Századok – 1969

Krónika - Beszámoló Szekeres József kandidátusi disszertációjának vitájáról (Barta Gábor) 271/I

274 KRÓNIKA hogy a szerző eltekintett attól, hogy minden egyes időszakban minden egyes bányavidékről írjon: mindig csak azt a területet emeli ki, amelyik a legfontosabb szerepet játszotta az illető időszak bányászmozgalmaiban — pl. az 1934. és következő években Pécs, a 30-as évek végén az észak-magyarországi bányák stb. így a disszertáció első formájáról alkotott kritikai észrevételek lényege érvényét vesztette. A munka legkiemelkedőbb része a szakirodalomban eddig nem tárgyalt 1940. évi országos bányászsztrájk részletesen dokumentált, alaposan elemzett bemutatása. A korszak e legjelentősebb sztrájkharcát egyaránt hibás volna csak mint ösztönös forradalmiságból fakadó mozgalmat látni, vagy csak a nyilasok részvétele szempontjából megítélni. A disszertáció sikerrel tárja fel a tényeket, s kitűnően ábrázolja a bérharcként induló küzdelem politikai összefüggéseit. Megvilágítja továbbá, hogyan tért le a bányászmozgalom a helyes útról, s miként talált vissza az osztályórdekeinek megfelelő tevékenységhez. A mintegy 90 oldalnyi fejezet teljes egészében kiérlelt, magas szintű történészmunka. Igaz, a mű többi részében néhol még most is érezhetők egyenetlenségek; pl. a harmincas évek és a szovjetellenes háború időszakát vizsgáló fejezetek az egyre elkeseredettebb harcokkal párhuzamosan szinte szétolvadó szakszervezet hanyatlása okaiból csak a szociáldemokrata vezetés problémáját elemzi részletesen, a többi tényezőről, mint az új bányászgenerációk jelentkezése, a nyilas demagógia, csak bekezdésnyi utalásokból értesülünk. A bírálatnak a disszertációval szembeni legfőbb észrevétele az lehet, hogy nem elég megállni az események közvetlen okainak és hatásainak vizsgálatánál, hanem a szó korszerű értelmében vett társadalomtörténeti elemzésekre, szociológiai módszerekkel kiegészített vizsgálódásokra is szükség van. Ez viszont nem-jellemzi minden részében a disszertációt. A mérleg megvonása ennek ellenére könnyű ós egyértelmű: a hatalmas anyag feltárása s ennek segítségével a bányászok harcainak történeti hitelű bemutatása egyaránt kiemelkedő tudományos érdem. Sikerült alapos elemzéssel bemutatni a bonyolult ellentmondások hatásait, az 1940-es sztrájk alapjait, a szakszervezeti mozgalom történetének egy részét. Mindez együtt olyan tudományos újdonság, ami kellő alapot ad a kandidátusi fokozat, elnyerésére. fíabics András opponensi véleményének elején ismertette a disszertáció szerkezetét, s megállapította, hogy a munka négy fejezete felölel minden olyan kérdést, amely hazai bányamunkásságunk tevékenységét, törekvéseit magyarázza és indokolja. A munka szerzője a bányamunkásmozgalom problémáiban specialista, számos hasonló témakörből írt művét ismerjük. Az értekezés vezérfonala a bányászszakszervezet története, ennek révén kapcsolhatta be a jelölt a tárgyalásba az SzDP tevékenységét, a rezsim bomlasztásra törő erőfeszítéseit, a jobboldali munkásszervezkedést stb. A szerzőnek a szerkezeti egység érdekében alkalmazott módszeres eljárása külön kiemelendő; s jól koncentrálja figyelmét az időszakonként legexponáltabb bányavidékekre is. A munkában a bányászmozgalom szintetikus jellemzését is megkapjuk. Az apparátus is minden vonatkozásban kielégítőnek mondható. Három érdekes specifikumot külön érdemes kiemelni: a kommunistáknak és a baloldali szociáldemokratáknak a bányászok között végzett tevékenységére vonatkozó konkrét eredményeket; a bányászok leghatásosabb fegyverének, az ismétlődő éhségsztrájkoknak és visszhangjuknak elemzését; és végül az 1940-es széleskörű sztrájkhullám első teljes igényű történeti feldolgozását. A tanulmány eredményeinek finomítására néhány apróbb észrevételt szükséges csak tenni. Szénbányászatunk múltját túlzás évszázadokkal mérni. Vitatható az az állítás, hogy az első világháború előtt indokolatlan lett volna szónimportunk: mennyiségileg és minőségileg is rá voltunk szorulva a külföldi — olcsóbb — szénre. Magyarországon a szénbányavállalatok legmagasabbszintű formája a tárgyalt időszakban még nem a tröszt, csak a kartell és a szindikátus. Azt a megállapítást, hogy nálunk az alacsony munkabérek közvetlen gátját képezték a gépesítésnek, csak azzal a megszorítással lehet elfogadni, hogy természeti adottságaink még jelenleg is akadályozzák a legmagasabb szintű gépesítést. Hogy a bányavállalatok többszörös hasznot húztak a saját élelemtárak (magazinok) felállításával, ez igaz, de sok esetben a munkások számára is előnyösnek bizonyult azok működtetése (alacsonyabb árak, folyamatos ellátás stb.). A bányászkeresetek változó jellegét a szerző ismételten a szakmánybérek állandó változtatásával magyarázza, ez a forma azonban a földalatti munka sajátságaiból fakad, s máig is érvényben van; éppen ezért a bérharcokban a minimális bór megállapításának követelése sokkal fontosabb volt. A büntetésekkel kapcsolatban felhozott példák némelyike inkább patologikus eset, mint általánosítható jelenség. A kétlaki bányamunkások közé csak a föld-