Századok – 1969

Krónika - A magyar polgári demokratikus forradalom 50. évfordulóján. Tudományos ülésszak az Akadémián (Pál Lajos) 246/I

KRÓNIKA 253 Számítani kellett az ellentétek kiéleződésével a feudális erők gazdasági hatalmának felszámolása, az államapparátus demokratizálása tekintetében, valamint a szegényparaszti rétegek és a polgári pártok között az azonnali földosztás és a lassú földreform kérdésében. Ezek az ellentétek a forradalom első napjaiban nem kerültek rögtön felszínre. A polgári pártok a forradalmat befejezettnek nyilvánították, s a továbbhaladást lassú reformokban jelölték meg. A tömegek nyomása viszont a koalíciós pártokat már uralmuk első napjaiban a köztársaság követelésével balratolódásra kényszerítette, az egyensúly azonban a munkásság reformista vezetőinek befolyására nem bomlott fel. A parasztság elemi erejű megmozdulásait Búza Barna földmívelésügyi miniszter november 3-i nyilatkozata a radikális, megváltásos földreformról, a nagybirtokrendszer megszüntetéséről, átmenetileg leszerelte. A polgári demokratikus forradalom győzelmét követő két hót is sokat megvalósított a magyar haladás régi vágyaiból — hangsúlyozta az előadó — a függetlenség, a polgári szabadságjogok, az általános, titkos és a népre is kiterjedő választójogi törvény biztosításával. Ezek az első intézkedések szabaddá tették az utat a forradalom továbbfejlődéséhez. A hatalmukból kivetett nagybirtokosok, nagytőkések, mivel nem rendelkeztek kellő fegyveres erővel az ellenforradalmi visszacsapáshoz, új taktikához folyamodtak. A megváltozott viszonyok között Károlyi Mihályba, a kormányba, a Nemzeti Tanácsba vetették minden bizalmukat azon az alapon, hogy a kormány egyértelműen a tulajdon feltételen védelme és a „rend" biztosítása mellett szállt síkra. Megnyugtatta őket, hogy a Nemzeti Tanácsba behívták az Országos Keresztényszociális Néppártnak néhány képviselőjét (Vass Józsefet, Ernszt Sándort, Huszár Károlyt, Haller Istvánt, Giesswein Sándort), sőt a volt Katholikus Nóppárt-i Zboray Miklós még a vógrehajtóbizottságba is bejutott. Főtörekvésük az volt, hogy a forradalmi apparátust, a fegyveres testületet belülről bomlasszák, s restaurálják a régi uralmi viszonyokat. Tömeges beözönlésiik a Károlyi-pártba eltorzította annak eredeti arculatát. Tevékenységük miatt kiéleződtek az ellentétek a koalíció pártjai között. Jászi és Szende már november elején támadta a Károlyi-párt konzervatív szárnyát, s Jászi november 25-i lemondólevelében, melyet a minisztertanács nem fogadott el, hangsúlyozta, hogy a kormányból hiányzik a forradalmi lendület. Az ellentét teljes élességében a közigazgatás demokratizálása, a földreform és az adóreform kérdésében mutatkozott meg, egyúttal feltárultak az alapvető osztályellentétek is. A KMP megalakulása után az Országos Radikális Párt ós a Szociáldemokrata Párt egyre erőteljesebben sürgette a társadalmi reform megvalósítását, mert felismerték, hogy az új párt a szocialista forradalom felé vezeti a munkásosztályt. Erre mutatott rá Jászi december 10-én Károlyihoz intézett levelében, amikor hangsúlyozta a szociális reformok sürgős végrehajtását. A november 20 - 29. között tartott földbirtokpolitikai ankéton bekövetkezett a polgári haladás és a konzervatív erők nyílt összecsapása. A polgári radikálisok kisebb része és a Károlyi-párt balszárnya Búza Barna terve mellett foglalt állást. Nagyatádi Szabó István a gazdag parasztság érdekében követelte a nagybirtok felszámolását. November 14-én az OMGE, november 20-án a püspöki kar ajánlott fel tetemes földmennyiséget a reform céljaira egyrészt azért, hogy jó megváltási áron adjon túl rossz minőségű, vagy amúgyis bérlő kezén levő földjein, másrészt azért, hogy a többit így megmentse. Ugyanakkor az Országos Papi Tanács november 25-én Károlyihoz intézett levelében a katolikus vagyon épségben tartásáért szállt síkra, s decemberben már nyíltan is elutasították a földreformot. A társadalom további polarizálódását jelentette a Magyar Gazdaszövetség támogatásával óletrehívott Országos Földmíves Párt megalakulása december elején, amely a nagybirtokosok és a jómódú parasztok földreform-ellenes szervezkedését jelentette. Az osztályok polarizálódásának apró, de pozitív tüneteként értékelte az előadó a Szociális Ipargazdasági Párt megalakulását, mely programjául fogadta el Jászinak Károlyihoz intézett december 10-i levelében foglaltakat. Nagyatádi Szabó István pártjának tagjai konzervatív célú szervezkedéshez láttak hozzá ebben az időben. Síkraszálltak azért, hogy az 5 kataszteri holdnál nagyobb területtel rendelkező parasztok is részesüljenek a szétosztásra kerülő földből. A polarizálódás nagyobb horderejű tünete volt a Károlyi-párt november végén kezdődő és a januári pártszakadásig tartó permanens válsága. A jobboldal már november vége óta elégedetlenkedett, mert sokallta a földreformot, helytelenítette Szende adóreform-tervét; ezeket a tulajdon elleni támadásnak tekintette. A jobboldali államtitkárok december 6-i lázadásuk alkalmával a radikális reformokkal való szakítást követelték Károlyitól, s amikor az erre nem volt hajlandó, Batthyány ós Bartha lemondott.