Századok – 1969

Krónika - Nemzetközi konferencia a feudalizmus felszámolásáról (Benda Kálmán–Niederhauser Emil) 268/I

270 KRÓNIKA kóppen minden kantonban kissé másképp zajlott le a felszámolás. W.v. Hippel (Heidelberg) Németország esetét tárgyalta, részletesebben voltaképpen csak Poroszország és Ausztria fejlődését. Megállapította, hogy a bruttó paraszti jövedelemnek mintegy 30 — 40%-át tették ki a földesúri szolgáltatások. Utalt a Grundherrschaft és a Gutsherrschaft különbözőségére, ami újabb terminológiai vitát váltott ki, hogyan lehetne a két kifejezést pontosan kifejezni franciául. Benda Kálmán felszólalásában arra utalt, hogy az osztrák jobbágyfelszabadítás kérdését jobb volna a közép-európai országokkal együtt tárgyalni. Hippellel szemben, aki tagadta, hogy Németországban a XVIII—XIX. század fordulóján lett volna parasztfelkelés, Soboul 1813—14 felzendülésére mutatott rá, ahol a szociális elégedetlenség nemzeti jelszavak mögött húzódott meg, ami arra figyelmeztet, hogy a nemzeti tényezőt is figyelembe kell venni. K. D. Tennesson (Oslo) a dán, svéd és norvég fejlődést elemezte: Dánia a legközelebb áll a kelet-európai típushoz, Svédországban erős az állami parasztság, amely az országgyűlésen a negyedik rendet alkotja, Norvégiában voltaképpen nincs jobbágyrendszer. A vita a mezőgazdasági forradalom és a feudalizmus felszámolása közti összefüggés általános kérdését vetette fel: a felszámolás többnyire előfeltétele a mezőgazdasgi forradalom kibontakozásának. A következő nap délelőttjén A. Dominguez Ortiz (Granada) Spanyolország viszonylatában is erősen hangúlyozt.a az egyes tartományok közti különbségeket és a felszámolás elhúzódását. A vita kiemelte, hogy az ancien régime végén itt a földesúri szolgáltatások már nem voltak súlyosak, de, mint Soboul figyelmeztetett rá, a föld polgári tulajdona volt itt a lényeges, ti. nagyrészt a földesurak kezében maradt. P. Vilar (Párizs) a katalániai fejlődést ismertette: a parasztok itt még a XIX. században is ragaszkodnak a régi rendszerhez, carlisták, ennek okait még kutatni kellene. A gazdag parasztság a feudalizmus híve volt, a burzsoázia is, mert földbirtokokat szerzett. A tengerparti területen a feudális terhek jelentéktelenek voltak. A vita arra utalt, hogy az itteni fejlődés a németalföldire emlékeztet, ahol a gazdasági fejlődés vezetett a rendszer elhalására. A. Silbert (Clermont-Ferrand) a portugál fejlődóst mutatta be, mint az elmulasztott agrárforradalom tipikus példáját. A felszólalók arra utaltak, hogy a rendszer felszámolása 1811 után kezdődött, tehát a francia példa is szerepet játszott benne. Benda Kálmán utalt a kelet-európai típussal való erős hasonlóságra: a részleges felszámolásra, a felvilágosult abszolutizmus szerepére és a felszámolás felülről való megvalósítására. A délutáni ülést a tengerentúli országok kérdéseinek szentelték. Ch. Verlinden (Gand — Róma) az egész amerikai kontinens problémáit felvető előadásában a keresztes hadjáratot tekintette előzménynek, ennek nyomán a spanyol és portugál, meg francia gyarmatosítás az európai hűbériség rendszerét ültette át Amerikába. A vitában felszólalók arra utaltak, hogy a kereskedelmi társaságok telepítésein nem lehet feudális jellegű birtokról beszélni. R. R. Palmer (Princeton) az Egyesült Államok kérdését vetette fel. Itt még a holland köztársaság gyarmatain is találhatók hübérbirtokok. A restauráció idején létrejött angol telepeken feudális rendszert akartak bevezetni, ez azonban nem sikerült teljesen, de jelentékeny arisztokrata elem volt a keleti partvidéken. Beljebb, a szabad földeken ez már nem honosodott meg. J. P. Wallot (Montreal) a kanadai fejlődésről számolt be, a francia telepítés bizonyos feudális elemeket vezetett be, ezeket áz angol uralom számolta fel, de a lakosság éppen francia jellegük miatt ragaszkodott hozzájuk. A feudális jellegű sáv kezdettől fogva korlátozott volt, azon túl itt is szabad földek terültek el, s a betelepítés olyan ütemben folyt, amilyen ütemben a feudális maradványokat felszámolták. A vitában Soboul utalt arra, hogy a gyarmati területeken a nemzeti és gazdasági-társadalmi tényező még nehezebben választható el egymástól. F. Mauro (Párizs — Nanterre) a brazíliai helyzetet ismertette, ahol csak részben beszélhetünk feudális viszonyokról, a portugálok ugyanis középkori fogalmakat és kifejezéseket használták már új, kapitalista jellegű realitásokra. À spanyol gyarmatosítás sokkal feudálisabb jellegű volt. A vita során Brugmans felvetette ezt, hogy meg kellene konstruálni a feudalizmus modelljét, a felszólalók többsége azonban azt egyelőre legalább is korainak tartotta, legfeljebb a feudalizmus felszámolásának a modelljét tartották megvalósíthatónak. A kérdés még tovább is gyűrűzött, mert egyes felszólalók szerint voltaképpen mindenütt feudalizmus volt, tehát az ázsiai és afrikai országok példáját is meg kellene vizsgálni. Ezt a felfogást azonban szintén számosan ellenezték. Az utolsó napon kerültek sorra a kelet-európai országok. Délelőtt К. Mejdfická (Prága) a csehországi jobbágyfelszabadítás menetét ismertette, Benda Kálmán áttekintést adott a magyarországi feudalizmus rendszeréről а XVIII. században, Niederhauser Emil a magyarországi jobbágyfelszabadítást ismertette, s összevetette a kelet-európai és balkáni típussal. D. Berindei (Bukarest) a feudalizmus felszámolását a román fejedelemségekben igen szélesen értelmezte, s tulajdonképpen a román egység és függetlenség megvalósulásának keretébe ágyazta be. Az előadásokhoz együttesen fűződő vitában ismét fel-