Századok – 1969

Krónika - Nemzetközi konferencia a feudalizmus felszámolásáról (Benda Kálmán–Niederhauser Emil) 268/I

268 KRÓNIKA alapvetése. Egy másik előforduló hibás felfogás a VII. kongresszus után következő időszakot az előző időszak teljes tagadásaként és csak tagadásaként fogja fel. Ezt az álláspontot támogatja tulajdonképpen az is, ha a német fasizmus feliilkerekedésónek egyetlen okát a munkásmozgalom hibáiban látják, s az is, ha a kommunista és a szociáldemokrata mozgalom tévedései közé egyenlőségjelet tesznek. E történelmietlen állásponttal szemben Szabó Bálint leszögezte, hogy a VII. kongresszus nemcsak negációja volt egy korábbi hibás taktikának, hanem folytatása is egy korábbi időszaknak. A VII. kongresszussal kapcsolatban a hozzászóló rámutatott, a történetírás azt hangsúlyozza, hogy a VII. kongresszus hogyan értékelte a fasizmust, s hogy harcra mozgósított a fasiszta veszély ellen. Ez leegyszerűsítéshez vezet, elsikkad két fontos mozzanat. Az egyik, hogy a kongresszusnak a kommunista mozgalomban, a KI korábbi tevékenységében számottevő elméleti előzményei voltak. A másik, hogy a kongresszus irányvonala nem egy „lezárt" irányvonal volt, ezt az irányvonalat tovább kellett fejleszteni. A VII. kongresszus kétségtelenül adott újat a fasizmust jellemezve, de a leglényegesebb az volt, hogy határozottan megkülönböztette a burzsoá osztályuralom két formáját: a burzsoá demokráciát és a nyílt diktatúrát. Míg korábban a kommunisták azt hangsúlyozták, ami a fasizmusban és a polgári demokráciában közös, most a különbségeket emelték ki. A korábbiaktól eltérően, amikor csak azt világították meg, ami a kommunista mozgalmat minden más politikai irányzattól megkülönböztette, az előtérbe azoknak a momentumoknak a vizsgálata került, amelyek a fasizmus elleni harcban az együttműködés alapjai lehettek. — A VII. kongresszus a távolabbi perspektívát nem tudta ugyanolyan helyesen körvonalazni, mint a fasizmus elleni harc közvetlen feladatait . Ez azonban mitsem von le a kongresszus történelmi jelentőségéből s még kevésbé szolgálhat alapul ahhoz, hogy a KI tevékenységének utolsó szakaszát egészében negatívan értékeljék egyes történészek. Zárszavában Vass Henrik megállapította, hogy az ünnepi ülésen hosszabbanrövidebben a Kommunista Internacionálé történetének szinte minden fontos kérdése napirendre került. Sok olyan gondolat vetődött fel, amely egy lépéssel előre viszi a Komintern történeti feldolgozásának ügyét, noha természetesen az alapvető kérdéseket a tanácskozás nem oldotta és nem is oldhatta meg. Egy ország marxista kutatói ezzel a nagyon sokrétű, bonyolult problémákat takaró kérdés-komplexummal nem is nagyon tudnának megbirkózni. Ehhez a szocialista országok ós a kapitalista országok marxista kutatóinak összefogására lesz szükség. Jelenleg az a helyzet, hogy a marxista történetírás ütemhátrányba került, bizonyos értelemben defenzívába szorult, átadta a terepet' a burzsoá történetírásnak a Komintern történetének feldolgozásában. Az 50. évforduló valamit törlesztett ebből az adósságból, de a legnagyobb eredmény az, hogy nemzetközileg is felhívta a figyelmet erre az adósságra, ós talán ezután intenzívebben folytatódik a KI történetének kutatása. Vass Henrik leszögezte, hogy a magyarországi történetírással szemben egyelőre nem lehet más igényt támasztani — s ebben viszonylag keveset nyújtott a tudományos ülés —, minthogy a Kommunista Internacionálé és a magyar kommunista mozgalom történeti kapcsolataival az eddiginél behatóbban foglalkozzék. Sipos Levente NEMZETKÖZI KONFERENCIA A FEUDALIZMUS FELSZÁMOLÁSÁRÓL 1908. november 12—10. közt Toulouse-ban a Centre National de la Recherche Scientifique rendezésében számos külföldi történész részvételével nemzetközi kollokvium zajlott le „A feudalizmus felszámolása a nyugati világban" címmel. Az üléseken az előzőleg kézhez kapott előadások rövid ismertetésére és vitájára került sor. Az egyes előadások egy-egy ország (vagy esetleg tartomány) problémáit vizsgálták. Az első nap délelőttjén az angol példa vitájára került sor. A távollevő M. Szokolova (Moszkva) szovjet történész referátumában az angol forradalom legfontosabb jellemzőit mutatta be és ismertette a szovjet történészek vonatkozó kutatásait. К. O. Davies (Bristol) a feudális rendszer maradványait vizsgálta a XVII — XVIII. századi Angliában. Szokolova referátumához szólva azt fejtegette, hogy Angliában voltaképpen két ancien régime-ről beszélhetünk, az elsőt a forradalom számolta fel, a második a XIX. századig maradt fenn, mindkettőnél a földbirtokos arisztokrácia játszotta a vezető szerepet. A vitában elsősorban a terminológia kérdése vetődött fel. Medievista jogtörténész részről a feudalizmus fogalmának túlságosan tág használatát kifogásolták. A vita során nagyjából az a vélemény alakult ki, hogy a feudalizmust szűkebb ós tágabb értelemben kell használni, szűkebben az uralkodó osztályon belüli kapcsolatok, ezek jogi stb. ismérveit kell ezen érteni, tágabban viszont a jobbágy—földesúri viszony egészét.