Századok – 1969

Krónika - Tudományos ülés a Kommunista Internacionálé megalakulásának 50. évfordulóján (Sípos Levente) 261/I

KRÓNIKA 265 kongresszus vitáit ismertette. A „türelmetlen" forradalmárok, az „offenzív taktika" hirdetői — akik gyors önálló, állandó támadásokban látták a proletariátus győzelmének biztosítékát — minden napirendi pontnál támadásba lendültek. Egyik képviselőjük, Terraeini a taktikai tézisek vitájában többek között azt hangoztatta, hogy a kommunistáknak nem szükséges megnyerniük a munkásosztály többségét harcuk érdekében, elég, ha egyes akciókba be tudják vonni ezt a többséget. Ezzel szemben a kongresszuson végül is elfogadott lenini taktikai vonal a napi követelésekért folytatott aprómunkát helyezte a kommunista pártok munkájának középpontjába. Lenin kifejtette, hogy sem egy kis párt, sem egy nagy taglétszámú párt nem nélkülözheti a tömegek támogatását. Felismerni és hirdetni a tömegek követeléseit, harcolni értük, ez a kommunista pártok feladata, hangsúlyozta Lenin és hozzátette, nemcsak a munkástömegek, hanem valamennyi kizsákmányolt réteg többségének megnyerése is szükséges. Szabó Ágnes felhívta a figyelmet annak jelentőségére, hogy Lenin a III. kongreszszuson a szovjet párt taktikai téziseiként a nemzetközi kommunista közvélemény elé terjesztette Szovjet-Oroszország új gazdasági politikáját. Ez azt bizonyítja, hogy a közvetlen gazdasági tapasztalatok mellett a NEP más tanulságokkal is szolgálhatott a kommunistáknak. A NEP valójában nemcsak a szovjet-oroszországi politikai helyzethez kötődött, hanem az egész európai forradalmi hullámhoz, pontosabban a forradalmi hullám lecsendesedéséhez. Lenin rámutatott, hogy az államhatalmat kezében tartó proletariátus a gyakorlatban kipróbálja ós megvizsgálja a kispolgári tömegek irányában követett politikáját. A NEP tehát általánosságban arra is tanított, hogy milyen taktikai lépésekkel lehet és kell a kommunisták tömegbefolyását szélesíteni. A Komintern tevékenységének egyik legpozitívabb összetevőjét elemezte Babirák Ilona „A Kommunista Internacionálé küzdelme a gyarmati mozgalmak és a tőkés országok forradalmi mozgalmának egyesítéséért" című korreferátuma. A KI már megalakításától kezdve Szovjet-Oroszország, a fejlett tőkés országok munkásmozgalma, valamint a gyarmatok forradalmi, antiimperialista nemzeti mozgalma közötti legszorosabb kapcsolatok kialakításán munkálkodott. A szovjet állam sokszor tetemes áldozatokat vállalva elmélyítette a gyamati mozgalmakkal kapcsolatait, a kapitalista országok forradalmi munkásmozgalmának ós a gyarmatok szabadságmozgalmának az egyesítése azonban nehezebben haladt előre. A Komintern csaknem minden kongresszusa és a Végrehajtó Bizottság plénumai ismételten figyelmeztették az anyaországok kommunista 1 pártjait ez irányú kötelességeikre. Néhány esetben viszont egy-egy gyai'mati és függő ország kommunista pártjával kellett szívós meggyőző harcot folytatnia a KI-nak a világforradalmi erők együtthaladásáért. Babirák Ilona rámutatott, hogy a IV. kongresszuson a keleti kérdésről elfogadott tézisek foglalkoztak a legrészletesebben az idevágó feladatokkal (pl. a gyarmati proletárforradalmi mozgalmak rendszeres eszmei és anyagi segítése, a gyarmatokon dolgozó anyaországi kommunisták részvétele a gyarmati proletariátus megszervezésében). A kongresszus elítélte a gyarmatokon különálló európai kommunista szervezetek létesítését, az ilyen kísérleteket a gyarmatosítás rejtett formájának tekintette. A IV. kongresszus is felszólított az európai munkásszervezetekben és a gyarmati hadseregben végzendő szervező és felvilágosító munkára. A Komintern a maga részéről vállalta a gyarmatok honi nyelvű forradalmi sajtójának szervezését. — A gyarmatok munkásmozgalmának fejlődéséből adódó feladatokat a KI VB VI. kibővített plénuma így fogalmazta meg: állandó és folyamatos kapcsolat fenntartása a gyarmati és félgyarmati országok munkás' mozgalmával; mindenoldalú segítségnyújtás nemzeti és társadalmi felszabadulásukért vívott harcukhoz; az anyaországokban dolgozó gyarmati munkások bevonása a szakszervezetekbe, felkészítésük a gyarmati forradalmi mozgalomban való részvételre. A korreferens a Komintern gyarmati mozgalmakórt tett erőfeszítéseinek mérlegét megvonva a legkiemelkedőbb sikernek a francia népfront időszakában a francia gyarmatokon elért eredményeket értékelte. A tudományos ülésen két korreferátum hangzott el a Kommunista Internacionálé agrárpolitikájáról. Csonka Rózsa a Komintern agrárkérdéssel kapcsolatos állásfoglalásait a húszas évek vonatkozásában elemezve, leszögezte, hogy a Kl-t alapító pártok közül az OIv(b)P-n kívül egyik sem rendelkezett megfelelő agrárprogrammal. À fiatal kommunista pártok tapasztalatlanságuk, az elméleti munka fogyatékosságai következtében, de nem utolsó sorban a Komintern I. kongresszusának doktriner álláspontja miatt hibákat követtek el agrárpolitikájukban. Az I. kongresszus platformja nem tett különbséget ipari ós mezőgazdasági nagyüzem között, mindkettő állami tulajdonba juttatását tűzte ki célul. Nem szólított fel a mezőgazdaságban sok országban tovább élő feudális maradványok figyelembevételére. Közép-, Kelet- ós Délkelet-Európa uralkodó körei e hibákat kihasználva felajánlották a feudális nagybirtok szétosztását a parasztságnak, a tőkés