Századok – 1969

Krónika - A magyar polgári demokratikus forradalom 50. évfordulóján. Tudományos ülésszak az Akadémián (Pál Lajos) 246/I

252 KRÓNIKA forradalom vezetését, a haladó polgárság álláspontjáról tekintett az eseményekre. A Károlyi-kormány polgári pártjai a proletárforradalom és ellenforradalom között egyensúlyozva, a haladó középrétegek érdekeit kielégítő radikális polgári demokratikus reformokat, békés evolúciót hirdetve akarták megakadályozni a forradalom továbbfejlesztését — fejtegette az előadó. Utalt arra, hogy bár a legnagyobb súlya a Károlyi-pártnak volt a közvélemény körében, a polgári pártok célkitűzéseinek ismertetését mégis az országos radikális párttal kell kezdeni, mert e párt programját fogadta el a koalíció másik két pártja, előbb aNemzeti Tanács, majd a kormány programjaként. Az Országos Radikális Párt 1918 márciusi célkitűzései között, a polgári szabadságjogokon kívül, radikális birtokpolitika, a hitbizományok eltörlése, az egyházi javak szekularizálása, a nagybirtok kisajátítási jogának törvénybeiktatása, szövetkezeti alapokon nyugvó kisgazdaságok létesítése, a hitel- és szövetkezetügy demokratikus újjászervezése, az adórendszer progresszív egyenesadókra átszervezése, állami közoktatás, egyház és állam szétválasztása, teljes vallásszabadság, egyházi autonómia szerepelt. A nemzetiségi kérdést, október első felétől a Monarchia helvetizálásával, öt szövetséges állam létrehozásával kívánták megoldani. Perszonáluniós függetlenség; pacifista, annexió ós hadikárpótlás nélküli, a szabadkereskedelmet biztosító béke; Európai Népszövetség; a vitás kérdések döntőbírósági megoldása; általános lefegyverzés szerepelt még a programban. A polgári pártok közül a legnagyobb súlyú Károlyi Mihály Függetlenségi ós 48-as pártja volt. A tagság többsége október 31-ig — mondotta Mérei Gyula — a közjogi, sérelmi politika talaján állt, ragaszkodott a területi integritáshoz és a perszonáluniós függetlenséghez, antantbarátok ós pacifisták voltak. Károlyi, a párt vezetője, minden kérdésben haladóbb volt még a legközvetlenebb híveinél is. Antantbarátsága a nyugati polgári demokrácia iránti illúzióból fakadt, s ez határozta meg alapvetően németellenes beállítottságát. A Károlyi-párt a többi parlamenti párthoz hasonlóan választási, klub párt volt, melynek nem voltak kiépített szervezetei, a szavazókkal csak a választások idején találkoztak; de a tömegek rokonszenvét megnyerte békeharcával, függetlenségi követeléseivel, szociális reformok ígéretével. A polgári radikálisok pártja — mely a koalíciónak létszámban, szervezettség tekintetében a leggyengébb, programja elvi, tartalmi kidolgozottságát tekintve legerősebb láncszemét alkotta — három csoportra oszlott: Az első a Jászi Oszkár köré tömörült haladó értelmiség képviselőiből került ki. Ideológiailag a Labour Party ós a Fabian Society elvéhez álltak a legközelebb. Hatottak rájuk Bernstein, de különösen Kautsky nézetei. Hangsúlyozták, — s ebben Kautsky nézeteinek befolyása érvényesült —, hogy a tudománynak — osztályuralmi és tulajdoni viszonyokhoz kötöttség nélkül alapvető szerepe van a társadalmihaladásban. Osztályok fölötti demokráciát, elvont szabadságot és humanizmust, pacifizmust hirdettek. Elveik leginkább a kispolgári szocialistákéihoz hasonlítottak. A Szende Pál vezette másik csoport jóval közelebb állt a marxizmushoz. A harmadik csoport kis- és középiparosokból, kereskedőkből tevődött össze, akik egyetértettek a teljes politikai demokráciával, a legradikálisabb antifeudális birtokpolitikával, de tiltakoztak a progresszív adópolitika, a szabadkereskedelmi vámpolitika meghirdetése ellen. Az előadó utalt arra, hogy nemcsak a csoportok között, de azokon belül is sokszor éles nézeteltérések voltak. Ilyen volt pl. a nemzetiségi jogok kérdésében Jászi és Braun Róbert közötti nézeteltérés is. Az így kialakuló szabad vitákban egyébként a teljesen szabad egyén osztálykorlátoktól mentes véleménynyilvánítási szabadságát ünnepelték. Hangoztatták, hogy ilyen szabad egyének tevékenysége nagymértékben függetlenül a gazdasági alaptól, s vezetésükkel a nacionalista korlátok megszüntetése után, megvalósul majd a Világ Egyesült Államainak integrációs formája, s ez által az örökös béke. Helyesen vették észre, hogy a kapitalizmus alaptendenciája az integrálódás — mutatott rá az előadó —, de figyelmen kívül hagyták, hogy a tőkés termelési viszonyok ellen tendenciaként — a fejlődés előrehaladásával egyre nagyobb mértékben — gátolják az alaptendencia érvényesülését. A polgári pártok olyan időszakban kerültek hatalomra, a centrista vezetésű munkásosztály pártjával szövetségben, amikor meg kellett valósítani az 1848-ban be nem fejezett demokratikus feladatokat, de már napirendre kerültek a szocialista forradalom igényei is. Már az a tény is, hogy a radikális reformok hívei s az elért eredményekkel elégedett konzervatív elemek egy párton belül foglaltak helyet, magában hordta a polarizálódás szükségszerűségét — hangsúlyozta az előadó.