Századok – 1969

Krónika - Beszámoló Szekeres József kandidátusi disszertációjának vitájáról (Barta Gábor) 271/I

KRÓNIKA 271 vetődött a tipologizálás kérdése, olyan vélemény is elhangzott, hogy éppen a közép-európai területen (a felsorolt országokat a program is és a felszólalók egy része Közép-Európának nevezte összefoglalóan) lehetetlen a tipologizálás, mert azt is nehéz megállapítani, milyen alapon különböztetjük meg az egyes területeket, földrajzi kritériumok szerint tipologizálunk-e stb. Az előző délutáni vitához kapcsolódva pedig felvetődött az amerikai kivándorlás kérdése, amely egyesek szerint éppen a felszámolással függött össze (a földnélküliek vándoroltak ki), mások viszont arra utaltak, hogy a kivándorlás célja éppen a tengerentúli feudális rendszerbe való integrálódás volt. A délutáni ülésen R. Portai (Párizs) saját előadását és P. G. Rindzjunszkij (Moszkva) előadását foglalta össze, az első az oroszországi helyzetet mutatta be az 1861-es reform előtt, a második a reform gazdasági-társadalmi következményeit. A vita elsősorban a japán fejlődéssel való hasonlóságokra mutatott rá. B. Leánodorski (Varsó) a három lengyel területen mutatta be a jobbágyfelszabadítás menetét és utalt össznemzeti jelentőségére. A vita nagyrészt itt is, mint a délelőtti ülésen, inkább egyes kérdésekre és feleletekre korlátozódott. Az ülésszakot az egész konferenciát megszervező J. Godechot, a toulouse-i egyetem bölcsészkarának dékánja zárta be. Elsősorban a további teendőkre utalt : pontos terminológiát kell kidolgozni, ezért is fontos a tervezett soknyelvű terminológiai szótár, amelyet a konferencia anyagának mellékleteként adnak majd ki. A tipologizálás is fontos, bár utalt ismételten a nehézségekre, és hangsúlyozta, mennyire fontos az országos sajátosságok kiemelése. A gazdasági-társadalmi struktúra mellett ki kell terjeszkedni az állam, a politikai intézmények vizsgálatára is. Igen fontos a feudális terhek kvantifikáló kimutatása. A felszámolás előtti helyzet ós a felszámolás módozatainak a tipológiája mellett ki kell dolgozni a felszámolás következményeinek a típusait is (a nagybirtok fennmaradása vagy teljes megszűnése, a gazdálkodásban megmutatkozó következmények stb.). A további kutatások elősegítésére ő is csatlakozott ahhoz a már korábban felvetett és a résztvevők egyik csoportja által konkréten is megfogalmazott javaslathoz, hogy hozzanak létre egy nemzetközi bizottságot, ennek a feladata lenne a továbbiakban az egész problematika kidolgozása és a kutatások összehangolása. Ehhez a konferencia előkészítő bizottságot választott, ennek tagjai Ii. Devleeshouwer, J. Godechot, A. Soboul, P. Villani és J. P. Wallot, Benda Kálmán. A konferencia egészében hasznosnak mondható, mert számos ország eltérő sajátosságainak a vizsgálatát tette lehetővé, ezáltal kitágította a látóhatárt, és legalább is felvetette az összehasonlítás, tipologizálás, modell-alakítás igényét, ha erre nézve nem is hozott eredményeket. Ugy kell tekinteni, mint első lépést; a továbbiakban véleményünk szerint éppen az összehasonlító módszer alkalmazásával lehet majd újabb eredményeket elérni. Benda Kálmán—Nieder hay ser Emil BESZÁMOLÓK SZEKERES JÓZSEF ÉS BETLEN OSZKÁR KANDIDÁTUSI DISSZERTÁCIÓINAK VITÁIRÓL Szekeres József: „A magyar bányamunkásság harcai 1934—1944" című kandidátusi értekezésének nyilvános vitája 1967. október 18-án folyt le. A disszertáció bevezetője röviden foglalkozik a hazai szénbányászat kialakulásával, minőségileg és mennyiségileg jellemzi a magyarországi kőszeneket, a bányászati vonatkozású természeti adottságokat, a hazai kőszén piacviszonyait, a magyarországi bányakapitalizmus kialakulása és megerősödése során a bányászat megszervezését, a bányatőke és a fináncoligarchia összenövését, az állami szónbányászat fejlesztésére irányuló törekvéseket, a bányavállalatok szerepét a magyar közgazdasági életben stb. Az első fejezet a gazdasági világválság alatt hozott munkásellenes intézkedések és a már jóideje hanyatló szakszervezeti élet ezzel kapcsolatos kisebb fellendülésének tárgyalásával kezdődik. Az SzDP és a KMP egyaránt hibás taktikája azonban hamarosan további bomlást idézett elő a bányászmozgalmakban is. A pécsi bányavidék — a Dunagőzhájózási Társaság bányái — 1934-es sztrájkharcai szolgáltatják a legjellemzőbb példákat a folyamat lezajlására. Ez esztendőre itta bányászok bére 40 — 50%-kal zuhant, alacsonyabbra a válság előtti szinthez képest. A fokozódó elkeseredés kiváltotta szervezkedés és sztrájkok végül is Vasas, Meesekszabolcs és Pécsbányatelep nagy földalatti éhségsztrájkjába torkolltak. Ezt tekinthetjük a következő évek munkásmegmozdulásainak kiindulópontjául. A szociáldemokrata vezetés azonban képtelen volt a sikeres sztrájk