét a kandidátusi tudományos fokozatra alkalmasnak tartja. Szekeres József válaszában először is köszönetet mondott az opponensek fáradozásáért, s külön kitért Berend T. Ivánnak az átdolgozáshoz nyújtott segítségére. Hangsúlyozta, hogy az elhangzott bírálatokkal teljes mértékben egyetért, egyes kérdésekben azonban szükségesnek vél bizonyos tájékoztatást. . » A dolgozat „színvonalingadozását" részben maguk az események intenzitásának különbözősége magyarázza, de döntő hatást a feldolgozásra e tekintetben a forrásanyag értéke és mennyisége gyakorolt. Míg a DGT pécsi bányáira vonatkozó anyag Bécsben, az 1940-es országos sztrájkról rengeteg adalék a vezérkari főnökség iratai között ránk maradt, a többi forrás jórésze az Iparügyi Minisztérium irattárával együtt 1945-ben megsemmisült. A bányászszakszervezet taglétszámának és befolyásának visszaesése még a 20-as években megindult, s a KMP és az SzDP 1929-es összeütközése és mindkét párt hibái következtében egyre nagyobb méreteket öltött. A bányásztömegek csak egyes alkalmakkor fogadták el a szakszervezeti vezetőket képviselőiknek. Még ez a viszonylagos megbecsülés is szertefoszlott az 1937-es pécsi kudarc után. Ekkor nyílt meg az út a nyilasok számára, akiknek szerepe 1940-ig fokozatosan nőtt — magyarázatul szolgálhat még a kormány szociális engedményeivel párosult jobboldali demagógia s a fasizmus nemzetközi előretörése —, majd az általános sztrájk után visszaesik, s 1942-től ismét a baloldali eszmék kerülnek előtérbe a bányászok között. Babies András észrevételeire válaszolva elmondotta, hogy a kifogásolt „évszázadok" kifejezést valóban csak az utolsó két évszázadra értette (bár van egy adat XVI. századi magyarországi kőszénhasználatról is). A jobbminőségű külföldi szén versenyét csak vámrendszabályokkal lehetett korlátok között tartani: így sikerült elkerülni a tömeges munkanélküliséget pl. a gazdasági válság éveiben. Hasonló intézkedésekre a lehetőség már az első világháború előtt megvolt. A szakmánybérek megállapításánál voltak visszaélések: azonos munkákra sokszor eltérő bért állapítottak meg a munkáltatók. A büntetések kérdésében Teleki Pál miniszterelnök egy, Horthy Miklós titkos iratai között közölt levelére lehet hivatkozni, amelyben a katonai parancsnokok önkényes és értelmetlen büntetései ellen tiltakozott. Végül a kétlaki bányászok kategóriájába mindenki beletartozhat, aki, akár saját, akár idegen földön rendszeres mezőgazdasági munkát kénytelen végezni ; ellenben azokat a bányászokat, akiknek a bánya állandó megélhetést biztosított, s mellékesen, a családi szükségletekre műveltek meg — családi alapon — egy kis földet, nem lehet közéjük sorolni. Szekeres József ezután köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik munkája ekészüléséhez segítséget nyújtottak. A Bírálóbizottság az opponensi vélemények és a vita alapján javasolta a Tudományos Minősítő Bizottságnak, hogy Szekeres Józsefnek a történelemtudományok kandidátusa fokozatot ítélje meg. Rarta Gábor Bellen Oszkár „Az egységfrontmozgalom és a harc a munkásosztály egységes forradalmi pártjáért (1933 —1937)" című kandidátusi disszertációját 1967. december 19-én vitatták meg. Balogh Sándor kandidátus opponensi véleménye bevezetőjében a témaválasztás időszerűségét és fontosságát hangsúlyozta, majd rátért a részletes elemzésre. Az értekezés két, egymással szorosan összefüggő kérdéskört vizsgál: a kommunista pártok egységfront-politikáját és az egységes párt megvalósítására irányuló erőfeszítéseket; mégpedig oly módon, hogy a téma jelenlegi felfogásának nehézségeit eredményesen küzdi le. Nem bocsátkozik felesleges ismétlésekbe, már ismert tények részletes fejtegetésébe: az egységfront problematikáját a munkásosztály egységes pártjának létrehozása szempontjából tárgyalja. így olyan új megállapításokkal gazdagítja a téma hazai és nemzetközi marxista irodalmát, melyek feltétlenül figyelemre méltók. Az értekezés megírásához a szerző gazdag forrásanyagot használt fel: a sajtó- és könyvészeti anyag mellett alaposan tanulmányozta az MSzMP KB Párttörtóneti Intézetének Archívuma, a lengyel és a szovjet levéltárak témára vonatkozó és elérhető doku-18*
