Századok – 1969

Krónika - Nemzetközi konferencia a feudalizmus felszámolásáról (Benda Kálmán–Niederhauser Emil) 268/I

KRÓNIKA 269 A délutáni ülésen J. Nicolas (Montpellier) a Savoyában 1771 —1792 közt végrehajtott, a magyarországi önkéntes örökváltságra emlékeztető reformról adott igen részletes képet. A. Soboul (Párizs) módszertani kérdésekre összpontosította a franciaországi feudális szolgáltatásokról szóló előadását, a legfontosabb kutatási feladatnak azt látta, hogy országos jellegű forrásanyag alapján meg kell vizsgálni, milyen volt a parasztok összjövedelmén belül a földesúri szolgáltatások aránya. A vita itt elsősorban a felhasználható forrásanyag jellegével foglalkozott. M. Bouloiseau (Párizs) a földközösség kérdését vizsgálva megállapította, hogy elsősorban a birtoktalanok voltak érdekelve fenntartásában. A forradalom elősegítette a földközösség felbomlását, s ezzel hozzájárult a falu elnéptelenedéséhez. A következő nap délelőttjén M. Bordes (Nice) Laverdy 1764—1771 közti municipális reformját ismertette, a hozzászólások során annak a tisztázását kívánták, mennyire hatott ez a reform Turgot reformjaira. D. Ligou (Dijon) Bourgogne tartomány helyzetét vizsgálta a XVIII. században, ahol sokkal archaikusabb volt a feudális rendszer, fennállt a mainmorte, sőt a földesurak egyes helyeken még növelték is a kizsákmányolást. A vita során E. Labrousse (Párizs) azt hangsúlyozta, hogy a feudalizmus súlyosabb formáinak fennmaradása mindig együtt jár a gazdasági elmaradottsággal. L. Trénard (Lille) az északi francia tartományok helyzetét vizsgálta a XVIII. században, itt különösen a jogi ismérvek fennmaradását emelte ki. A feudális terhek itt is súlyosak, még a servage nyomai is megvannak. 1789-ben a cahiers de doléances mégsem kívánják a feudális rendszer felszámolását, ahogy az a vitában kiderült, alkalmasint azért, mert összeállításukban a földesurak és a papok is részt vettek. A délutáni ülésen elsőnek P. Léon, В. Bonnin, J. P. Daviet, M. Durand ós 0. Sabotier kollektív munkája került megvitatásra, amely Délkelet-Franciaország helyzetét mutatta be, kiemelve a földrajzi változatosságnak megfelelően a feudális terhek sokféleségét és a polgári kézben levő földbirtok szinte teljes hiányát. Soboul hozzászólásában azt hangsúlyozta, hogy a sokféleség ellenére mégis vannak egységes vonásai a rendszernek egész Franciaországban. R. Devleeshouwer (Brüsszel) a belgiumi fejlődést vizsgálta, rámutatott arra, hogy itt a feudális terhek а XVIII. század végére már nagyon csökkentek, a parasztság jómódú volt, ezért nem forrongott. A vitában a hozzászólók kiemelték, hogy már а XVII. században a feudális szolgáltatások nagyrészét a parasztok megváltották, Labrousse szerint egyenesen a prosperitás nyomására. A parasztság a francia megszállás idején ragaszkodott a fennálló rendhez, éppen jómódú mivolta miatt. Benda Kálmán hozzászólásában azt emelte ki, hogy II. József reformjaival itt sem kívánta a feudális rendszer felszámolását, csak korszerűsítését. I. J. Brugmans (Amsterdam) Hollandiára vonatkozólag hasonló helyzetről számolt be: a feudális terhek nem súlyosak, különben is a lakosság 2/3-a а XVIII. század végén már városi. A két előadással kapcsolatban az elnöklő R. Mousnier (Párizs) kérdései nyomán újból felvetődött a terminológiai vita arról, mi is értendő feudalizmuson, Mousnier csak a szűkebb, jogi értelmezést kívánta érvényesíteni, a legtöbb hozzászóló azonban az előző napi vitán kifejtett kettős értelmezést javasolta. November 14-én délelőtt az előző napról elmaradt másik holland vonatkozású előadás hangzott el J. Haaktól (Hága), aki a francia uralom alatt végrehajtott felszámolást részletezte. A vitában Niederhauser Emil javasolta, hogy a felszámolás, ill. a felszámolás előtti gazdasági-társadalmi struktúra bizonyos tipologizálását kellene a konferencián megvalósítani, nem csupán egyes országok sajátosságait kimutatni. A javaslatot többen támogatták, Soboul figyelmeztetett arra, hogy csak a felszámolás módozatainak a tipologizálásáról lehet már most beszélni (felülről vagy alulról törtónik-e a felszámolás, teljes vagy csak részleges a földtulajdon tekintetében), a struktúra típusainak a megállapítására inkább csak a konferencia végén kerülhet sor. A. Massafra (Bari) a Nápolyi Királyság nagybirtokainak a helyzetét elemezte, s rámutatott arra, hogy a XVIII. század végén a feudális nagybirtokosok még komoly gazdasági és politikai erőt képviseltek. P. Villani (Bari) előadása eredetileg csak a Nápolyi Királysággal foglalkozott, de felszólalásában egész Itáliára is kitért, hangsúlyozta itt is az egyes országrészek eltérő vonásait. A felszámolás csak az 1860-as években fejeződött be, s akkor sem volt teljes, mert nem szüntette meg a nagybirtokot. A vita Itálián túlmenően a paraszti ipar kérdését vetette fel, amely a paraszti jólét fontos forrása volt számos országban. Soboul a nemesség súlyára utalt, s ezzel magyarázta, hogy a felszámolás itt kompromisszum útján történt, ezért fontosnak tartotta az állam szerepének vizsgálatát. A délutáni ülésen J. Suratteau (Dijon) a baseli püspökséghez tartozó Porrentruy példáját vizsgálta, itt az erdő tette ki a földbirtok legjelentősebb részét, a parasztok ezt közösségi földként a maguk számára követelték, a francia megszállók viszont a püspök jogaira hivatkozva állami birtokká nyilvánították. Utalt arra, hogy Svájcban tulajdon-